Mottó: (…)…, csupán a tudomány s a szavahihető megfigyelések érveire hivatkozva akarom felébreszteni a lelkiismeretet s a nemesen gondolkodó embert és vadászt, hogy ha semmit se  néz, csak a „haszon” című rovatot, akkor is ostobaságot és lelketlenséget követ el a „ragadozók” általánosításával és irtásával (…).
Fekete István: Ragadozók (Nimród, 1941. május 1.) Kézirat lezárva 2011. június 13-án

Tartalomjegyzék
Bevezető
Köszönetnyilvánítás
Tételesen a kisragadozóinkról
Kiegészítő információ
Személyes javaslat a hazai menyétféle ragadozóink jövőbeli vadgazdálkodásivadászati,
valamint természetvédelmi-ökológiai megítélésére

Bevezető

Tisztelt Olvasó, Kedves Kolléga!

A szakmai publikum előtt jól ismert, hogy a közelmúltban egy olyan az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnöke által jegyzett levél került napvilágra, amely többek között nevezett szakmai szervezet vadászható vadfajokra vonatkozó, a jelen hatályos szabályozást alapjaiban átrendező javaslatait foglalta össze a regnáló vidékfejlesztési miniszter számára. A kezdeményezés 11 madár- (erdei szalonka, nyári lúd, kanadai lúd, barátréce, fenyőrigó, vadgerle, fürj, egerészölyv, galambászhéja, barna rétihéja és holló), valamint két emlősfaj (menyét, nyuszt) jövőbeli vadászhatóvá tételét vetette fel.
Ehhez később sajtóközleményben támogatólag csatlakozott az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) is, mígnem számos zöldszervezet, szintén sajtóközleményben, felháborodásának adott hangot. Magam április elején nyílt levélben arra kértem az OMVV elnökét, hogy azonnal vonja vissza a javaslatát és legyen a témakörben egyeztető szakmai fórum, természetesen szakértők bevonásával. Egyszerűen elfogadhatatlannak tartanám, ha csak úgy egyszeriben, mindenféle szakmai értékmérő, reális és legfőképpen hiteles, ellenőrizhető több évet átfogó állományfelmérés adatsorai és azokból kikövetkeztetett információk hiányában elrendelnék e fajok vadászhatóságát. Fontosnak vélem a valós szakmai párbeszédet!
A félreértések elkerülése érdekében kijelentem: semmi ördögtől való nincs abban, ha újabb madár- és/vagy emlősfajokkal egészül ki a „vadászati-étlap”, a tervszerű vadgazdálkodási-vadászati hasznosítás ugyanis a legtöbbször egyáltalán nem ellentétes a természetvédelmi-ökológiai elvárásokkal. De megalapozott szakmai érvek, alaposan megfontolt bizonyságok legyenek minden meghozott döntés fölött!
A szakmai tisztánlátás végett – elsősorban a hazai menyétfélék vonatkozásában – a múltban többször is publikáltam újságcikkeket, tanulmányokat és könyveket. Szakmai honlapomon: http://www.otter.econservation.eu tételesen és részletesen megtalálhatóak a legfontosabb dolgozatok és kezdeményezéseim.
Tekintve, hogy kimondottan sarkos vadgazdálkodási-vadászati és természetvédelmi-ökológiai kérdéskörről van szó, ez úton elsősorban azon szakmai hozzászólások rezüméjét publikálom, amelyeket az említett elnöki levél nyilvánosságra hozatala után fogalmaztak meg a Kollégák. És nem csak a levélben megnevezett menyétről meg nyusztról, mert vitáink során valamennyi hazai menyétfélénket górcső alá vettük.
Szerencsére elmondhatom, hogy nem várt sokaságban érkeztek elsősorban e-mailben, de postai úton is észrevételek, legalábbis az első hetekben, de még napjainkban is „csordogálnak” a hozzászólások.
Teszem ezt annak reményében, hogy talán értékes és értékelhető végeredményhez vezető szakmai vitára kerülhet sor, mindaddig, amíg a jövőbeli vadászható vadfajok kérdéskörében meg nem születik a hatósági határozat. Meg hát azért is, mert úgy vélem, közölnöm kell az érdeklődő szakmai közösségekkel, szakemberekkel, mindazokat a véleményeket, gondolatokat – még ha nem is tételesen ismertetve a leveleket, hanem összefoglalót készítve azok tartalmáról –, amelyek felvetődtek, remélve, valóban hasznát veszik azok a Kollégák (államigazgatásban, szakmai és társadalmi szervezetekben, kutatóműhelyekben), akik helyzetüknél fogva egyfelől tárgyalási, másfelől döntési jogkörrel rendelkeznek majd. No meg a téma iránt érdeklődők számára is tájékoztatást kívánok adni arról, milyen ötletek, érvek és ellenérvek mentén zajlott le ez a sajátos párbeszéd.
Kérem, fogadják barátsággal!

Köszönetnyilvánítás
Ez úton köszönöm mindazok segítségét, akik megosztották velem a véleményüket.
Nagyon sok érdekes és értékelhető gondolattal, újonnan felvetett javaslattal ismerkedhettem meg. Annak ellenére, hogy a legtöbb menyétfélénk életét még napjainkban sem ismerjük a valóságnak megfelelően, csak ellenmondásokkal teli információkkal, eltérő végkövetkeztetésű szakmai közleményekkel rendelkezünk. Mindez nagyon jól kivehető volt a Kollégák által közölt nézetek sokszínűségéből is.
Mégis, ezek a szakmai párbeszédek jelenthetik igazából, sőt: jelentik azt, hogy a különböző értékrendű szakemberek, szakmai közösségek által vallott „meggyőződések”, még ha tagadhatatlanul is nyögvenyelősen, de mégis csiszolódjanak, lehetőleg úgy, hogy egymáshoz közeledve valósághű képet nyerjünk e kisragadozóinkról. Egy biztos: én sokat tanultam, okosodtam, nem egyszer bizony ráébredtem arra is, hogy itt-ott elhamarkodottan vagy kellő érvalap nélkül tettem le a szakmai voksomat valami mellett, amelyet aztán kénytelen voltam átértékelni. Példaként az egyes hazai menyétfélék elsősorban általam szorgalmazott állatkerti szaporítása említhető meg, ahol a széleskörű szakmai elutasítottság miatt visszakozzt kellett fújnom, vagy a szintén általam felvetett javaslat hozható még fel, miszerint a hermelint mielőbb fokozottan védetté kell nyilvánítani, ami szintén nem talált teljes körű támogatottságra.
Köszönöm hát azt a bizalmat, amivel megtiszteltek általam személyesen ismert vagy egyáltalán nem ismert barátaim: vadgazdák, erdészek, halászok, horgászok, civil és államigazgatásban dolgozó természetvédők és a sort még hosszan sorolhatnám.
Tudom, illene neveket, szervezeteket feltüntetnem, mégsem teszem. Miért? Az oka sajnálatosan egyszerű: amikor elhatároztam, hogy elkészítem és publikálom ezt a dokumentumot, megkerestem mindazokat, akiknek a véleményét, javaslatát feldolgoztam és kértem őket, járuljanak hozzá, hogy ahol azt illene előterjesztőként, gondolatfelvetőként megneveztessenek. Sajnos ehhez a legtöbben nem járultak hozzá. Vagy azért, mert az államigazgatás valamely szintjén dolgoznak, és a jövőjüket továbbra is ott képzelik el, vagy azért, mert el akarják kerülni az általuk vélelmezett lejárató kampányt azok részéről, akik véleményével esetleg szembe mennek. Mai magyar valóság ez, általános a félelem, az idegenkedés és a bezárkózás. (Szégyen!) De hát itt tartunk, és ennek ellenére mégis akadtak, akik a témakör fontosságára tekintettel megosztották velem a gondolataikat, mert úgy vélték, fontos, hogy minden nehézség ellenére beszéljünk egymással.
Szavakban kifejezhetetlen az a hála, amelyet érzek.

Tételesen a kisragadozóinkról
Eurázsiai menyét (Mustela nivalis Linnaeus, 1766)
Védettsége: Hazánkban jelenleg nem védett, de nem is vadászható, ugyanakkor szerepel a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális programjában (BMP1).
Mindemellett a Berni Egyezmény III-as függelékébe sorolt faj.
Jószerivel valamennyi tájegységünkben megtalálható, mind síkvidéken, mind domb- és
középhegységeinkben. Igaz, állományának valós nagyságáról tényszerű adatok nem állnak a rendelkezésünkre, lévén behatóbb kutatásával alig-alig foglalkoztunk – mint ahogy igaz ez a többi menyétfélénk zömére is. Valamikor talán tizenöt-húsz évvel ezelőtt kizárólag vadgazdák körében történő kérdőíves felmérés során kérdeztek rá kutatók a menyét magyarországi „fellelhetőségére”, azóta gyaníthatóan még ilyen jellegű kutatás sem történt, ha mégis, akkor csak egy szűk szakmai közösség bevonásával.
Ennek ellenére gyakorinak vélik és emiatt nem (sem) tartják veszélyeztetett fajnak hazánkban (GP megjegyzése: szeretünk merev kategóriákba sorolni állatfajokat: úgymint, pl. gyakori, általánosan elterjedt, közönséges, legközönségesebb, ritka, az állománya veszélyezettséghez közeli stb., de tulajdonképpen nem igazán tisztázott, hogy mondjuk egy-egy hazai kisragadozó mikortól és miért gyakori, mettől-meddig ritka és végső soron mitől közönséges stb. A szakmai publikációk, rendezvények tele vannak ma még nem egészen letisztázott fogalomhasználattal, amelyek aztán félreértésekhez, értelmetlen vitákhoz vezethetnek, lévén egy-egy ilyen fogalmon alkalmasint mást érthet vagy ért is az eltérő értékrendű szakmai közösség). Ezért külön természetvédelmi program, pl. fajmegőrzési-terv sokak szerint nem indokolt. Ennek ellenére az egyre jobban elharapódzó legális- és illegális rágcsáló- és rovarirtó szerek használata, az élőhelyek kedvezőtlen átalakítása és átalakulása: pl. aszály, belvíz, autópályák, bevásárlóközpontok, lakóparkok építése stb. elképzelhető, hogy a jövőben ezt az álláspontot felülírhatja.
Többen hangoztatták, hogy életmódjából adódóan a menyét gazdaságilag felettébb hasznos jószág, hiszen legfőbb táplálékforrását a rágcsálók jelentik, így azok állományszabályozásában betöltött szerepe kimondottan előnyös. Mindazonáltal vannak, akik úgy vélik, egyes kistérségekben a vadgazdálkodás-vadászat, de a háztáji kisállattartás szempontjából már gondot okoz a létszáma, pl. a Bodrogköz, a Hajdúság, a Nyírség, a Viharsarok és a Körös-vidék került megnevezésre, de többen felvetették azt, hogy úgynevezett „természetvédelmi kárt” egyáltalán nem okoz. (GP megjegyzése: új talányos fogalom ez a „természetvédelmi kár” – legalábbis számomra –, viszont mindezidáig senki nem tudta igazán konkrétan megfogalmazni, mi is értendő alatta, de ragadozó emlősök megítélésekor egyre gyakrabban használják a különböző szakmai fórumokon. Minthogy szintén újkorunk leleményes elmeszüleménye az is, amikor egyes hatóságok arra kérik a szakmai szervezeteket, szakembereket, hogy bizonyos nevesített területen – pl. egy halastó vagy folyó-menti holtág esetében stb. – állapítsák meg, hogy az adott időszakban – pl. a nyári hónapokban – mennyi a terület kisragadozó-eltartó képessége).
Azt egybehangzóan elfogadták a hozzászólók, hogy a menyét „előszeretettel” bemerészkedik a különböző emberi portákra is, miközben többen feltételezik, hogy terjeszkedik, vagyis eleddig új, még általa nem lakott élőhelyeken is felbukkan. Ha valóban így van, akkor meg kell állapítani, hogy ez melyik országrészben, régióban/kisrégióban a legegyértelműbb, és mindennek az okait, ismert vagy csak feltételezett irányait és mértékeit, valamint hatásait, főleg a védett és vadászható állatfajokra vonatkozóan fel kellene derítenünk. De talán azt is érdemes lenne vizsgálni, hogy e terjeszkedés az ország melyik szegmensében hol a legkevésbé szembetűnő, és ennek okait is górcső alá lehetne venni, illetve, hol tapasztalható állományának a visszaszorulása – már ha van ilyen kisrégiója hazánknak.
Mindenesetre kívánatos lenne egy legalább három (öt) évet felölelő országos vagy kiválasztott kisrégiókat magában foglaló állományfelmérési-program kidolgozása és megvalósítása valamennyi érintett és érdekelt szakértői műhely bevonásával. Addig is két megoldás fogalmazódott meg a hozzászólásokban, egyetértve abban, hogy a menyét jelenlegi jogszabályi megítélése – vagyis sem nem védett, sem nem vadászható – nem a legszerencsésebb:
1. Védetté kell nyilvánítani 10 000 forintban megállapítva a természetvédelmi értékét, és ha a kutatás alátámasztja azt a feltételezést, hogy valóban gyakori és terjeszkedik, elrendelhető a vadászata.
2. Már most, függetlenül a felvetett állományfelmérési-program ellenére meghatározott időszakban vadászni lehessen rá. Vadászati idényére tett javaslatok: kezdet szeptember 1. vagy október 1. – az idény vége pedig január 31. vagy február 28.
Akadnak, akik úgy vélik, hogy az éves terítéke alig haladná meg a 10-20 egyedet, de mindenféleképpen 50 egyed alatt maradna.
Házi (közönséges) görény (Mustela putorius Linnaeus, 1758)
Védettsége: Hazánkban vadászható. Vadászidénye szeptember 1. és február 28. közötti
időszakra esik, ugyanakkor szerepel a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
optimális programjában (BMP1), az EU Élőhelyvédelmi Irányelvének V. Függelékében,
valamint a Berni Egyezmény III. függelékében is. (GP megjegyzése: az Országos
Vadgazdálkodási Adattár legfrissebb adatai szerint a 2009-2010-es vadászati idényben 802
példányt ejtettek el a vadászok).
Általánosan elterjedtnek, közönséges kisragadozónak tartják és akárcsak a menyét, nem
idegenkedik felkeresni az emberi portákat sem. Mindenesetre elsősorban az Országos
Vadgazdálkodási Adattár rendkívül pontos kimutatása szerint nagy eltérések vannak az országos előfordulásának területi eloszlásában, de hogy ennek mi lehet a valós oka, nem tudni. Többek szerint a vadgazdálkodási-vadászati megítélése semlegesnek tekinthető (GP megjegyzése: vajon milyen szakmai paraméterek alapján lesz egy kisragadozó vadgazdálkodási-vadászati megítélése káros, semleges vagy hasznos?), míg az úgynevezett természetvédelmi károkozása alkalmasint problémát jelenthet, pl. vízimadár fészektelepeknél.
Az elmúlt évek szeszélyes időjárásai miatt: rekord aszály, árvíz, belvíz indokolt lenne nagyobb figyelmet fordítani rá (is), mert félő, hogy pl. vizes élőhelyeink kedvezőtlen állapotváltozása a házi (közönséges) görénypopulációra is előnytelenül hathatott, de meg kell említeni a legális és/vagy nem engedélyezett rágcsáló- és rovarirtó szerek használatának terjedését és az autóutak és autópályák, valamint az ebből adódó gépkocsiforgalom jelentős növekedését is. A faj megítélése során, mint arra néhányan utaltak figyelmeztető jelnek kellene tekintenünk, hogy az utóbbi években Európa szerte több országban, pl.
Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában, Szlovéniában stb. jelezték
az ott élő állományok már bizonyított vagy még csak feltételezéseken alapuló, de gyanítható
visszaszorulását.
Egyáltalán nem tudni, hogy mekkora a valós hazai populációja, mely országrészekben milyen
gyakorisággal fordul elő, bár erre, mint fentebb már említettem az Országos Vadgazdálkodási
Adattár kimutatásából nyerhetünk bizonyos képet, ezért indokoltnak tűnne egy országos vagy
térségi, kistérségi állomány-felmérési program kidolgozása, függetlenül attól, sőt azt szervesen kiegészítve, hogy már vadászható. Az éves vadászati statisztika érdekes és nagyon értékes szakmai sorvezető, de nem feltétlenül elégséges ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket levonhassunk belőle. Egy ilyen program azt is kutatná (kutathatná), hogy valóban észlelhető-e már hazánkban – bármely tájegységben, azon belül kisrégióban – is a visszaszorulása, és ha igen, ennek mi lehet az oka; valószínű több minden szerepet játszhat, de hogy mi mekkora hatással lehet a faj egyedeire, azt ma még nem lehet tudni. Ugyanakkor
gondolatként többek részéről felvetődött az is, hogy egyes országrészekben, pl. a Hajdúságban, a Bodrogközben, a Szigetközben és a Maros-mentén nemhogy visszaszorulna a házi (közönséges) görény állománya, hanem vélelmezhetően ennek az ellenkezője történik.
Vagyis nevezett tájegységeknél gyaníthatóan állománygyarapodásról van szó.
Molnárgörény (mezei görény) (Mustela eversmanni Lesson, 1827)
Védettsége: Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint. Szerepel a Nemzeti
Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális programjában (BMP1), az EU
Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. függelékében; valamint a Berni Egyezmény II.
függelékében is.
Hazai előfordulásának behatóbb kutatása időszerűnek tűnik. A rendelkezésünkre álló ilyetén adatok vagy csak egy szűken értelmezhető kisrégióban elvégzett állománykutatásra, vagy szórványmegfigyelésekből és egyes kisrágcsálók csapdázása során akaratlanul is megfogott jószágok feljegyzéséből adódnak. Ennek ellenére többen megjegyezték, hogy a megítélésük szerint, pl. a Viharsarokban, a Körös-vidéken és a Homokhátságban gyakorinak mondható.
Megítélése mindenesetre nem egyértelmű: van olyan vélelem, miszerint mára már létszámában annyira megfogyatkozott, hogy veszélyeztetett faj, de hogy ez a feltételezett veszélyeztetettség milyen mértékű lehet, nem igazán egyértelmű. Mások szerint a helyzete még csak úgymond veszélyeztetettséghez közeli. Magyarán, és ez a lényeg: nem tudjuk, hogy milyen mértékben veszélyeztetett, egyáltalán az-e, hiszen jószerivel alig rendelkezünk megfelelő információval a valós elterjedéséről, az ökológiai igényeiről, az etológiájáról és a szaporodásbiológiájáról. Amit „tudni vélünk”, az az, hogy ritkább a házi (közönséges)
görénynél. Mindazonáltal vannak, akik úgy vélik, ez valótlan állítás, csupán az életmódjából adódóan kerül ritkábban szem elé.
„Szórványosságának” vélelmezhetően oka lehet, hogy a rágcsáló- és rovarirtó mérgek használatán, valamint az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozásán és az autópályák hosszának és az autóforgalom növekedésén túl a vadászat során összetéveszthetik a vadászható házi (közönséges) görénnyel. Igaz, ez úgymond „kényes téma”, ami azonban egyáltalán nem kéne, hogy kínos legyen. Tény és való: a menyétféléink között akadnak olyanok, amelyeket még a legavatottabb szem is összetéveszthet, sőt, össze is téveszt: menyét-hermelin, nyest-nyuszt, és hát a két görényfaj. Minthogy többen felhívták arra is a figyelmet, hogy nem egyszer –
értelemszerűen akaratlanul – hörcsögcsapdázáskor is elpusztítanak molnárgörényeket.
A vadgazdálkodási-vadászati megítélése semleges, míg az úgynevezett természetvédelmi kártétele nem ismert.
Indokolt lehet egy konkrét fajmegőrzési program kidolgozása és megvalósítása, vagy pedig egy összefogott térségi, kistérségi állományfelmérés. Többek szerint országos védelmi program, elsősorban finanszírozási nehézségek miatt bizonyosan nem lesz. De, mivel e faj veszélyeztetett lehet, ezért regionális programok támogatása mindenféleképpen kívánatos lenne. Hogy ezekre az ország mely szegleteiben kerülne sor, az egyértelműen tisztázandó, bár, tekintve az életmódját, főként alföldi területekre lenne célszerű korlátozni.
Szaporodásbiológiájának hathatósabb megismerése végett felvetődött egy állatkerti zárttéri szaporítási program megtervezése és kivitelezése is, ennek szükségességét azonban a legtöbben megkérdőjelezték.
Mindkét görényfajnál többen felhívták a figyelmet arra, hogy akár kistérségenként, de még országosan is lehetséges veszélyforrást jelenthet – vagy tán már jelent is? –, hogy párosodhatnak a valamilyen oknál fogva természetbe kikerülő vadászgörénnyel (Mustela putorius furo), amely végső soron genetikai leromlást okozhat.
Nyuszt (Martes martes Linnaeus, 1758)
Védettsége: Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint. Szerepel a Nemzeti
Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális programjában (BMP1), az EU
Élőhelyvédelmi Irányelv V. Függelékében, valamint a Berni Egyezmény III. függelékben is.
E faj esetében is indokoltnak tűnne egy átfogó állomány-felmérési program kidolgozása és
megvalósítása, hiszen a fellelhető előfordulási adatok esetlegesek, alkalmasint nem kis
ellentmondásokkal terheltek. Így azokra alapozottan nem vagy legalábbis nehezen lehet egy sikeres jövőbeli védelmi intézkedés programelemeit felépíteni. Fontos lehet egy élőhelyvédelmi kutatási program kidolgozása és megvalósítása is, hiszen feltehető, hogy pl. egyes nyugat-, és délnyugat-dunántúli (Vasi-hegyhát, Mecsek, Zalai-dombság stb.) vagy észak-magyarországi (Zemplén, Bükk stb.) dombvidéki és középhegységi kistérségekben az állományának egyesek által vélelmezett csökkenése valamiféle összefüggésben lehet az érintett kistérségekben alkalmazott erdőgazdálkodási gyakorlattal. Ha ez valóban így van – amit egyébiránt többen felelőtlen, elhamarkodott állításnak neveztek –, akkor vajon mi lehet
ez a faj számára kedvezőtlen gyakorlat, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy az megváltozzon? Akadtak azonban, akik ezt a feltételezett létszámcsökkenést határozottan elutasították, az ő megítélésük szerint a nevesített területeken stabil és fejlődő nyusztállomány található.
Szakmai közleményekben egyre gyakoribb annak a felemlegetése, hogy ma már alföldi területeken is terjeszkedik, pl. Nyírség, Hajdúság, Maros-Tisza köze stb., igaz, ez az állításmég konkrét bizonyításra vár. Ami, ha igaz, akkor jó lenne utánajárni: vajon mi lehet az oka annak, hogy egy a mai ismereteink szerint is kizárólag domb- és hegyvidéki, összefüggő erdőborítással rendelkező élőhelyi környezethez „makacsul ragaszkodó” kisragadozó esetében ilyen alapvető változás történik? Meg kellene vizsgálni, hogy az adott alföldi területek élővilágára milyen hatással bír a nyuszt megjelenése. Többen azonban cáfolták, hogy
rendszeresen megjelenik alföldi területeken is, a vélelmük szerint egyszerűen arról van szó, hogy a legtöbbször összetévesztik a nyesttel, akárcsak a menyétet a hermelinnel.
Néhányan felvetették, hogy jogosnak tartják azon vadgazdálkodási-vadászati „igényt”, hogy meghatározott időszakban vadászni lehessen rá, mégpedig vagy a nyesttel egybeeső időszakban, vagyis szeptember 1. és február 28. között. Érveik: gyakori és terjeszkedő a faj, lásd: olyan élőhelyeken is felbukkan már, ahol úgymond „semmi keresnivalója nincs”. Volt, aki úgy vélte, hogy domb- és hegyvidékeinken már annyira megszaporodott, hogy komoly problémát jelent az ott élő és fészkelő védett kisemlősökre és madarakra. Akadnak, akik úgy vélik: kizárólag alföldi területeken lehessen elejteni, domb- és hegyvidéki élőhelyeken ez
továbbra is tiltott legyen. Mások szerint egyáltalán nem érett meg még az idő arra, hogy vadászhatóvá nyilvánítsák, és ugyanazt javasolják, mint a menyét esetében: legyen előbb egy három (öt) éves állomány-felmérési kutatómunka és az eredmények tükrében – de akár még, ha valóban úgy hozza a Sors –, már menetközben hirdessenek ki rá vadászati időszakot. A vadgazdálkodási-vadászati megítélése szintén semleges, míg az úgynevezett természetvédelmi kártétele főleg az említett alföldi területeken állítólag problémás lehet a jövőben, elsősorban a fészkelő madarak miatt. Igaz, nyuszt által „végrehajtott” madárirtására vonatkozóan konkrétumot senki nem tudott megnevezni, bizonyítani, így gyanítható, hogy
„zsigeri” félelem és ebből táplálkozó tájékozatlanság húzódik meg a háttérben.
Nyest (Martes foina Erxleben, 1777)
Védettsége: Hazánkban vadászható. Vadászidénye szeptember 1. és február 28. között van,
ugyanakkor szerepel a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális
programjában (BMP1) és a Berni Egyezmény III. függelékében is. (GP megjegyzése: az
Országos Vadgazdálkodási Adattár legfrissebb adatai szerint a 2009-2010-es vadászati
idényben 1058 példányt ejtettek el a vadászok).
Állományát, az általánosan elfogadott szakmai értékítélet szerint jelenleg semmi nem veszélyezteti, sőt, napjainkban a leggyakrabban előforduló menyétfélénk egyike, amellyel emberi településeken is egyre többször találkozhatunk. Vannak olyan vadgazdálkodásivadászati feltételezések, hogy a napjainkban engedélyezett és alkalmazott vadászati eljárások az állományának „kívánatos kordában tartására” már nem alkalmasak. Azt azonban nem tudni, hogy mely vadászati módok és eszközök felelnének meg erre a célra, az viszont világos, hogy a természetvédelem részéről is egyértelműen támogatott a vadászhatósága,
elsősorban a madárvilágban okozott bizonyított vagy csak vélelmezett károkozása miatt – vagyis e divatos kulcsfogalom, az úgynevezett természetvédelmi károkozása teszi indokolttá az elejthetőségét.
Többen felvetették, hogy elégtelenül állapították meg a vadászati idényét, vélelmük szerint akár egész évben történő vadászata sem okozna észlelhető kárt a populációjában. Mások szerint ragadozó emlősök esetében a természetvédelmi elvárásokat mindig is erősen befolyásolták a madarászok érdekei, és ez így van a nyest esetében is. Úgy vélik, semmi nem indokolná a nyest természetvédelmi szempontból történő kedvezőtlen megbélyegzését, sőt, nem kétségbe vonva a vadászhatóságát, annak időtartamának kezdetét szeptemberről
novemberre tolnák ki, vagyis az így november 1. és február 28. között lenne érvényben.
Ennek ellenére a faj folyamatos kutatása, elsősorban az alapvető védelmi lépések kidolgozása,
az állományának valós országos feltérképezése nagyon is indokolt lenne. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár kimutatásai azonban nagyon érdekes és értékes szakmai sorvezetőnek tekinthetők, félő azonban, ha csak az ott datált információkra hagyatkozunk, nem ismerjük meg kellőképpen a faj valós helyzetét.
Európai borz (Meles meles Linnaeus, 1758)
Védettsége: Hazánkban vadászható. Vadászidénye június 1. és február 28. között van,
ugyanakkor szerepel a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális
programjában (BMP1) és a Berni Egyezmény III. függelékében is. (GP megjegyzése: az
Országos Vadgazdálkodási Adattár legfrissebb adatai szerint a 2009-2010-es vadászati idényben 5527 példányt ejtettek el a vadászok).
Ma már az egész országban előfordul, ott is állandó populációja van, ahol tizenöt-húsz évvel ezelőtt még egyáltalán nem találkozhattunk vele, vagy csak nagyon ritkán – ezen elsősorban alföldi területek értendők. Mind a vadgazdálkodási-vadászati kedvezőtlen megítélése, mind a vélt vagy valós úgynevezett természetvédelmi károkozása miatt tartják indokoltnak a vadászhatóságát.
Többen azonban felvetették, hogy a fentebb jelzett vadászati idényét nem kellő körültekintéssel állapították meg, amit érdemes lenne átértékelni, lévén a borzkölykök április-májusban születnek, és júniustól, vagyis a vadászidényének a kezdetétől akár fias nőstényt vagy kölyköket is elejthetnek. Javaslatok: vadászidénye kezdete vagy szeptember 1. vagy október 1. legyen, a vadászidény vége pedig maradna február 28. Mások szerint azonban alaptalan a félelem arra, hogy a hatályos vadászidény miatt komolyan sérül vagy sérülhet a
hazai borzpopuláció. Minthogy nyílt titok: ma már nem engedélyezett vadászati eszközzel is irtják (akárcsak a vörös rókát), értsd alatta: kotorékfüstöléssel. Ezzel viszont egész borzcsaládokat pusztíthatnak, és minden bizonnyal pusztítanak is el – lévén az ilyen jellegű „vadászatnak” ez a legfőbb lényege –, és ez az, amit valóban vadgazdának, természetvédőnek meg kellene akadályozni.
A mezőgazdaságban alkalmazott rovar- és rágcsálóirtó szerek nagybani használata, az élőhelyek kedvezőtlen állapotváltozása (aszály, belvíz stb.), valamint a növekvő autóforgalom is vámot szed a hazai borzpopulációból. Ezért jó lenne többet törődnünk vele és országos vagy térség/kistérség szinten folyamatos állományfelméréssel szemmel követni, kiegészítve ezzel az éves vadgazdálkodási-vadászati statisztikai adatokat.
Hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758)
Védettsége: Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint. Szerepel a Nemzeti
Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális programjában (BMP1), valamint
a Berni Egyezmény III-as függelékében is.
A hazai kisragadozó kutatás kivetett mostohagyereke, mert tanulmányozása feltűnően elhanyagolt. Egyes feltételezések szerint napjainkban már a legritkább menyétfélénk lehet, a hazai állománya csökkenőben, visszaszorulóban van. Mások szerint ez valótlanság, a hermelin országos gyakoriságához, sőt  terjeszkedéséhez semmi kétség sem fér. Középutas vélekedés: alföldi területeken gyakori lehet, akár terjedhet is, pl. Hajdúság, Bodrogköz, Körös-vidék, Maros-Körös köze, Mosoni-síkság, míg a domb- és hegyvidéki élőhelyeken az állománya stagnál.
Mindenesetre az ismert hazai elterjedése foltszerű, az alföldi területeken valóban gyakoribbnak mondható, mint a domb- vagy középhegységeinknél. Ez azonban nem egy összehangolt, több éves, egyértelműen komoly ellenőrzésre váró állomány-előfordulási program rezüméje, hanem esetleges információkra alapozott feltevés, amelyet szakmai körökben többen határozottan cáfolnak. (GP megjegyzése: az elmúlt időszakban Kollégákkal együtt megpróbáltunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel hermelin-állományfelmérést végezni, igaz, nem szervezett keretek között, arra nem volt alkalmunk. Ettől függetlenül
rendelkezésünkre áll már egy több éves adatsor, amely többé-kevésbé megfelelő képet közvetíthet az elterjedéséről – ezt lásd a szakmai honlapomon a „tanulmányok” menüpont alatt).
Vannak, akik úgy vélik, fontos lenne egy fajmegőrzési-terv kidolgozása, valamint a természetvédelmi értékének az átgondolása is, értsd alatta: el kellene rendelni a fokozott védelmét 250 000 forintban megállapítva a természetvédelmi értékét. A legtöbben azonban úgy vélik, hogy a fokozott védelem felvetése egyáltalán nem időszerű. Szerintük maradjon védett, és ha akad vállalkozó kutatói kör az életének tanulmányozására, akkor, akik érdemben megtehetik, támogassák azt, majd lezártuk után és az eredmények ismeretében döntsenek a jövőbeli intézkedésekről.
A vadgazdálkodási-vadászati megítélése semleges, az úgynevezett természetvédelmi károkozása nem ismert.
Többen felhívták a figyelmet arra, hogy országos fajmegőrzési-terv kilátásba helyezése e faj
esetében is nonszensz. Helyette egy összefogott országos állomány-felmérési program kidolgozása és megvalósítása lenne célszerűbb, hogy egyértelműen kiderüljön számunkra, hol fordul elő valójában és ezeken a területeken milyen valós vagy lehetséges veszélyek azok, amelyekre figyelemmel kellene lennünk. Mások szerint még az országos állomány-felmérési program is a földtől elrugaszkodott szakmai óhaj, szerintük reálisabb esélye lenne kiválasztott kistérségekben kivitelezni ilyen monitoring munkát.
Felvetődött, hogy a szaporodásbiológiájának hathatósabb megismerése végett megalapozottnak tűnne egy zárttéri szaporítási program kidolgozása és megvalósítása, de akárcsak a molnárgörény esetében a hozzászólások zöme ennek szükségességét is erősen megkérdőjelezte.
Közönséges vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758)
Védettsége: Hazánkban fokozottan védett, szerepel a Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajokat felsoroló Vörös Könyvben, mint aktuálisan veszélyeztetett állatfaj. Jelenlegi természetvédelmi értéke 250 000 forint. Szintén szerepel a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) minimális (BMP1) és maximális (BMP2)
programjában is, a Berni Egyezmény II. függelékében, az EU Élőhelyvédelmi Irányelv II. és
IV. Függelékében, az EU CITES I. mellékletében, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió
(IUCN) Európai Vörös Könyvében, ahol a státusza: veszélyeztetettséghez közeli.
Országosan előfordul, főleg a halasvizek mentén, de kisebb vízfolyásoknál, csatornáknál is megtalálhatjuk. Állománynagyságáról nincsenek hitelesen bizonyítható adatok, 2000 egyedtől egészen 10 000 egyedig terjedően hallani, olvasni állításokat. Ami viszont bizonyítható, hogy az elmúlt bő tíz évben, egyes országrészekben kézzelfoghatóvá vált az állományának visszaszorulása, igaz, van olyan kisrégió (Szigetköz), ahol viszont az utóbbi időben erősödött meg a populációja. (GP megjegyzése: a részletes adatok, illetve azokhoz kapcsolódó fontos információk megtalálhatók a honlapomon a ”tanulmányok” menüpont alatt).
Indokolt lenne fajmegőrzési-program kidolgozása és megvalósítása, de elsősorban az 1995-től
az „Alapítvány a vidrákért” szervezet által folyamatosan elvégzett és 2007-ben megakadt országos állományfelmérés újraindítása. Már csak az utóbbi időben tapasztalt kedvezőtlen időjárási viszonyok, pl. rekordméretű és kiterjedt területeket érintő aszály, árvíz, belvíz említhető, valamint az ezekből adódó igen komoly élőhely-állapotváltozás, amelyek minden bizonnyal befolyásolhatták az állomány elterjedését és mozgását. (GP megjegyzése: időközben szövegszerű javaslatot tettem egy valós fajmegőrzési tervre vonatkozóan, azt lásd a szakmai honlapomon a tanulmányok menüpontban).
A vidra az egyetlen olyan kisragadozónk, amelyre van már hazánkban egy részletesen kidolgozott, szakmai konszenzuson alapuló élőhely-fenntartási szempontrendszer az extenzíven kezelt halastavak esetében. Indokoltnak tűnne, ha ezek a jövőben agrárkörnyezetgazdálkodási és/vagy természetvédelmi pályázatok, támogatások, hitelek, illetve egyéb kedvezmények során valóban érvényesülnének, amivel a fajra irányuló orvvadászatot is talán visszaszoríthatnánk. El kell érni, hogy ez a még 2007-ben részletesen kidolgozott
élőhely-fenntartási szempontrendszer ne asztalfiókba porosodjon, hanem a mindennapi gyakorlatban is hasznosulhasson. Mindennek megvalósulása azért is kívánatos, mert sem a magyar, sem az uniós előírások nem teszik lehetővé a kárt szenvedett halászok és horgászok közvetlen anyagi és/vagy közvetett természetbeni kártalanítását, így amíg e témakörben nem születik valamifajta megoldás, minden marad a régiben.
Akadnak, akik úgy vélik, hogy a vidra fokozott védelmét ma már egyetlen szakmai érv sem támasztja alá, vélelmük szerint el kell rendelni akár egész éves vadászhatóságát is. Úgy gondolják, mára a vidra oly nagyon gyakori lett, hogy egyes kistérségekben már az ott fellelhető biodiverzitás gazdagságát veszélyezteti, igaz, adatokat, adatsorokat nem ismertettek igazuk alátámasztására. (GP megjegyzése: többeket megkértem arra, közösen látogassunk el azokra a területekre, ahol véleményük szerint a vidra „nagyon elszaporodott”, vagy „veszélyezteti az ottani élővilág sokszínűségét”, sajnos azonban egyetlen alkalommal sem sikerült rávenni a Kollégákat arra, hogy ráálljanak erre a közös kirándulásra. Ki tudja miért? De akadtak olyan „szakértők” is, akik azt hangoztatták: merev kategóriákba kell sorolni a hazai vizes élőhely-típusokat, és meghatározni, közülük melyik fontos, melyik kevésbé fontos, melyik közömbös a vidra számára és melyik az, ahol nincs keresnivalója. Igaz nem most e vita során vetődött ez fel, hanem évekkel ezelőtt, csupán a kétségbeejtő oktalansága miatt említem meg, mintegy pikáns érdekességként, hogy érzékeltessem, milyen
mélységekre süllyedhet még egy fokozottan védett kisragadozó esetében is egyes „hozzáértők” megszólalása).
No, de vissza a mostani hozzászólásokhoz. Mások is felvetették a vadászhatóságát, de konkrét, kizárólag a téli hónapokra kiterjedő időszakra kivetítve azt: november1. és február 28. közötti terminusra – ezt egyébként köztes megoldásként javasolták, amely csak addig maradna hatályban, amíg nem lesz a gazdák számára valóban elérhető anyagi támogatás, pl. pályázat, hitel, adókedvezmény stb. Voltak, akik a múlt század hetvenes éveinek közepén gyakorolt eljárást említették fel – amely anno csupán röpke egy évig volt érvényben 1973 és 1974 között –, miszerint akkoriban a természetes vizeknél nem, de a mesterséges élőhelyeken (halas és horgásztavaknál) meghatározott intervallumban vadászhattak vidrára. Szerintük ez
napjainkban is járható útnak tűnik. Mígnem mások a fokozott védelem fenntartása mellett érveltek azt sürgetve, hogy mielőbb legyen egy országos állomány-felmérési program, illetve aprólékosan kidolgozott fajmegőrzési-terv a fajra.

Kiegészítő információ
Tisztelt Olvasó, Kedves Kolléga!

Ahhoz, hogy minden információt, adatot, adatsort, kiegészítő tájékoztatót megismerjen a hazai menyétfélékről, amelyek talán fontosak lehetnek ahhoz, hogy megfelelő képpel rendelkezzen, kérem, látogasson el a szakmai honlapomra – címét lásd feltüntetve a fejlécen –, ahol több, aprólékosan kidolgozott és szakmai érvekkel is alátámasztott, alkalmasint igen vaskos terjedelmű dokumentumot talál.
Fontos ez és kérem, ne tartson önhittnek azért, mert a saját honlapomat és az ottani dolgozatokat ajánlom figyelmébe, de azokat igyekeztem a lehető legszélesebb körű szakmai információk mentén összeállítani. És hát azokban tüntetem fel azokat a legfőbb szakirodalmi ajánlásokat, amelyeket fontosnak vélek megnevezni e témakörben.
Különösképpen a honlap „tanulmányok” menüpontjából a következő dokumentumokra hívom fel a figyelmet:
Hermelin és vidra adatok; Vidra fajmegőrzési terv; Az orvvadászatról; Ragadozók; Menyétfélék; Hermelin könyv; Lutra és társai; Utolsó jelentés; Vidraetológia; Vidra
2010-1
Személyes javaslat a hazai menyétféle ragadozóink jövőbeli vadgazdálkodási-vadászati, valamint természetvédelmi-ökológiai megítélésére

Úgy vélem, az elmúlt évtizedek alatt elég sokat foglalkoztam aktívan a hazánkban élő menyétfélékkel – a múlt század nyolcvanas éveinek legelső évétől egészen a közelmúltig –, kiváltképpen a vidrával és a hermelinnel. Azért, ha csak félszemmel, de figyelemmel voltam a többiekre is, hiszen számomra a Természet legnagyobb csodáját jelentik ezen többnyire apró testű, kurtalábú, hosszú bajszú, „sunyi” képű, mégis csodaszép, alig-alig és többnyire félreismert, ebből adódóan pedig sokak által alaptalanul megvetett és „elítélt” kisragadozóink.
Sokat írtam az életükről, számtalan szakmai fórumot szerveztem annak érdekében, hogy minél hathatósabban megismerjük őket, és hogy az eltérő értékrendű szakmai közösségek álláspontját közelíthessem egymáshoz.
Így hát a tapasztalataimat tekintve érzek magamban annyi „felhalmozódott tudományt”, hogy alább szövegszerű javaslatot tegyek arra vonatkozóan, hogy a jövőben e fajok milyen vadgazdálkodási-vadászati és/vagy természetvédelmi-ökológiai megítélés alá essenek hazánkban. Mindezt csak és kizárólag témafelvezető vitaanyagnak szánom. Hiszen ha hinni lehet a szóbeszédnek, hamarosan valamikor lesz szakmai párbeszéd arról, hogy az OMVV elnökének a levelében említett, illetve ott csak az értelmezhetetlenül sejtelmes „stb.” fogalommal jegyzett, vagyis ma még a széles köz előtt eltitkoltan kezelt állatfajok jövőbeni
státuszáról megegyezzenek egymással az érintett és érdekelt felek.
Javaslatomat magánemberként teszem meg, mondhatni egyszeri, egyetlen társadalmi csoportosuláshoz sem tartozó magyar állampolgárként, annak reményében, hogy a fent említett szakmai fórumokon – no persze, ha valóban sort kerítenek rájuk – a döntési helyzetben lévő Kollégák az abban írtakat figyelembe veszik, és egyik-másik elemét talán még majd el is fogadják.
Eurázsiai menyét
A menyét a hazai állományáról feltételezhető, hogy napjainkban stabil és fejlődő. Bár számomra kérdéses, hogy ez Magyarország teljes területére elmondható-e vagy csak egyes, alkalmasint egymással nem érintkező régióira. Ugyanakkor ez a mostani semmitmondó jogszabályi megítélése valóban nem a legjobb – sem nem védett, sem nem vadászható –, inkább kényszeredetten elrendelt, hozzá nem értésről árulkodó pótcselekvésnek tűnik, mintsem átgondolt és kiérlelt megfontolás során hozott felelős döntésnek.
Úgy vélem, célszerű lenne egy összefogott, több évet átfogó országos állományfelmérési program megvalósulása, és annak tükrében lehetne igazán kiérlelt döntést hozni a jövőbeli vadgazdálkodási-vadászati és természetvédelmi-ökológiai megítéléséről. Gyanítható azonban, hogy erre nemigen kerül majd sor, így köztes megoldásként akár kiválasztott kisrégiókban történő felmérésekre lehetne fektetni a hangsúlyt. Erre vonatkozó, tételesen még nem kidolgozott javaslatom:
Mosoni-síkság, Szigetköz, Bodrogköz Hortobágy, Hajdúság Homokhátság, Maros-Körös köze Belső Somogy
Abban az esetben, ha az egyeztető szakmai fórumokon mégis a vadászhatóságának mielőbbi elrendeléséről születne határozat, azt javaslom, hogy annak időszaka minden év november 1. és február 28. között kerüljön megállapításra. A téli vadászati idény megjelölést azzal indoklom, hogy bár a menyét párzásának fő ideje február-márciusra esik, de ettől függetlenül tény, hogy egész évben bármikor megtörténhet az őszi hónapok legvégéig. Így a téli időszak jelenti azt a periódust, amikor a legkisebb az esélye annak, hogy fias vagy már fiait vezető nőstényt ejtsenek el.
Ha azonban a természetvédelmi oltalmának elrendelését tartják időszerűnek – én ezt vélném az igazán bölcs, előremutató, a természeti értékeinkért valóban aggódó döntés cáfolhatatlan bizonyítékának –, úgy azt 10 000 forint természetvédelmi érték megnevezésével javaslom.
Házi (közönséges) görény
Meglátásom szerint a hatályos jogszabályi előírások megfelelőek, azokon nem indokolt változtatni, vagyis a vadászati idényét továbbra is szeptember 1. és február 28. között célszerű fenntartani.
Mindazonáltal érdemes lenne ezzel párhuzamosan egy régiókra lebontott állományfelmérést is elvégezni, már csak az Európa szerte több helyen is észlelt vagy még csak vélelmezett állomány-visszaszorulása miatt. Erre vonatkozó, tételesen még nem kidolgozott javaslatom:
Mosoni-síkság
Gödöllői-dombság, Jászság
Bodrogköz
Hajdúság
Körös-vidék
Molnárgörény (mezei görény)
Természetvédelmi oltalmának fenntartását indokoltnak tartom. Ezzel együtt nagyon fontos lenne, hogy végre egy több évet átfogó régiókra/kisrégiókra lebontott állomány-felmérési program megvalósuljon. Erre vonatkozó, tételesen még nem kidolgozott javaslatom:
Viharsarok
Hajdúság, Hortobágy
Kiskunság, Homokhátság
Kisalföld
Nyuszt
Javaslatom, hogy a mostani „státusza” egyelőre megmaradjon, vagyis jelenleg ne lehessen vadászati idényt megállapítani e fajra. Ugyanakkor, tekintettel a nagyon ellentmondásos szakmai állításokra és következtetésekre, a jövőbeli megítélése miatt fontos lenne egy régiókra lebontott, több évet felölelő állomány-felmérési program. Erre vonatkozó, tételesen még nem kidolgozott javaslatom:
Zalai-dombság
Belső-Somogy
Mecsek
Bükk, Zemplén
Bodrogköz
Szatmári-síkság
Körös-vidék, Nagy-Sárrét
Abban az esetben, ha a szakmai egyeztetésen mégis a vadászhatóságának elrendeléséről születik döntés, javaslatom annak időtartamára: minden év november 1. és február 28. közötti intervallum.
Nyest
Véleményem szerint a hatályos jogszabályi előírások megfelelőek, azokon nem indokolt változtatni, vagyis a vadászati idényének kezdete továbbra is szeptember 1. a vége pedig február 28. maradna.
Mindemellett érdemes lenne ezzel párhuzamosan egy régiókra lebontott, több évet magában foglaló állományfelmérést is elvégezni. Erre vonatkozó, tételesen még nem kidolgozott javaslatom:
Északi-középhegység
Mátraalja, Bükkalja
Nyírség, Hajdúság
Nagy-Sárrét, Körös-vidék
Somogyi-dombság
Kisalföld
Európai borz
Vadászidénye jelenleg június 1. és február 28. közé esik. Javaslom ennek korrigálását, mégpedig október 1. és február 28. közötti időszakra korlátozva. Indoklásom: a nyárelején született borzkölykök miatt  megalapozottnak tartanám, ha a nyári hónapokban nem engedélyeznék az elejtését, vagy ha mégis, külön engedéllyel.
Mindazonáltal a borz esetében is érdemes lenne egy régiókra lebontott, több évet magában foglaló állományfelmérést is elvégezni. Erre vonatkozó, tételesen még nem kidolgozott javaslatom:
Bodrogköz
Zemplén, Bükk, Mátra
Gödöllői-dombság, Jászság
Hajdúság, Hortobágy
Maros-Körös köze, Körös-vidék, Nagy-Sárrét
Mecsek, Zalai-dombság
Hermelin
Alig-alig ismert és kutatott, végső soron valami miatt teljesen megvetett kisragadozónk. Egyelőre a természetvédelmi oltalmának jelenlegi szinten történő fenntartását javaslom, azzal a kitétellel, hogy ha esetleg igazolódnak azok a vélelmek, miszerint a magyarországi állománya visszaszorulóban van, el kell rendelni a fokozott védelmét, és természetvédelmi értékét 250 000 forintban kell meghatározni. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy valóban legyen egy, az elterjedéséről hiteles képet mutató állomány-felmérési programunk, illetve abból tételesen levonható szakmai következtetésünk, amely legalább három (öt) évet kellene, hogy felöleljen. Abban az esetben, ha igazolódnak a populációjának visszaszorulását
vizionáló állítások, úgy egy részletesen kidolgozott fajmegőrzési-tervet is szükségesnek vélnék kidolgozni. Az állományfelmérése gyaníthatóan nem fedi majd le a teljes országot, hanem kiválasztott tájegységeken keresztül történik – végső soron mindegy, csak történjen, mégpedig mielőbb, ez a lényeg! Mindenesetre alább megnevezem az általam javasolt régiókat:
Kisalföld
Mezőföld
Északi-középhegység, Bodrogköz
Nagykunság, Hortobágy, Nyírség
Maros-Körös köze
Somogyi-dombság, Zalai-dombság
Alpokalja, Kemeneshát
Közönséges vidra
Indokolt a fokozott védelmének a fenntartása, egyben a 2007-ben megszakadt, egészen 1995-től folyamatosan elvégzett, a teljes országot felölelő állományfelmérése, így alább nem is nevezek meg kiválasztott régiókat, mint tettem fentebb a többi kisragadozónk esetében.
Szintén jogos lenne egy mielőbb kidolgozott és jóváhagyott fajmegőrzési-terv jóváhagyása és finanszírozása, valamint a 2007-ben teljes szakmai egyetértésben kidolgozott (kizárólag extenzív halastavakra vonatkozó) élőhely-fenntartási szempontrendszer „leporolása”, és a különféle uniós és hazai agrár-környezetgazdálkodási és/vagy természetvédelmi támogatások, pályázatok stb. során az abban írtak alkalmazása.
A hatályos magyarországi jogszabályok lehetővé teszik, hogy ahol életmódjából adódóan kárt okoz a halasgazdának vagy horgászegyesületnek, és azt az illetékes szakhatóság igazoltnak látja, elrendelje az adott területen a vidra élvefogó csapdával történő befogását vagy az elejtését. Vagyis van törvényes felhatalmazás arra vonatkozóan, hogy a fokozott védelme ellenére kilőhessenek egyedeket.
Az élvefogó csapdával történő befogását és átszállítását más területre nem tartom a legjobb megoldásnak, és mind a múltban, mind most azt javasoltam/javaslom: ha mégis emellett döntenek, nagyon körültekintően tegyék. A múltban előfordult, hogy fiait vezető nőstényt emeltek ki a területről, a kölykeit néhány nappal később találták meg elpusztulva.
Míg máskor a kölyköt fogták meg, akit az anyja nem hagyott magára, hanem védelmezte, mindek során a „szakértők” agyonlőtték. De a kölyök sem élte túl a „kalandot”, mert amikor a befogóládából a szállítóládába terelték, sokkot kapott. Ha a befogott vidrát szabadon engedik, mindig abban a kisrégióban tegyék, ahol megfogták, azt azonban kerüljék, hogy más országrészbe szállítsák, és ott nyerje vissza a szabadságát.
Alkalmi elejthetőségét sem tartom „kegyetlenségnek”. De! Természetes vizeinknél nem tudok olyan okot, indokot, ami alátámasztaná azt, hogy ott bármikor is sor kerüljön ilyen módszer alkalmazására. A mesterséges élőhelyeknél (halas- és horgásztavak) azonban megtörténhet akkor, ha a terület gazdája, bérlője stb. valóban minden jogszabályi kötelezettségének megfelelően járt el, pl. igyekezett megvédeni a területet. Ha az intézkedési jogkörrel rendelkező hatóságnál úgy döntenek, hogy ezt a megoldást válasszák, azt javaslom most is, mint eddig minden alkalommal, amikor erről volt szó, hogy erre csak és kizárólag a
téli hónapok során kerüljön sor: november 1. és február 28. között.
Mottó
(...) Nem, nem! Ne irtsuk mi a kártékony ragadozókat, csak vadásszunk rájuk. Éppen úgy, mint a hasznosakra. És Isten mentsen, hogy bármelyik fajtájukat is kipusztítsuk. Nemcsak azért, mert a természet szép állatkertje szegényebb lenne nélkülük, hanem azért sem, mert a ragadozók sem az ember bosszantására vannak a világon. Ők is részesei a nagy gépezetnek, amely nélkülük nem működnék olyan tökéletesen. Ezt akkor vennők észre, ha már nem lennének, akkor derülne ki, hogy ők is hasznos célt szolgáltak, nekik is hivatásuk volt itt.
A természet dolgába sohasem volna szabad erőszakosan beleavatkozni! Senkinek sem!
Csathó Kálmán: Tavasztól tavaszig, egy író visszaemlékezései
(Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1962.)

Gera Pál
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: http://www.otter.econservation.eu
Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. 7/29.
Telefon: + 36 30 258 3637

No events