1995./1. - Trokán Pétert őrmezői otthonában látogattuk meg. A kertes ház kapujában a házigazdát is megelőzve gyönyörű farkaskutya fogad, a verandán alvó macska még lépteinkre sem ébred fel. Ezek után már nem is meglepő, hogy az ízlésesen berendezett nappali ülőalkalmatosságain is cicákat találunk.
– A Szomszédok-beli szerepének foglalkozása nem állhat távol öntől.
Szereti a természetet?
– Valóban közel áll hozzám az erdészszerep. Szeretem a természetet, az állatokat. Hogy miért, azt nem tudom definiálni. Mindenesetre boldog vagyok, hogy szeretem a természetet, mindig élményt jelent számomra. Ebben a házban négy éve lakunk, élvezzük a kertet, jó, hogy ilyen helyre jöttünk. S a „lakótársaink"? A kutya biztonságot ad. Csak pár napig nem volt itt, de nélküle kiszolgáltatottnak érzem magam. A macskák - ők meg élik a maguk életét.
– Hogyan áll magával a szereppel? János nem viselkedik mindig szimpatikusán, meg tudja érteni? Nem nehéz eljátszani?
– Egyáltalán nem nehéz. Ez olyan furcsa dolog, egy hónapja nem volt szimpatikus, most meg igen. Meg tudom érteni, de szerintem nem volt a történetben igazi konfliktus, aminek valójában csak válás lehet a vége Akik néha megállítanak, mint Jánost, azt mondják, hogy igazam volt.
– Szereti a Szomszédokat?
– Szeretem csinálni, nézni (saját magamat kivéve). Szeretem ezt a munkát, remek a társaság, jó a csapat, így nem nyűg a forgatás. Jó találkozni kéthetente, ha minden héten csinálnánk, már jobban munka íze
lenne.
– Általában szereti a sorozatokat? Mi a véleménye róluk?
– Szerintem a sorozatokat nem szeretni - megszokni lehet, egyszer csak szereti az ember. Rendszeresen egyiket sem nézem, inkább csak egy-egy részt. Például a Dallas önállóan is megállja a helyét, úgy nézem, mint egy kiművelt mestermunkát - a nőkön tökéletes a smink, Jockey kalapja még véletlenül sem lehet gyűrött - ezt a kimunkáltságot szeretem benne. Pontosan van adagolva a szépség, a jóság, a keserűség. Annyira izgalmas, amennyire kell és annyira unalmas, amennyire elviselhető. A sorozatoktól azt kell várni, amit nyújtani tudnak, szórakoztatnak, könnyen fogyaszthatóak.
– Visszatérve a Szomszédokhoz, a szerep alapján kicsit szomorkásnak,
zárkózottnak tűnik. Valóban ilyen?
– Egyáltalán nem, alapjában véve nyugodt, jó kedélyű ember vagyok. Azt valóban sokan mondták már, hogy Alma meg János lehetnének már vidámabbak. Annyi igaz, hogy Horváth Ádám a mi alkatunk alapján
írja meg a szerepet. De ennek meg van az a veszélye, hogy azonosítják a szereppel a személyiségünket. Például a feleségemmel, Papadimitriu Athinával, évekig nem szerettük egymást, mert csak a szerepeink
alapján ítéltünk. Annál nagyobb lett a szerelem, amikor igazán megismerkedtünk.
– Nőtt a népszerűsége ezzel a sorozattal?
– Elementárisán. Előtte kevesebben ismertek meg az utcán, csak színházban játszottam. A színészetben van sok öröm, van sok keserűség, a népszerűség ajándéka ennek a pályának. A színészeket mindig önmagukért szeretik. Ez még akkor is igaz, ha néha erdésznek szólítanak. Hogy egy picit skatulyát is jelent, ezt tudomásul kell venni. Én döntöttem így, hogy vállalom ezt. Ma sok színész vár arra, hogy szerepet kapjon,
kevesebb a munka. A Szomszédoknak köszönhetően válogathatok, nem kell mindent elvállalnom.
– Hol láthatjuk még a Szomszédokon kívül? Milyen szerepre készül?
– A Veszprémi Petőfi Színházban minden évben játszom egy szerepet. Idén kettőt ajánlottak fel (a Szent László király és a Játék a kastélyban című darabokban), mindkettőt boldogan elfogadtam. Kicsit többet kell
autózni, de nagyon jól érzem magam abban a társulatban.

No events