Szakemberek előtt már évtizedek óta ismert a szúkárosítás a kőszegin kívül az őrségi, a soproni, a bakonyi, a zalai és az északi-középhegységi lucfenyveseknél is, de ritkán van arra példa, hogy 800 méter magasságban lévő fákat is eléri a betegség.

Szúkárosítás miatt ez év elején nyolc hektár lucfenyőt volt kénytelen azonnal letermelni a Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Kőszegi-hegységben az Írottkő-hegycsúcs alatti frekventált területen. A betegség nem kíméli az osztrák oldali erdőket sem, az alacsonyabb térszintben rendszeres, de a magashegységi régióban is gondot okoz a szú tömeges fellépése.
Vas megyén belül a Kőszegi-hegységben feltételezhető a luc őshonossága, de a szakemberek szerint, ahol most a lucfenyőt találjuk, valószínű, hogy korábban bükkösök, illetve szárazabb termőhelyeken tölgyesek álltak. Az 1800-as évek második felétől fellelhető üzemtervekből és levéltári feljegyzésekből egyértelműen kitűnik, hogy az 1860-as években kezdték a lucfenyő felújításokat és a legnagyobb arányú fenyvesítések a századfordulón és az I. világháborút megelőzően történtek. A nagyobb erdőbirtokok (Kőszeg város, Ciszterciek, Esterházy) gondosan vezetett faértékesítési kimutatásaiban a lucfenyő csak az 1800-as évek végétől szerepel.
A szú tömeges fellépéséhez a környezeti tényezők olyan változása szükséges, amely az erdőt alkotó fák vízgazdálkodásában zavart idéznek elő. A napjainkban zajló károsítás oka egyértelműen a kedvezőtlen klímaváltozásban, az éves vészes vízhiányban rejlik. Az apró, mindössze néhány milliméteres nagyságú rovar csak akkor tud robbanásszerűen elszaporodni, ha a fák "immunrendszere" legyengül, a nedvkeringés, ezáltal a gyantatermelő képesség csökken. Emiatt már néhány száz betűző szú (Ips typographus) rézmetsző szú (Pityogenes chalcographus) vagy firkáló szú (Polygraphus polygraphus) rajzása, rágása elegendő egy-egy fa elpusztításához. Ilyenkor már nincs más hatásos védekezési megoldás, mint a beteg erdőrészek gyors kitermelése.
Az Erdészeti Lapok korábbi számaiban is foglalkoztunk vele, hogy Kőszeg térségében és az Őrségben különböző mértékű szúkárokat már 1924- től említenek. Az egyik legjelentősebbet a II. világháborút követő években 1946- tól jegyezték fel. A kártétel nagysága az akkor tevékenykedő szakemberek visszaemlékezései alapján Vas megyében alig haladta meg a néhány tízezer köbmétert. A jelenség okát nem a háborús károkban, hanem a háborús éveket követő aszályos időszakban kell keresni.
A közelmúltban történt lucpusztulás mértéke nagyságrenddel nagyobb. A mellékelt ábrán a Szombathelyi Erdészeti Zrt. lucfenyő egészségügyi termelésének adatai, mint jelzőszámok mutatják a szúkár folyamatát, a gradáció felfutását és visszaesését. Az 1993 és 1997 évek között lezajlott károsítás miatt 274 ezer m3 vastagfát kellett kitermelni. A napjainkban zajló károsításnak az elmúlt öt évben eddig 312 em3 esett áldozatul és még messze nem értünk a végére. Az üzemtervezési időszak elején a Társaság bruttó 1,1 millió m3 lucfenyőt kezelt, ami most 800 ezer m3 alá csökkent. A mostani és a tíz éve történt szúdúlás különbségeként megfigyelhető, hogy míg korábban zömmel véghasználathoz közeli méretes állományok pusztultak, addig napjainkban a fiatal törzskiválasztókorú fákat is tömegesen eléri a betegség, nehezítve a probléma kezelésének mind az ökológiai, mind az ökonómiai oldalát.
A károsítás mértékének csökkentésére jelentős erőfeszítések szükségesek. A Szombathelyi Erdészeti Zrt. nagy számban helyezett ki, táplálkozási feromonnal működő összetett csillagcsapdákat, amivel a környezet terhelése nélkül rendszeresen gyéríthető a rajzó bogarak száma. Ezzel kapcsolatosan őszintén el kell mondani, hogy ez a módszer szúgyérítésre és a szúrajzás intenzitásának előrejelzésére igen, de a szúkárosítás megfékezésére nem alkalmas.
Az egyetlen hatásos védekezés a szúrajzás megindulása előtti gyors kitermelés. Ennek akadálya, hogy legtöbbször a tervezett téli erdőgazdálkodási munkákkal együtt kellene végrehajtani, ami a kapacitások szűkössége miatt jelent nehézséget. A gyors felszámolás kényszere miatt a Szombathelyi Erdészeti Zrt. még Ausztriából is bérelt fakitermelő gépet (harvestert), amivel a meredek területeken is hatékonyan és gyorsan végezhető a fakitermelés.
 A károsodott faanyag kitermelése és gyors elszállítása átgondolt összehangolt szervezéssel jól végrehajtható, de ezzel a munka még messze nem ér véget. Éveken keresztül eltart, míg a tarra vágott területeket fafajcserével, lombos fafajok alkalmazásával felújítjuk. Növeli a gondokat, hogy a szúfoltok kialakulásának természetéből adódóan a felújítandó területek nagysága többnyire kezdetben egy hektárnál kisebb, de a károsítás előrehaladtával állandóan változik. A lombos - elsősorban tölgyes felújítások - esetében az elaprózottság, a fellépő szegélyhatás, az Őrségi területeken a csonka erdőtalajok, a természetvédelmi területeken a kémiai gyomkorlátozás lehetőségének a hiánya, a vadkár fellépése tovább fokozza a problémát.
A szakmai nehézségek mellett a pénzügyi forrásoldal középtávú átgondolása is feltétlen szükséges. Ezért a krízishelyzet kezelésének integrált megközelítése alapvető, együttműködve a tulajdonossal, a Vas Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságával, a természetvédelmi hatósággal és mindenkivel, aki segíteni szeretné a probléma megoldását. 
El kell mondani, nem szeretnénk véglegesen lemondani erről a fafajról, hisz az ország ezen szegletében a lucfenyvesek hozzátartoztak az itteni erdők képéhez. Az erdőgazdálkodási jelentőségen túl, természetvédelmi szempontból sem lenne jó, ha a lucfenyőhöz köthető fajok eltűnnének az országból (pl. sárga és tüzesfejű királyka - Regulus regulus, R. ignicapillus -, keresztcsőrű - Loxia curvirostra - stb.), vagy jelentősen csökkenne egyedszámuk (pl.  búbos- kormosfejű- és fenyvescinege - Parus cristataus, P. montanus és P. ater), hogy csak a madárfajokat említsük. Ezért, ha minimális területen is, de ott ahol a luc idősebb korban is viszonylag jól érzi magát (pl. Írottkő alatti hegygerinc), jó lenne megőrizni ezt a fajt. A lucfenyő e területeken legtöbbször önmagától újul. A Kőszegi-hegység magasabb területein szerencsére már térdig érő csemeték tömege jelzi a megújuló képességet. Szép Tibor - fahasználati és ker. igazgató

No events