ImagePáll Miklós erdőmérnök, a Maros-Torda vármegyei Nyárádszeredán, (ma Románia) született, 1894. május 5-én. Régi nemesi családból származott. A família a Hargitán 50 hold erdőt birtokolt.
Édesapja is erdész volt, az állami kezelésbe átvett erdők Nyárádszeredai Erdőgondnokságát, majd az Aradi Magyar Királyi Állami erdőhivatalt vezette, erdőtanácsos rangban.

Aradon érettségizett, majd 1912-ben a Selmecbányán lévő Bányászati és Erdészeti Főiskolára jelentkezett. Tüzértisztként végigharcolta a világháborút, 1918-ban kitüntetéssel szerelt le, és utána fejezhette be tanulmányait a már Sopronba költözött főiskolán.
Gyakornoki idejét a Lippai Magyar Királyi Főerdőhivatalnál töltötte 1918-ban.
1920 májusában Budapesten tette le az államvizsgát. A vizsgabizottság elnöke Kaán Károly felfigyelt tehetségére és meghívta a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol az induló nagyarányú Alföldfásítás irányítása volt a feladata.
Az erdélyi erdőkhöz szokott Páll Miklósnak feltehetőleg nem ízlett a hivatali munka, ezért elfogadta Rimler Pál meghívását Zala megyébe. 1921. szeptember1-től kinevezték a Hg. Esterházy Hitbizomány Bánokszentgyörgyi Erdőgondnokságához, segéderdőmérnöknek.

A herceg Esterházy hitbizomány zalai eredőgazdaságában 1912 és 1923 között külterjes gazdálkodást folytattak, az erdőket lábon adták el a nagy fakereskedő cégeknek.
1923-ban stratégiai váltás történt, az egész vertikumot átfogó belterjes, házi kezelésű gazdálkodást kezdtek megvalósítani, Kaán Károly elméleti és gyakorlati útmutatását felhasználva. Ennek megvalósításáért az alábbi intézkedéseket tették, melyeknek nagy része meg is valósult:
Az üzemterveket alaposan és igen részletesen készítették el.
Az alkalmazottak illetményföld igényének, illetve a létrehozott fogatüzem szükségleteinek a kielégítésére mezőgazdasági földeket csatoltak az erdőgazdasághoz.
A meglévő fakereskedői vasutakat átvették, és tovább bővítették, a megfelelő feltártság érdekében.
Megalapították a Kerkavölgyi Rt. két fűrészüzemét, és faraktárakat létesítettek.
Az egész birtokot behálózó, mintegy 100 km hosszúságú telefonhálózatot hoztak létre.
Zalában a vadászatot teljesen alárendelték az erdőgazdálkodásnak.
Ahol lehetséges volt áttértek a természetes felújításra. A bükk és az erdeifenyő irtása megszűnt a bükk kímélendő lett.
Gazdaságossági számításokat végeztek, melynek az alapja az erdészeti üzemstatisztika volt.
Kitűnő szakembereket alkalmaztak, akiket továbbképeztek. Igen magas szakmai követelményt támasztottak, amit kiemelkedő fizetéssel honoráltak.
A szakembereknek – erdőmérnök, erdőőr – szolgálati lakást építettek.
Elkezdték a fizikai dolgozók felvételét is.

E nagyjelentőségű, máig ható szakmai és gazdasági munkának, - Zala megyében - Polnisch Árpád, Lámfalussy Sándor, Barlai Ervin, Doleschall Aladár és Ronchetti Gáspár mellett – Páll Miklós volt az egyik vezető egyénisége.
Pördeföldei, későbbi nevén Szentpéterföldei Erdőgondnokság vezetőjeként egy új erdőgondnokságot szervezett.
Bevezette a bükkösök természetes felújítását, csemetekerteket létesített a háborús időből visszamaradt üres vágásterületek beerdősítésére. A biztonságos közelítés érdekében bővítette az erdei vasúthálózatot. Fogatgazdaság, kovács-bognár műhely építését szervezte meg. Halastavakat építtetett, melyek a gazdasági haszon mellett, esztétikailag is kiemelték a környék erdeit.
Megszervezte a fakitermelést, a megtermelt mennyiség értékesítését, a régebbi tövön való eladás helyett. Telefonhálózatot létesített és felépítette a ma is látható, fából készült vadászházat. 1941-ben mintaszerű erdészeti központot hagyott hátra, ekkor vette át a bánokszentgyörgyi erdőgondnokság vezetését.
1941-ben az első világháborús kitüntetései alapján felvették a vitézi rendbe, azonban elkobzott zsidóbirtokot nem fogadott el.
A háborús években, mint tartalékos tisztet, kinevezték a körzet katonai parancsnokának. Ebben az időben fokozódott a hadi célra történő fatermelés. Ekkor mutatkozott meg Páll Miklós embersége: segítette a lakosságot fával, nagyon sok embert mentesített a katonai szolgálat alól, megakadályozta a leventék elhurcolását és üldözött embereket bújtatott.
A nyilasok és a szovjet katonák többször letartóztatták, állandóan zaklatták, de a falu mindig kiállt mellette.
1946-ban igen határozottan kiállt Bánokszentgyörgy lakossága mellett, védelmébe vette az erdei vasúton szerzett jogaikat, még saját feletteseivel szemben is eljárt ezért.
Az erdőmérnökök és a kerületvezető erdészek közti emberséges munkakapcsolatát jelzi, amikor kiállt érdekükben: „az erdőőri személyzet, mely úgy a múltban, mint a jelenben igen derekasan viselkedett és mindenben támaszunk volt, derék munkatársaink ügyét tegye magáévá a tisztiszék”.
1945-ben az erdők állami tulajdonba vétele után az erdőgondnokság élén továbbra is Páll Miklós maradt. 1946-tól bővült munkaterülete, felügyeleti tisztté is kinevezték. 6 erdőgondnokság, 2 erdei vasút és 2 fűrészüzem irányítását végezte, az erdőigazgatóság és az alsó egységek közti összekötőként 1949-ig.
Páll Miklós ekkor jutott munkásságának a csúcsára, a legmagasabb beosztásba. A régi zalai Esterházy erdőbirtoknál is nagyobb erdőterület gazdálkodását irányította. Sajnos nem tartott sokáig.
Az embertelen politikai üldözések és átszervezések miatt Zalaegerszegen, majd Zalabaksán dolgozott, egészségi állapota megromlott, 1957-ben nyugdíjba vonult. 1959-ben Zalaegerszegen hunyt el. Temetése Nagykanizsán volt.
Szakcikkei közül a vadászat és a vadkár szabályozásáról szóló keltett nagy visszhangot 1930-ban. Érdemes ebből idéznünk: „ a magyar ember igazságérzete azt mondja, az fizessen kinek erkölcsi vagy anyagi haszna van a károkat okozó vadakból. Szabályozandó a vadkár, hogy azt terhelje, aki tényleg kárpótlást kap a vadászörömökből a költségeiért.” Elsők közt vetette fel a vadászati üzemtervek készítését.
Írásaiban foglalkozott a bükkfából készült apró fatermékek gyártásával, melyet a gyakorlatban is megvalósított.
 A két világháború közt tervet készített Zala megye iparvasúttal való feltárásáról. A meglévő erdei vasutakból indult ki, ő javasolta először a lenti és csömödéri erdei vasút összekötését, mely napjainkban valósult meg. 
Először vetette fel a táji erdőművelés fontosságát, és Zala megyére vonatkozólag kidolgozta azt, ami 1963-ban az ő útmutatása alapján valósult meg.
Páll Miklós családja az egyik legnagyobb erdész-dinasztia az országban. Az erdész szakma szeretetét örökölte két fia: ifj. dr. Páll Miklós, akinek két fia és felesége szintén erdőmérnök, másik fia pedig az ország egyik legismertebb vadászírója, Páll Endre.
Kiemelkedő, magas szintű, széles látókörű szakmai munkássága, embersége példát mutat a zalai erdész szakembereknek és a lakosságnak is. Szakács László

 

 

No events