1895. 6. - A m. k. állami erdészet részéről 1890/91-edik évben teljesített hálózatos megfigyelés eredményei. Méltóságos Bedő Albert ministeri tanácsos, országos főerdőmester úrnak!
A midőn az 1889-edik év végén, a második nemzetközi ornithológiai kongresszus előmunkálatai reánk magyarokra szállottak s a tudományos részt előkészítő bizottság vezetése kezeimbe került, társaimmal együtt úgy láttam a helyzetet, hogy tudományos értékünk egy nemzetközi fórum bírálata alá fog kerülni, s ha valaha, úgy most kell helyt állanunk munkánk legjavával. A madárvonulásnak sokban homályos tünete állván első helyen, én legott egy minta-megfigyelés szervezésére gondoltam, melynek alapföltétele a megfigyelő hálózat. Számba véve ornithologusainkat, mindössze csak 17 állomásra építhettem a hálózatot, mely gyér voltán kívül még abban a bajban is szenvedett, hogy a magyar megfigyelő terület sok, igen fontos részeit nem is érinthette, minthogy 13 állomás az ornithológusok lakóhelyeinek véletlenéhez volt kötve. Már pedig a phaenologiai természetű megfigyelés eredménye annál jobb, minél jobban borítja a megfigyelőhálózat a körülírt terület egészét és egyes, sajátosabb tulajdonságokkal bíró részeit.
Szükségképpen arra a nagy szellemi tőkére és kitűnő fegyelmezettségre kellett gondolnom, a mely a magyar erdészet ékessége és tulajdona. És az is igaz, hogy épen csak egy élő szavamba került, hogy e testület vezére, Méltóságod, felkarolja és végrehajtsa az ügyet.
A midőn én Méltóságod előtt a füsti fecske és a gólya megfigyelését hoztam föl, ez érett megfontolás alapján, tudatosan történt így.
Az erdészetnek az ornitho-phaenológiába való belevonása a külföldön, jelesen Németországban, már többször próbáltatott meg; de jónak mondható eredményhez nem vezetett s én ennek okát két körülményben világosan láttam; az első a széttagoltság, így a fegyelem hiánya; a másik az, hogy akik a kísérletet megtették, új teherrel szaporították az úgy is megterhelt tisztviselő kötelességszerű feladatait. A német ornitho-phaenológusok a megfigyelendő fajok oly tömegét s a táblázatok oly szövevényét szánták az erdészetnek, a mely a „két úrnak való jó szolgálat" ismeretes problémája elé állította az erdészt magát, aki pedig erdész tartozik lenni.
Épen mert méltatni tudom az erdész feladatát, ismerem munkakörét s annak nehéz kötelességeit, tudatosan csupán azt a két madarat választottam, mely maga és úgyszólván háza tűzhelyénél keresi föl az erdészt, így fölkínálja magát a megfigyelésre, érkezésének és távozásának följegyzésére.
A testület intelligencziája, kitűnő szelleme karöltve a feladat észszerű kitűzésével, meghozta az eredményt, mert a magyar erdészet oly hálózatos, tanúságaiban oly fontos megfigyelést hajtott végre, a mely eddig egyetlen és páratlan: ezt az egész idevágó irodalom alapján mondhatom ki.
A magyar állami erdészet a képzelhető legtökéletesebb hálózatot alkotja, mert ez az ország egész területét borítja.
A füsti fecskének e hálózaton való megfigyelése, a madárvonulásnak több oly elemét derítette föl, a mely eddig részben teljesen ismeretlen, részben kétséges volt, úgymint:
1. hogy minél északibb fekvésű a pont, annál későbbi az érkezés, ezzel kapcsolatosan;
2. minél magasabb a pont fekvése, annál későbbi az érkezés, hogy tehát az északi szélesség és a magasság — hypsometrikus viszony — befolyása kongruensek;
3. hogy a terület jellege — síkság, előhegység, havasalja és havas — a vonulásra érezhető befolyást gyakorol,
4. és végre, hogy a vonulás a tavaszi időjárás, nevezetesen átlagos hőmérséklet viszonyához alkalmazkodik, tehát inkább a kitavaszodáshoz kötött terjedés, mint a röpülés sebességétől függő haladás.
Aki az idevágó irodalmat ismeri, csak az tudhatja, mily haladást jelent az érintett eredmény, és mit érhet el egy intelligens elemekből álló megfigyelő-hálózat már két évi működéssel is.
Itt pedig még csak a tavaszi érkezés van számba véve, az őszi távozás még hátra van.
Teljesen meg vagyok győződve, hogy az egyesült erőnek e fényes eredménye biztató - talán lelkesítő is — a magyar erdészetre nézve; biztató és buzdító, hogy tartson ki csak 10 éven át és csupán a füsti fecske megfigyelése mellett, hogy ezen az alapon az egyes évek közötti különbségeket okszerűen állapíthassuk meg.
Az, hogy itt-ott hibás megfigyelés is történik, nem bírhat jelentőséggel s ne legyen elriasztó hatással: maga a nagy Encke is tévedett, a midőn a Nap parallaxisát számítva, abszolút értékűnek vette a legkisebb négyszögek elméletét — mely mégsem az!
A magyar erdészet azóta is buzgón küldözgeti a megfigyelésekről szóló jelentéseket s én rajta leszek, hogy ezt lehető könnyűvé tegyem.
Fogadja Méltóságod igaz tiszteletem kifejezését.
Budapesten, 1895. május havában. Herman Ottó, s. k.

Tudós és nagy nevű ornithológusunknak e levelében foglaltakkal kapcsolatosan helyén valónak látjuk kifejezést adni az örömnek, amit a levél rokonszenves s elismerő szavai bennünk keltenek, s amit velünk együtt érezni fog a magyar erdészet minden egyes tagja, akár kivehette, akár nem, a maga részét abból a munkából, minek jól teljesítése a tudományos buvárlat mezején kitűnő tudósunk szavai szerint a maga nemében egyetlen és páratlan eredményt segített felmutatni.
Tudjuk, hogy ily eredmény létrehozása bármily számos, bármily tevékeny s bármily avatottságú segítő kéznek közreműködése mellett is mesteréül az igazgató, irányt adó s rendszert alkotó főt ismeri, a siker díszével az ő nevét
ékíti fel; ámde jutalma kijut azért a közreműködők mindegyikének abban a jóleső, nemes büszkeségben, mely az ő közreműködése révén elért szép siker hírére keblében életre kél.
Kitűnő tudósunk nem elégedett meg az egyszerű híradással.
Levelében megtisztelő elismeréssel adózik a magyar erdészetnek a tett jó szolgálatért, sőt szinte részét sem akarja vallani az elért szép sikernek érdemében, a munka összes jutalmát a közreműködőkre hárítva át. Azt hisszük, nagyérdemű tudósunkat nem engedhetjük a szerénység útján ilyen messzire, s a magyar erdészet nevében az érdem javát övének kell kijelentenünk, így is megmaradván számunkra a sikeres közreműködésnek jóleső tudata.
Ami meg mindannyiunktól tisztelt ornithológusunknak a jövő munkássága felől kifejezett óhajtását, reményét, buzdítását illeti, hisszük, hogy újra a magyar erdészet összessége nevében kimondhatjuk, hogy nem lankad meg
a munkakedv, mellyel a magyar erdészet hazánk jó hírnevének a tudományos világ előtt való növeléséhez igénybe vett szolgálatával egyszer munkába állott, sőt a munka elején már elnyert elismeréstől buzdítva még több kedvvel s kitartóan teljesíti magára vállalt szép feladatát!
Magyar erdészetünknek munkás férfiai s kivált akik elé a feladat tenni valót ró, mind át fogják érezni jelentőségét annak, hogy a tudomány érdekeinek tehető szolgálatukat ezután is mindig hasonló ügybuzgalommal teljesítsék! Szerkesztő.

No events