b_150_150_16777215_00_images_stories_Kikicsoda_szilagyi_elek1.jpg
2014. 3. – Vivat Academia - Erdőmérnök volt az első magyar GULAG-rab

Édesapja Szatmárnémetiben volt közjegyző. A román uralom alatt is addig, amíg a házukat és a földjüket el nem tudták adni. 1925-ben települtek át a csonka hazába, Karcagra. Édesapja a szomszédos Püspökladányban lett királyi közjegyző, ahova munkanapokon lovas kocsival járt át és jött haza.
A tudatosan csak „magyarországinak" nevezhető GULAG-rabok korábban is voltak már, mert a Szovjetunióba emigrált, kommunista politikusok közül sokat küldtek a GULAG-ra, vagy kivégezték őket. Sztálin végeztette ki Kun Bélát is Kijevben, 1936-ban.
Szilágyi Elek 1913-ban a Szatmár vármegyei Aranyosmeggyesen született. Karcagon volt diák. 1931-ben a karcagi református gimnáziumban érettségizett. Sopronban, a Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán 1936-ban szerzett erdőmérnöki diplomát. Ezt követően a szokásos katonai újonckiképzésben vett részt. 1939-ben tartalékos zászlós volt, amikor Kárpátalja hegyvidéki járásait márciusban fegyverrel szereztük vissza, a nacionalista ukrán SZICS-gárdával vívott, három napig tartó harcokban. Kárpátalján ezt egy évig katonai közigazgatás követte. Szilágyi Elek nem az állami erdőigazgatóság mérnökeként dolgozott, hanem a hadseregünk tisztjeként végzett erdőmérnöki munkát a Máramaros vármegyei Kőrösmezőn, a határ menti erdőkben.
1939 szeptemberében a német, a szlovák és a szovjet hadsereg megtámadta és legázolta Lengyelországot. Ezt követően a német-szovjet egyezmény alapján, ősszel, a volt csehszlovák-lengyel, majd a magyar-lengyel kelet-galíciai határvonalra a szovjet Vörös Hadsereg vonult fel. Ezen a határvonalon a szovjet határőrök alig ismerték ki magukat. A német-szovjet barátkozás miatt felújítottuk az 1926-ban megszüntetett magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatot. Ez fennállt 1939-től 1941. június 26-ig, a Kassa szovjet bombázását követő napig, a hadüzenetig. Tehát a két ország között két éven át békés volt a kapcsolat.
Szilágyi Elek tartalékos zászlós erdőmérnökként ment ki a kőrösmezői, határ közeli erdőbe a fakitermelést ellenőrizni, 1939. december 7-én, tehát számunkra még békeidőben. A szovjet-ruszki határőröknek feltűnt Szilágyi Elek alakja és mozgása. Géppisztollyal sorozatot lőttek, és azt kiabálták: „Spion, spion, sztoj!" (Kém, kém, állj!) Szilágyi Elek sietve vissza akart húzódni, de a nagy hóban gödörbe botolva elesett. A magyar államterületet megsértő négytagú, ruszki járőr lefogta, megkötözte, és elvonszolta. Első dolguk volt orosz szokás szerint elvenni az óráját: „Davaj csasz!" Másnap egy járőr a közeli galíciai faluba, Nadvornára kísérte Szilágyi Eleket, ahol a fogdában 30 letartóztatott lengyellel zárták össze.
Amint a családja megtudta, mi történt Elekkel, édesapja összevásárolt egy csomó órát, és elutazott vele a határra, hogy fiát kiváltsa (az óra az oroszoknál már akkor is „keményvalutának" számított!), de nem járt sikerrel. A budapesti szovjet nagykövetségtől csak annyit tudott meg, hogy fiát kémkedésért letartóztatták. A szovjet határőrség mindenkire gyanakodott, mert a kárpátaljai határvonalon sokan átszöktek,
elsősorban kommunisták és ruszinok. Tekintet nélkül érzelmekre, szimpátiára és más szempontokra, a szovjet határőrség mindenkit letartóztatott, és őket aztán a bíróságok a GULAG-táborokba küldték. 1939. december 24-én (Szentestén!) Szilágyi Eleket fegyveres kísérettel Kijevbe vitték, és az egykori cári, régi katonai börtönbe zárták. 1940. február közepén továbbszállították a moszkvai hírhedt Ljubljanka börtönbe, ahol olyan kicsi zárkát kapott, amelyben csak állni lehetett. Szovjet szokás szerint mindig éjjel történtek a kihallgatások, tehát Szilágyi Eleket aludni sem hagyták. Emiatt nagyon kimerült.
Kémkedéssel vádolták, ezért a legszigorúbb börtönbe, a Suhanovkába tették át, csupa kémkedéssel vádolt rab közé. A 2x2 méteres zárkába több fogvatartottat zsúfoltak össze.
A kihallgató tiszt arra volt kíváncsi, hogy Szilágyi Elek kinek a megbízásából kémkedett a határzónában. Sok ostoba kérdéssel gyötörték. Kihallgató tisztje az irataiból látta, hogy „Romániából" származik, az apja pedig „királyi jegyző". Ezért hangzott el az a tipikusan ostoba kérdés, hogy „Mikor vadászott a román királlyal?" Elek azt válaszolta: „A
román királynál le kellett mondanom a vadászatot, mert éppen akkor hívott meg rókavadászatra az angol királynő!" Eleknek ekkor még megvolt az a „kegyetlenkedő" humora, amellyel „bolondot próbált csinálni" az NKVD-s tisztből. Ebben a börtönben, a cellában találkozott Charlie Chaplin híres színész rokonával, a zsidó Káplánnal, akit azért tartóztattak le, mert házkutatás során orosz-angol szótárt találtak nála. Ebből a rendőrség arra következtetett, hogy az 1918-ban Ogyesszából Angliába emigrált színész-rokonával most is kapcsolatot tart, tehát kém. (Chaplin családi neve Kaplan volt.)
1941 nyarán a németek Moszkvát bombázták, ezért elkezdték a város kiürítését. A rabokat a Volga-parti Szaratovba szállították át. 1941 októberében a bíróság kihirdette, hogy Szilágyi „Elekovics" Eleket az 56/6. paragrafus alapján 8 évi lágermunkára ítélik. Nevét oroszosították, hiszen a legtöbb nyelvben - a magyartól eltérően - első a személy neve, csak azt követi a családnév. Ráadásul az oroszok teljes nevében az apjuk neve is szerepel: férfiak esetében -ovics, -jevics toldalékkal. Szilágyi „Elekovics" Eleket a nyugat-szibériai Aszinóba, egy Omszk és Tomszk közötti faluba, haláltáborba deportálták. 1942-ben újabb elosztólágerbe vitték Novoszibirszkig teherautón, onnan vasúton Krasznojarszkba. Jégzajlás után a Jenyiszej folyamon az Északi-sarkkör felé hajóztak tovább, és Koreka falunál kitették őket az uszályból, hogy ott erdőt irtsanak. Nekik volt szerencséjük, mert akiket továbbvittek, az Északi-sarkkörön túli Norilszkba, haláltáborokba kerültek. Az itt maradt, férfiakból és nőkből álló csapatot az erdővágási munka után a műszakiakat fogva tartó lágerbe tették, 5000 km-re Karcagtól...
Szilágyi Elek itt ismerte meg egy kivégzett magyar honvédhadnagy 15 évre elítélt özvegye, Földi Teri kegyetlen sorsát. Amikor a szovjet erőszakoskodások következményeként az özvegy megszült, a szoptatási időszak után a gyermeket elvették az anyától, és elvitték kommunista nevelőtáborba. Az anya sosem látta többé a gyermekét, és beleőrült, majd bele is halt ebbe a tragédiájába.
Szilágyi Eleket legyengült szervezete miatt nem kényszerítették fizikai munkára, ő a geodéziai vállalat éjjeliőre lett. A szerencséje összehozta egy erdélyi magyarral, a román állampolgárságú Madarász Sándor hadifogollyal, aki megkapta a hazatérési engedélyt. Szilágyi Elek arra kérte őt, hogy Erdélyből üzenjen haza a szüleinek, Karcagra. Erre 1947 nyarán kerülhetett sor. Ez volt otthon az első hír 8 év után arról, hogy Elek él. A második hírvivő Kibédi István székelyföldi szűcsmester volt, aki szintén 1947-ben mehetett haza. A romániai hadifoglyok hamarabb térhettek haza, mint a magyarországiak, és ez Bukarest átállási „érdemeinek" volt köszönhető. Kibédi István a hazatérők foksani elosztó táborában megkérdezte, ki megy Karcagra haza? Dr. Szerencsi Sándor egy karcagi magyar katonatiszt, volt közjegyző vállalta, hogy a Szilágyi-családnak megviszi az örömhírt: Elek él!
Szilágyi Elek Szibériában a láger fogoly-mérnökeként vasúti pályamérést végzett, amikor a közeli kőbányában a robbantáskor szétrepülő kövek egyike a fejéhez vágódott, és bezúzta a koponyáját. Munkásai azonnal az anyagszállító vonat első vagonjába rakták, és a mozdony ezzel az egyetlen kocsival a közeli városba vitte. A kórházban egy híres orosz sebész, Kuznyikov professzor sikeresen megműtötte, megmentette Szilágyi Elek életét. Ez az orvosprofesszor egyike volt annak a Gorkij-ügyben letartóztatott 400 orosz zsidó orvosnak, akiket azzal vádoltak, hogy ők gyilkolták meg Gorkijt. Pedig az író az NKVD-nek volt útjában. Kuznyikov humánus tette is bizonyítja, hogy a lágerekben az elítélt oroszok között is sok igaz ember lehetett...
1947. december 7-én volt 8 éve, hogy Szilágyi Eleket letartóztatták. Pontosan ezen a napon lett „szabad", mert a szovjet adminisztráció kényes volt rá, hogy egy nappal se tovább, ha már sikerült megérnie ezt a napot! Azonban a szovjeteknél sem volt egyszerű a szabadulás. Kijelölt körzetben kellett lakniuk, havonta jelentkezniük a helyi rendőrségen. Az már a szabadult rab gondja volt, hogy miből él, mit eszik. Szilágyi Elek megkapta ugyan a magyar útlevelet a moszkvai magyar nagykövetségtől, de a vízummal baj volt. Vagy az útlevél járt le, vagy a szovjet vízum. Ezt a „játékot" a szovjetek azért űzték vele, mert kirúgták a geodéziai vállalat vezetőjét, és mivel ismerték már Elek képességeit, rá akarták venni, hogy vállalja el a vállalat vezetését. Elek kénytelen volt vállalni a geodéziai vállalat vezetését, de 1950-ben őt is kirúgták. Ekkor kapóra jött neki Weisz Pista segítsége. Pista zsidó hentessegéd volt, aki félve, hogy deportálják a németek, naivan a szovjetekhez szökött át Nyíregyházáról a kárpátaljai határon át. A szovjetek ezt nem szerették, minden határsértőt azonnal letartóztattak. Így került Weisz Pista szovjet fogságba, az Északi-sarkkörön túli Norilszkba. Több hasonló esetről tudunk, például ruszin gimnazisták csoportosan szöktek át a határon, szovjet „imádattól" vezetve... Ők is a GULAG-ra kerültek. Még a szimpatizánsok számára sem volt pardon, hiszen „Ki tudja, milyen kémkedési megbízással dobták át őket a Birodalomba?!..." Weisz Pista először csak 5 évet kapott, de mert a lágerben összeverekedett az őrrel, és elpüfölte, újabb 5 évet húztak rá. 1950-ben szabadult, ekkor költözött délebbre: Jenyiszejszkbe. Szilágyi Elek ekkor ismerkedett meg vele. Pistának jó érzéke volt az érvényesüléshez. Azt javasolta Eleknek, hogy együtt keressenek munkahelyet. Jenyiszejszkben laktak, onnan jártak a makrovai fűrészüzembe, amely 30 km-re volt tőlük. Egy, a cári időkből itt maradt francia fotósra felfigyelt a rendőrség, ezért arra kérte Eleket, helyette ő vegyen filmeket a fotózásaihoz. Elek nem tudhatta, mire fogja felhasználni. A francia fotós nacsalnyikok feleségeiről készített aktfotókat. Ez a szovjetben „erkölcstelennek" számított. Eleket a rendőrség letartóztatta és kihallgatta. Szerencsére vétlennek bizonyult, és két hónap után kiengedték a fogdából, de a franciát 25 évre ítélték! Weisz Pista ekkor javasolta Eleknek, hogy vállaljon erdőmérnöki állást a jenyiszejszki erdőigazgatóságnál.
Szilágyi Elek Jenyiszejszkben ismerkedett meg későbbi feleségével, a volgai német Frida Viegellel. Az akkor 23 éves lányt családjával együtt Sztálin deportáltatta Szibériába. A volgai németeket annak idején a német származású Nagy Katalin cárnő telepítette be: fél millió németet a Volga folyó mentére. Amikor a német hadsereg megtámadta a Szovjetuniót, és a Volgához közeledett 1942-ben, a szovjetek valamennyi volgai németet deportálták Szibériába. Frida és családja keserves körülmények között tengette életét. Itt halt meg az édesapja tragikus körülmények között. Szilágyi Elek az észt deportáltak között ismerte meg Fridát, aki szép is volt, szépen gitározott és szépen énekelt. Nem volt nehéz megszeretni. Amikor Elek végre hazaindulhatott 1955-ben, házasságot kötött Fridával, és hazautazott azzal, hogy a felesége rövidesen követni tudja. Elek előbb Karcagra ment... Frida 1956 tavaszán már Budapestre, a II. kerületi Rózsadombra érkezett meg férjéhez és a rokonokhoz.
A 43 éves Szilágyi Elek Budapesten a Földmérő és Talajvizsgáló Intézetnél kapott mérnöki állást.
Szilágyi Elek - történelmi elégtételként - még megérhette, hogy a megszálló szovjet-ruszki hadsereg 1991-ben kivonult hazánkból.
1992-ben nyugdíjasként, 79 évesen hunyt el Budapesten. A Rákoskeresztúri Köztemetőben nyugszik.
Szilágyi Elekre nemcsak azért emlékezünk, mert soproni erdőmérnök hallgató volt, hanem azért is, mert még a békeévben ő lett az első magyar GULAG-rab, akit azután 1941-től kezdve magyarok százezrei követtek az embertelen szovjet rendszer lágereibe. Sokan ott is haltak meg, és az egykori szovjet birodalom földjében nyugszanak.
Mi, magyarok ugyan miért lelkesedtünk volna a Szovjetunióért 1944 őszén, az október 11-i moszkvai fegyverszünet aláírásakor? Mindenki rettegett, kivéve a magyarországi kommunistákat.
Emlékezzünk kegyelettel a rabságot elszenvedettekre, az elhunytakra, a tragédiájukra, a magyarság nagy tragédiájára!
Az USA-nak „köszönhetjük" nemcsak a hazánkra ledobott 26.000 (huszonhatezer) tonna láncos bombaözön hatalmas pusztítását, hanem a 46 éven át tartó, szovjet „felszabadító" megszállás minden borzalmát, megaláztatását, és nemzetünk lelkének eltorzítását. Mit mondhatunk helyzetértékelésként erre, és az elmúlt évtizedekre? A bolsevizmus után a globális kapitalizmus! „Elmentek a tankok, megjöttek a bankok!" „Csöbörből vödörbe!" vitéz Hábel György, ny. főmérnök

No events