2001. május
A globális felmelegedés elleni védekezés leghatásosabb eszköze az erdőtelepítés volna. A tiszai árvizek ökölcsapásként hívták fel a közvélemény figyelmét a hegyekben végzett erdőirtások kegyetlen következményeire. De nem sok erkölcsi alapja van annak mások fapusztításai ellen szónokolni, aki otthon legalább olyan önző kíméletlenséggel irtja, vágja, pusztítja az oxigént adó, életet mentő fákat.

A főváros fuldoklik, aki teheti, menekül a bűzből, a szennyből és a rendetlenségből. A betonsivatag rákos szövetként burjánzik, felfalva a még megmaradt zöldterületeket. Eközben sem a közlekedés ésszerűsítése, sem a belső zöldterületek, parkok kívánatos fenntartása, sem a város és az agglomeráció fejlődésének tervszerű mederbe terelése nincsen napirenden. És most újabb hadüzenet érkezett: 78 átminősítési kérelem fekszik a főváros asztalán. Létükben fenyegetik a budai erdőket.
Menekül a középosztály a fővárosból. Évente 10 ezer család hagyja el a Budapestet és ugyanennyi új lakás épül az agglomeráció felkapott falvaiban. Mivel az itteni önkormányzatok számára az ingatlaneladás jelenti a bevételnövelés legfőbb forrását, lelkiismeretlenül csökkentik a fővárost tisztító és szellőztető zöldfelületeket. Érd lakossága az elmúlt tíz évben 30 ezerről 51 ezerre növekedett, aminek az ára a barackosok tömeges kivágása volt. Solymáré tíz éve még 7 ezer volt, most 11 ezer. Az önkormányzati képviselők nagy része érzéketlen a környezetvédelem ügye iránt, mintha ők nem is ott élnének. A pénz nagy úr.
- Egy fa élete 80 esztendeig tart, egy politikusi karrier négy évig - jegyezte meg szellemesen Balogh János akadémikus.
Ezzel egyet ért Szálka Miklós (Fidesz) is, a Fővárosi Önkormányzat képviselője, a környezetvédelmi bizottság tagja.
Terror uralkodik a fővárosi önkormányzatban, de minden látszat ellenére valójában nem Demszky Gábor irányítja Budapestet, ő csak egy báb. Ténylegesen Atkári János gazdasági- és pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes mozgatja őt a háttérből, az ő ötleteit valósítja meg Demszky. Természetesen Atkári dönt a város zöldfelületeivel kapcsolatos kérdésekben is, annak ellenére, hogy képzettségét tekintve újságíró, illetve angolnyelv-tanár.
A környezetvédelemhez körülbelül annyira ért, mint a pénzügyekhez.
Ma még körülbelül 600 ezer fa van Budapesten, de a fasorok gondozására a költségvetésben mindössze 300 millió forintot különítettek el.
- Ez egyszerűen semmi - mondja Szálka Miklós. - Csupán az idei évre vonatkozóan 78 átminősítési kérelem van a környezetvédelmi bizottság asztalán. Bár még nem tárgyaltuk ezeket, nem kerültek elénk, de az előzetes információink alapján elmondhatjuk: nagy részüket biztosan nem fogadjuk majd el.
Nagy gondot jelent, hogy Demszky Gábor, de főleg azok, akik mögötte állnak, csak a belvárost tartják fontosnak, hiszen ott látványos, propagandacélokat szolgáló dolgokat lehet produkálni. Gond az is, hogy viszonylag passzívak az emberek. Kevés az olyan akció, mint amilyen például régebben zajlott a budapesti Rőzse utcában, ahol maguk vásároltak facsemetéket az emberek, s maguk is ültették el őket.
A Levegő Munkacsoport telefonjai szinte égnek azoktól a kétségbeesett lakossági telefonoktól, amelyek az építőipari szezon kezdetétől városszerte dömpingszerűen tapasztalható fakivágásokról, ligetbeépítésekről és erdőátminősítésekről szólnak.
- Tragikus a budapesti levegő állapota, a szálló por állandó jelleggel magasan a megengedett határérték fölött van, ami azért tartozik a legveszélyesebb környezeti ártalmak közé, mert ezekre a szemcsékre rátapad a korom, a fékekből kikerülő ferrodol-por és a krakkolt olajrészecskék is, amelyek tüdőrákot okoznak; a szivacsszerű emberi tüdő pórusaiba befészkelik magukat - vélekedik Radó Dezső docens, a Levegő Munkacsoport vezető szakértője.
Szerinte azért is annyira fontosak a városkörnyéki erdők, mert ezek frissítik, tisztítják a város levegőjét, biztosítják a levegő állandó cseréjét. A városban felmelegedő levegő ilyenkor a hűvösebb, erdős területek felé indul, s ezzel létrejön egy természetes körforgás a város és az erdők fölötti légtér között. Csakhogy az erdők a beruházók és ingatlanspekulánsok miatt végveszélybe kerültek, főleg azért, mert az önkormányzatok teljes mértékben „lefeküdtek" a lobbinyomásnak. Jelenleg 78 budapesti zöld területet akarnak átminősíteni építési területté. Az építési területté való átminősítéssel veszélyeztetett 78 terület körülbelül 40 hektárt jelent, ami négy Városmajornak felel meg. Látható, hogy a főváros nem tudja, de nem is akarja megvédeni a zöldterületeit. Évről évre csökkenti a zöldterületek fenntartására fordítandó összeget, a parkápolás ugyanis kevésbé látványos, mint egy büfé vagy egy iroda átadása.
A környezetvédő számára megdöbbentő az is, ami a felvonulási tér ügyében folyik. Már régen elveszítette a funkcióját ez a Rákosiék által lebetonozott széles sáv, de még mindig nem szánta rá magát a főváros vezetése a visszaparkosítására. Pedig a 7-8 hektáros felvonulási teret a Városliget zöldjétől rabolták el annak idején. Félő, hogy előbb-utóbb valamelyik üzletember kiszemeli a területet bevásárlóközpontnak, vagy mélygarázsnak, és akkor ennek is vége.
Ahhoz, hogy a kőrengeteg szabályozatlan terjeszkedéséről képet kapjunk, elég szétnézni valamelyik budai magaslatról, és saját szemünkkel meggyőződni róla, hogy ma már csak mutatóban kandikálnak ki a fák a sűrűn épült házak közül azokon a lankákon, amelyeken tíz éve még turistajelzések vezették a kirándulókat. Ahol cinegék csivitelésétől volt hangos a világ, ott ma fűnyíró berreg, ahol sűrű és egészséges erdők pillangós réteket öleltek, ma tuják sorakoznak az úszómedencék szélén. A zsebkendőnyi gyepszőnyegek közt viacolor-burkolat, vadkerítés helyett kőkerítés kamerákkal, a gazdagság magyaros attribútumai.
Ha a dolgot szociológiai szempontból közelítenénk meg, most jóleső iróniával fejtegethetnénk, hogy vajon miért vágyik a „rendszerváltás nyertese", a felsőközéposztály olyan városrészekbe - vagy városon túli falvak helybéliektől szigorúan elkülönült, elegáns, de túl sűrű negyedeibe -, ahol önmaga teremti meg ugyanazt, ami elől el akart menekülni: a zsúfoltságot, a betont, a szennyezett levegőt.

Vesztett csaták
Budapestet, mint a rák, lepi el a beton. 1990 óta három Városligetnyi zöldfelület tűnt el, ami 4800 hektárnyi biológiailag aktív területet jelent. A fővárosban ma már messze nem teljesül a megfelelő életminőséghez szükséges - nemzetközileg elfogadott - lakosonkénti 26 négyzetméteres zöldterületi arány. Különösen a belső kerületekben nem, de a hegyvidék is e felé tart.

Minden adatnál ékesebben tükrözi a helyzetet, hogy a kilencvenes évek közepétől felgyorsult a Budapestet elhagyók számának növekedése, ami jelenleg évi 10 ezer családot jelent, beleértve magát a főpolgármestert is.
Az 1999-es Budapesti Statisztikai Évkönyv adatai szerint 1990-99-ig a gondozott területek 92 hektárral fogytak, 1985-höz képest pedig 48 négyzetkilométerrel nőtt a belterületté nyilvánított zöldterület mennyisége. Az évkönyvről mellesleg tudni kell, hogy Radó Dezső szerint tendenciózusan kozmetikázzák. Összeállítói kimutatták például, hogy a szóban forgó időszakban nőtt a parkok aránya. Radó szerint a városvezetés kétes értékű teljesítményének eltusolása érdekében a fővárosi statisztikusok úgy bűvészkedtek a számokkal, hogy amikor egy korábban zártkertnek minősülő zöldterület helyén lakóparkot építettek, a telek területét a parkok közé sorolták -mondván, a nevében is benne van a „park" szó. Ilyen (lakó)parkokból csupán a fővárosban 23 épül jelenleg.
A főváros lakóinak északnyugat felől hoz a szél friss levegőt, ez ad a budai erdőgyűrűnek különös jelentőséget a város egészének levegőminősége szempontjából. Egy hektár erdő kortól és fafajtától függően 12-15 tonna oxigént termel egy évben, egyúttal 10,8-13,9 tonna széndioxidot köt le. Az erdő egy része a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdonában van, ez a terület még nincs veszélyben, már amit nem taroltak le belőle tövig (lásd keretes cikkünket).
Aggasztóan fenyegeti az ingatlanspekuláció és lakópark-építési láz az önkormányzati, illetve magánkézben lévő zöldterületeket. Csupán az idei évre vonatkozóan 76 területátminősítési kérelem fekszik a fővárosi főépítész, Schneller István asztalán. Ezeket a kérelmeket a kerületi önkormányzatok terjesztették be - amelyek a környezetvédők szerint ma már inkább hasonlítanak ingatlanügynökségek igazgatóságaira, mint valódi önkormányzatokra.
A legkönnyebben a zártkertnek minősülő területek esnek a beruházók áldozatául. Ezek elvileg mezőgazdasági művelésű területek, amelyek kukorica vagy lucerna esetében 7 tonna oxigént állítanak elő és 6,2 tonna széndioxidot kötnek le évenként, tehát levegőminőség szempontjából nem értéktelenek. De gyakran csak papíron állnak művelés alatt, valójában beerdősödött területekről van szó.
Az erdőtörvény szerint az 1500 négyzetmétert meghaladó beerdősödött zártkertek automatikusan erdőnek minősülnek, és a szigorúbb erdőtörvény hatálya alá esnek, függetlenül a földhivatali bejegyzéstől. Csakhogy a hivatal legendás lassúsága jogi kiskapukat teremt a beruházók és a beruházók lobbitevékenységének ellenállni képtelen önkormányzati döntéshozók számára.

Döntsd a tőkét
Buda urbanizálódásának másik oka abban áll, hogy a háború előtt kimért nagyobb telkeket két-három részre vágva adják el, az új tulajdonosok pedig minden részre emelnek egy hatalmas házat annak minden alkatrészével, közlekedőutakkal, parkolókkal. Az OTÉK nevű építési kormányrendelet és annak BUKSZ néven ismert fővárosi megfelelője szerint a hegyvidéken legfeljebb 25 százalékos beépítés engedélyezhető. Ezt a szabályt úgy kerülik meg az építkezők, hogy csak magát az épületet számolják beépített területnek. A járdákat, közlekedőutakat, parkolókat és mindenféle más létesítményt - sajnos nem találtunk pontosabb kifejezést - lehazudják.
A kerületi építési hatóságok rendszerint elmulasztják ellenőrizni a beruházásokat: ők tudják, miért. A szégyenletesen erélytelen jogszabályok miatt az a szabály is üres szólam, hogy minden 100 négyzetméter után egy „nagy lombozatú" (legalább 20 éves) fát kell telepíteni, illetve megőrizni. Ez egy átlagos 200 négyszögöles telken 8 fát jelent. Ezzel szemben a vastag törzsű fákat kivágják, s helyettük ültetnek néhány cingár csemetét.
- Magyarországon a legutóbbi, 1998-as jogszabály-változtatások miatt a magánterületen álló fákat bárki következmény nélkül kivághatja - panaszkodik a Levegő Munkacsoport szakértője. Ha valaki Bécsben engedély nélkül megtenné ugyanezt, átszámítva 26 millió forintos kártérítést fizetne, vagy többéves letöltendő börtönbüntetést rónának ki rá. Ott a legális vágások is csak abban az esetben hajthatók végre, ha több tucatnyi, hatóságilag meghatározott fát ültet az illető.
A fák, fasorok persze nemcsak Budán vannak veszélyben. A fővárosi közgyűlés a költségvetésből reálértékben ma kevesebbet áldoz a zöldfelületek fenntartására (300 millió forintot), mint 1990-ben. Ennek következtében ma már a külföldi szakemberek is szuvas fogsorhoz hasonlítják a beteg fasorokat.
Ha a szemetes parkokat és játszótereket nem tekintjük végveszélyben levőknek, nyugodtan annak tekinthetjük a köztereken lévő zöldet. A belvárosban mélygarázs-építési láz vette kezdetét. A Szabadság téren például egy védett park helyén folyik mélygarázsépítés az V. kerületi önkormányzat közreműködésével. A nyugati nagyvárosokban a mélygarázsépítéseknél, ha évtizedes fákkal telezsúfolt terek alá szánják őket, bányászati technológiát alkalmaznak. Budapesten ezzel szemben az olcsóbb „teknővájást" engedélyezik, a nyugati beruházó ennek természetesen örül. Ráadásul az építkezés elkezdése után nem ellenőrzik és főleg nem büntetik azt, ha „véletlenül" egy munkagép megsért néhány fát. Budapesten a jelek szerint a pénz beszél, és azt mondja: megfulladtok.

S. F. - B. L. A

Jellemző példával szolgál a beruházók és az önkormányzatok viszonyára a Roosevelt téri beruházás. A Gresham palota felújítója, a Grcsko Rt. illetékese a Várostervezési Bizottságot és a Tervtanácsot egyaránt megkerülve közvetlenül Demszky Gábor főpolgármesternél járta ki, hogy a főépítész engedélyezze az épület előtti út tengelyének a park rovására történő megváltoztatását, hogy amerikai típusú mélygarázs-lejárót építhessenek a szálloda elé. A bizottságnak az üzletember utólag megígérte ugyan, hogy visszaállítja a parkot eredeti állapotába, sőt két évig gondoskodik a mélygarázs fölé elültetett fákról, de az engedélyek birtokában két hónappal később levélben közölte: visszavonja ezt az ígéretét.


Zágoni Miklós fizikus, filozófus (ELTE): - Ameddig a korrupció, amit szalonképes kifejezéssel lobbitevékenységnek vagy érdekkijárásnak szoktak nevezni, teljesen elfogadott dolog, addig szükségszerű, hogy az erősebb érdekérvényesítő akarata érvényesül a közösség egészének érdekével szemben. Ez nem normális állapot. Nyugat-Európában a '70-es években indultak a nagy környezetvédő mozgalmak, és 30 évnek kellett eltelnie, egész nemzedékváltásra volt szükség ahhoz, hogy az ökologikus gondolkodásmód általánossá váljék. Félek, ez nálunk sem megy gyorsabban.

Vágják az erdőt
Budakeszi és telki között vágják az erdőt. Tragikusan néz ki az út menti terület. Azelőtt áthatolhatatlanul sűrű erdő volt, ma kopasz irtás. A fatönkök közt imitt-amott meghagyott fák árválkodnak mutatóba. Azt követően, hogy Budakeszin a nemrégiben sikertelen népszavazási tartottak az úgynevezett Álomvölgy-lakópark építésével kapcsolatban, több olvasónk aggódva érdeklődött lapunknál a Telki-erdők kivágása felől.
A Telki Erdészet vezetője érdeklődésünkre elmondta, a Pilisi Parkerdőgazdaság részeként működtetett 9440 hektáros Telki-erdőkben jelenleg végzett fakivágások az erdő korábbi történetével függnek össze. Az első világháború után került állami kézbe a Telki-erdő. 1947-62-ig kísérleti állami erdőgazdaság működött itt, ettől kezdve azonban egészen 1989-ig ez volt az egyik protokoll-vadászterület. Az itteni vadállományt mesterségesen túlszaporították, hogy amikor valamelyik elvtárs ide látogat, fél órán belül terítékre kerüljön annyi vad, amennyit csak akar. Ez távol állt a vadászat morális lényegétől, ugyanakkor azt eredményezte, hogy 8-10-szer akkora volt a vadállomány, mint amekkorát az erdő természetes eltartóképessége lehetővé tett volna. Ennél fogva felsőbb utasításra itt megtiltották az erdészet normális tevékenységét, nem lehetett az időszerű felújításokat sem végrehajtani.
Az erdészet vezetője szerint az egész erdő elöregedett, ezért nem lehet szó lépcsőzetes vágásról. Az itt élő szárazságtűrő cser, molyhos tölgy, juharok, virágos kőris és mintegy 10 százaléknyi erdei fenyő teljes élettartama legföljebb 80 év. Ezután már kidől, elszárad, korhad. Az ilyen erdő erdész szemmel halott. A Telki-erdő fái kivétel nélkül elérték ezt a kort. Ha nem vágják ki őket, kidőlnek, összeroskadnak pár éven belül.
Sajnos, a fák nem tudnak beszélni. Ha tudnának, elmondhatták volna, hogy ez nem igaz. A telki határában kiirtott többhektárnyi erdőben rengeteg vékony törzsű fiatal fa is áldozatául esett a racionalizálásnak. A táj sivár és szomorú. Csak az autóút mentén maradt egy vékony liget, nyilván azért, hogy az arra járóknak ne tűnjön fel az elképesztő mértékű erdőirtás.
Az erdészet vezetője azonban másképpen látja.
- Bár a laikusok szemével nézve csúf, az erdész szemével nagyon szép a Telki-erdő-beli irtás - mondja Keszléri József. - Teli van a terület ifjú hajtásokkal, amelyeknek kell a fény a fejlődéshez, ezért is muszáj volt vágni. Ezek tíz év múlva sűrű bozótost fognak képezni, ekkor lesz szükség arra, hogy az erdész kiválassza a meghagyásra érdemes legerősebb példányokat, a többit pedig kivágja. Körülbelül harminc év kell ahhoz, hogy igazán szép erdő legyen belőle.
Megkérdeztük Radó Dezsőt is, hátha más a véleménye.
- Egyedül a pilisi parkerdőgazdaság kezelésében lévő budai erdők elpusztításától nem tartok - mondja Radó. - Nem hiszem, hogy az erdészetek és az erdőgazdaságok felelőtlenül bánnának a rájuk bízott erdőkkel. De ha így is lenne, a vágásokat két hatóság is ellenőrzi, másodszor pedig mindent dokumentálniuk kell, méghozzá a legprecízebben. Az erdészeknek igazat adok, hisz minden fa életében eljön az úgynevezett vágásérettség ideje. Ez fajtánként változik, a tölgynél és a bükknél például 90-120 év, a csereknél 80. Az elöregedett, korhadásnak induló fát nem szabad lábon hagyni, még akkor sem, ha egyesek szerint ez valamiféle kíméletességet jelentene. A korhadó fa ugyanis nem termeli, hanem éppen ellenkezőleg: használja, fogyasztja az oxigént.
A Telki-erdő nagy része már odavan. Tervszerű pótlásról, minőségi telepítésről nem hallani. Pedig az EU-csatlakozásig alaposan össze kellene szedni magunkat. Előre láthatóan legalább 700 ezer hektárnyi erdőt kell telepítenünk 10-15 év alatt. Ez 48 ezer hektárt jelent évente. Ennek most a hatodát telepítik. Magyarországon 1,7 millió hektárnyi erdő van. Ez 18 százalékos erdősítettséget jelent. Az Európai Unióban éppen kétszer ekkora ez az arány.

 

No events