2000. február - E l o r z o t t  t u l a j d o n* - Varga Béla -

Egy új vadászati törvény megalkotásának igénye már jóval a rendszerváltás előtt felszínre került. Érdekes módon az akkori vadászati rendszer kárvallottai és haszonélvezői - szélesebb értelembe társadalmi rendszer megváltoztatásának hívei és a kiváltságaikhoz ragaszkodó, ortodox ellenzői - más-más céllal ugyan, de egyaránt sürgették az új törvényt. (Az előbbiek az egyre jobban vágyott modern, demokratikus  Európához közelítő, érdemi változásokat, az utóbbiak a fellazuló diktatúrában egyre nehezebben tartható helyzetük törvényi megerősítését, kiváltságaik bebetonozását várták tőle.) A mindenkori törvényhozó és végrehajtó hatalom oldaláról is a vadászat és a vadgazdálkodás valódi súlyát messze meghaladó erők vettek részt a törvény-előkészítő munkában.

Mindezek ellenére hosszú évek teltek el érdemi előrelépés nélkül. Sorra buktak el az előkészítés különböző fázisaiban az irányelvek, koncepciók, kész törvénytervezetek, kormányzati előterjesztések és képviselői önálló indítványok.
     A heves csatákkal tarkított állóháború elhúzódásának legfőbb oka az volt, hogy a szemben álló felek nem tudtak közös nevezőre jutni abban a mindent eldöntő, alapvető, koncepcionális kérdésben, hogy ki legyen a vadászati jog tulajdonosa. (A vadászlobby a vad védelmének álarca mögé rejtett kiváltságaik megőrzésének garanciáját a diktatúra-szülte állami tulajdonlás megtartásában látta. A földtulajdonosok, erdőgazdálkodók, természetvédők, a vadászatuk költségeit saját zsebből fizető vadászok és a valódi rendszerváltást igenlő politikusok pedig nemzeti hagyományunknak és az általános európai gyakorlatnak megfelelően a földtulajdonhoz kötött vadászati jog mellett kardoskodtak.)
     A reménytelen és egyre nagyobb árat követelő patthelyzetből egyetlen kiút kínálkozott: a mindenki számára kötelező erejű politikai döntés. A sors különös, kivételes kegyének tekinthető, hogy mind a hat parlamenti párt álláspontját feddhetetlen, egyéni- és csoportérdekek fölött álló, a közérdeket önzetlenül szolgáló, a tárgyban kiválóan felkészült képviselő tolmácsolhatta a döntő tárgyaláson - a TV nyilvánossága előtt.
 Az eredmény 6:0 lett. A földtulajdonosok javára!
     A törvényalkotás útját eltorlaszoló akadály „kirobbantása" után felgyorsultak ugyan az események, de nem ismeri a magyar valóságot, aki azt hiszi, hogy attól kezdve mindenki azon dolgozott, hogy egyértelmű, feszes törvényi előírásokkal mielőbb birtokba helyezze az új tulajdonost, és az alapvető tulajdonosi jogok sérelme nélkül gondoskodjon az egyéni - és a valós közérdek összehangolásán.
     Az érdekeiben sértett csoport nem irányt, csupán módszert változtatott: továbbra is a vadászati jog birtoklására fordította figyelmét és erejét a törvényalkotás, a jogértelmezés és a joggyakorlás terén egyaránt. A földtulajdonosok 98 -99 százaléka - mindaz, aki nem mozog könnyedén, biztonsággal a jogszabályok dzsungelében, és nem tapasztalta meg személyesen a vadászati jog gyakorlásában rejlő lehetőségeket elképzelni is nehezen tudja, hogy hol rejtőzik ebben a közismert, már-már elcsépelt kifejezésben - a vadászati jogban - ez a varázslatos vonzerő. Érdemes hát kicsit közelebbről megvizsgálni értelmét, tartalmát.

     A hétköznapi szóhasználatban az átlagember a vadászati jog alatt a vadászathoz - azaz a vad jogszerű elejtéséhez, befogásához - való jogosultságot érti. A gépkocsi-vezetéshez, a fegyvertartáshoz vagy egyéb, hatósági engedélyhez kötött tevékenység folytatásához szükséges jogosítványnak, engedélynek véli azt. Pedig a vadászathoz nem szükséges a vadászati jog! Ahhoz - többek között - fegyvertartási engedély, egészségügyi alkalmassági bizonyítvány, vadászjegy és - tisztességes ember esetében - sok-sok pénz kell.
Elsősorban ennek a jogi értelemben téves értelmezésnek tudható be, hogy azok a földtulajdonosok, akiknek nem áll szándékukban fegyvert emelni a vadra tíz esztendőre lemondtak a törvény által ölükbe ejtett vadászati jogukról, és a legtöbb esetben az érdekeikkel szemben álló felet ruházták fel a törvényes képviseletük jogával! Tették mindezt - többnyire tudtukon kívül - távolmaradásukkal, érdektelenségükkel, vagy a beígért, megalázóan alacsony (olykor hektáronként egy pikoló sör áránál is kevesebb) éves haszonbérleti díj reményében.  
     A hatályos törvény értelmezésében a vadászati jog kifejezés egészen más tartalmat takar. Nem vadászati jogosítványt jelent, hanem a vaddal való jogszerű gazdálkodás - és annak hozama feletti rendelkezés jogát tartalmazza.
     Ebből eredően - magyarán szólva - a vadászati jog gyakorlásához ragaszkodó földtulajdonosi közösség tagjainak - sok egyéb között - az alábbi előnyös lehetőségeket kínálja a törvény:
* A számára legelőnyösebb vadállomány fenntartása a vadászterületen. A törvény ugyanis csupán a főtevékenységre érzékelhető hatást általában nem gyakorló, a vadfaj létét még nem veszélyeztető, úgynevezett minimális életképes populáció eltűrésére kötelezi a földtulajdonosokat - kizárólag természetvédelmi meggondolásból. A tulajdonosi közösség maga döntheti el, hogy e szint fölött mennyi és milyen vadat tart a földjén kívánatosnak, és természetesen azt is, hogy anyagi érdeke szerint eredeti állapotában, vagy átlényegülten, vadászati lehetőség és vadhús formájában viszi-e piacra termelvényeit, esetleg - ha megengedheti magának - a saját gyönyörűségére maga „fogyasztja" (kilövi, elajándékozza) - vagy tűri el a kötelező minimális létszám fölötti vadat. Természetesen viselve annak minden anyagi következményét. Kivételt képez ez alól - közismert közjóléti rendeltetése miatt - az erdő, amelynek ökológiai értékét veszélyeztető vadállomány fenntartását a törvény szigorúan tiltja.
* A vadászati lehetőség iránti állandósult külföldi és növekvő hazai fizetőképes kereslet közvetlen kihasználása. Az ebből származó hozamra vonatkozó ellentmondásos információkon nem könnyű eligazodni. A hivatalos közlemények és statisztikák csillagászati bérkilövési díjakról, és nemzetgazdasági szinten is jelentős devizabevételről szólnak.
Ugyanakkor gyakran hallani elviselhetetlen terheket cipelő vadászokból álló, üres kasszájú, de a haszonbérleti jogviszonyhoz - azaz a vadászati jog gyakorlásához - mégis egyoldalúan, görcsösen ragaszkodó vadásztársaságokról is. A látszólagos ellentmondás ellenére valamennyi állítás: tény.
A vadászati jog gyakorlására nem jogosult földi halandó számára a vadászat valóban az egyik legköltségesebb sport és passzió. Egy 10 kg-ot megközelítő trófeát viselő gímszarvas elejtéséért tényleg hétszámjegyű összeget kell fizetni a hozzá kapcsolódó szolgáltatások ugyancsak borsos számláján felül.
Nem csak a filléres gondokkal küszködők számára meglepőek a szerényebb szolgáltatások árai sem. Vaddisznó hajtóvadászaton való puszta részvétel díja, például, naponként 44.000 Ft. Ha a szerencsés vadász sikeres lövéshez is jut, ezen felül egy malac elejtéséért 15.000, süldőért 20.000, kocáért 30.000, vadkanért pedig akár negyedmillió Ft lődíjat is ki kell még fizetni.
Hasonlóan igaz - és érthető - a haszonbérlő vadásztársaságok üres kasszájára vonatkozó állítás is, hiszen bevételüket csak saját vadászati lehetőségeik csökkentése árán fokozhatnák. Csak annyi vadat érdemes tehát „piacra dobniuk", amelynek bevétele fedezi a saját maguk által igénybe vett vadászati lehetőségért és szolgáltatásért saját zsebből fizetett összeg és annak forgalmi értéke közötti különbözetet.
Ez a tény egyben a harmadik állításra - az édes teherhez való görcsös ragaszkodásra - is egyértelmű igazolást és részbeni magyarázatot ad.
* A vadászatban és vadásztatásban rejlő kapcsolati tőke hozamának hasznosítása. A vesztegetési botrányok hatására előrántott pallos árnyékában sem illik tagadni, vagy akár csak szemérmesen hallgatni arról, hogy a vadászat mindig páratlan lehetőséget kínált a befolyásos személy(iség)ek jóindulatának megnyerésére. Itt lehet feltűnés és jogsértés nélkül páratlan, nagy értékű, exkluzív szolgáltatást nyújtani, és olyan hangulatot teremteni, amely a legritkább esetben marad viszonzatlanul. Nem jó, hogy így van, de ha már így van, nem mindegy, hogy ki, milyen célra és milyen mértékben használja ki ezt a lehetőséget...  Azt is lehet tenni ízléssel, mértékkel. Sőt tisztességgel is: jó, közös célra, saját zsebből - és nem egyéni érdekből, mások elorzott vagyonának  felhasználásával.
* Méltányos vadászati lehetőség biztosítása a vadászni vágyó földtulajdonosoknak. Szakszerű vadgazdálkodás esetén mindig akad annyi vadászati teendő a vadászterületen, beleértve bizonyos kilövési feladatokat is, amelynek elvégzése - a nem vadászó tulajdonostársak megrövidítése nélkül is - elegendő vadászati lehetőséget ad mindazoknak, akiknek arra igényük van és rendelkeznek a szükséges személyi és anyagi feltételekkel.
* Rugalmas alkalmazkodás a gyorsan változó gazdasági és egyéb feltételekhez. A vadászatra jogosult tulajdonosi közösség működési rendjét a jogszabályi keretek között maga határozza meg, és érdeke szerint, demokratikus úton, bármikor módosíthatja azt. Igazodhat a szeszélyes időjáráshoz és a nem kevésbé kiszámíthatatlan gazdasági környezethez, folyamatosan gondoskodhat az optimális termelési struktúra kialakításáról, és az egymáshoz kapcsolódó tevékenységek összehangolásáról.
* A vadászathoz kapcsolódó tevékenységi kör kiszélesítése.  A vadászvendégek és kísérőik ellátása, számukra egyéb sportolási, turisztikai lehetőségek megteremtése és megszervezése, helyi attrakciók feltárása és feltálalása sok földtulajdonosnak adhatna tisztes jövedelem-kiegészítésre alkalmat és biztatást, tapasztalatot a kezdeményező, vállalkozó tevékenységhez.
     Sajnos, a példaként felsorolt és a hozzájuk hasonló számos más lehetőségről jelenleg többnyire csak feltételes módban beszélhetünk, hiszen a földtulajdonosok vadászati jogát a vadászterületek közel 4/5-én haszonbérlő társaságok gyakorolják. Nem elhanyagolható mértékben annak köszönhetően, hogy a törvény - feltehetően nem a véletlen műveként - nem tartalmazza a vadászati jog törvényi értelmezésének közérthető, szabatos meghatározását, és annak, hogy az más úton sem jutott a  legilletékesebbek: a földtulajdonosok tudomására. Tegyük hozzá: nem véletlenül. És mint látni fogjuk, elsősorban nem saját hibájukból eredően.
     A következő hónapban a földtulajdonosok elé emelt legnagyobb törvényi akadályt vesszük majd szemügyre.

No events