2000. június - E l o r z o t t  t u l a j d o n - Varga Béla

Az a földtulajdonos, aki a vadászati jog gyakorlásáért vívott küzdelem bármely szakaszában, bármilyen módon belekeveredett, saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy ez a csata koránt sem közel egyenlő erők sportszerű mérkőzése. Az arasznyi Dávidnak parittya nélkül kellett a minden hájjal megkent, öles Góliáttal szembeszállnia.
Ennek ellenére nem adta könnyen meg magát.
Az immár fél esztendeje rendszeresen megjelenő cikksorozat előző fejezetei csupán szerény ízelítőt adtak abból az erőfeszítésből, amellyel csak nagy nehezen sikerült Góliátnak csellel-erővel – a magyar jogalkotás és a modern demokrácia nem nagy dicsőségére – visszaverekednie magát a (ma már azért korántsem olyan felhőtlen) csaknem elvesztett paradicsomba.
Tucatnyi ravasz törvényi előírás is kellett hozzá. És mindegyikért keményen meg kellett küzdeni.
 
A visszaszerzett birodalom megtartása sokkal könnyebb feladatnak bizonyult. Elég volt hozzá a haszonbérleti jogviszony törvényi bebetonozása. Ehhez pedig nem kellett több az itt idézett egyetlen - nemcsak ártatlannak, de egyenesen minden szempontból indokoltnak látszó - rövid bekezdés beiktatásánál. (Vtv. 17. § „(3) A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést határozott időre, a vadászterületre vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv érvényességének időtartamára kell megkötni.”)
Ahhoz, hogy láthatóvá váljék e csodafegyver elementáris erejű robbanótöltete, a „csomagolóanyag” eltávolításán túl szükség van némi jogismeretre és egy kis történelmi visszatekintésre is.
-  A határozatlan időre kötött haszonbérletet a Polgári Törvénykönyv 457. § (1) bekezdése értelmében hat hónapi felmondási idővel a gazdasági év végére meg lehet szüntetni – egyoldalúan is. (Ez a jog természetesen mindkét felet egyaránt megilleti.)
Emellett – a törvényben meghatározott esetekben - a haszonbérbeadó azonnali hatállyal is felmondhatja a haszonbérletet.  
-  A határozott időre kötött szerződést azonban a haszonbérbeadó csak azonnali hatályú felmondással szüntetheti meg.

        Az előző törvény hatályossága alatt – több mint egy emberöltőn át – valamennyi haszonbérleti szerződés határozatlan időre szólt. A fentebb idézett új törvényi előírásnak megfelelően ma csak határozott időre lehet a vadászati jogot haszonbérbe adni.

A látszólag lényegtelen, a valóságban pedig mindent eldöntő változtatásra adott hivatalos magyarázatok nagyon meggyőzően hangzanak. Az egyik szerint az egyoldalú felmondás lehetőségének rémétől fenyegetett  haszonbérlőnek nem áll érdekében a reá bízott, felbecsülhetetlen értékű vadállománnyal felelősséggel gazdálkodni. A bizonytalan távú lehetőségek kihasználásával a vadállomány léte is veszélybe kerülne – mondják. A másik indok szerint a földtulajdonosoknak elegendő garanciát nyújt érdekeik védelméhez az azonnali hatályú felmondás lehetősége is.
A valóság ezzel szemben az, hogy a földtulajdonosok zöme tudja, hogy a termelvényein, erdejében élő, túlnépesedésre hajlamos vaddal való szakszerű gazdálkodás nélkül nemcsak a tulajdona potenciális hozamának egy részétől esik el, hanem szélső estben a megélhetését jelentő alaptevékenysége is veszélybe kerülhet. És mivel saját maga nem tud, nem szeret, és nem is akar vadászni, és a vaddal gazdálkodni, létérdeke, hogy valaki elvégezze azt helyette folyamatosan, hozzáértéssel, megbízhatóan – egyenrangú felek önként vállalt, kölcsönösen előnyős szerződésének keretein belül.  


Az ilyen haszonbérlőt nem kirúgni akarja a tulajdonos, inkább foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Az ilyen bérlő nyugodtan tervezhet és befektethet a tíz évre szóló üzemterv lejártán túl is. Az ilyen nincs kitéve annak a kísértésnek, hogy a szerződési időszak lejárta előtti években – a „világ újra felosztása” előtt – igyekezzen megkímélni leendő utódját az ő általa vetett-ápolt-érlelt termés learatásának fáradalmaitól.

A vég nélkül sorolható hasonló érvek, magyarázatok és feltételezések helyett e fenti megközelítés hitelének és életszerűségének alátámasztására álljon itt a gyakorlat tanúbizonysága. Tények, megannyi tanulsággal.

A határozatlan időre kötött – tehát egyoldalúan, indoklás nélküli féléves felmondással felbontható – ezernyi szerződés közül jó, ha egy tucatnyi felbontására került sor a haszonbérbeadó kezdeményezése alapján. Nem évenként, hanem az előző törvény hatályosságának 35 esztendeje alatt mindösszesen! (A haszonbérlői oldalról feltehetően mutatóba se akadt egyetlen egy felmondás sem!)
Igaz, ki merte volna benyújtani a felmondást a mindenható vadászbérlők valamelyikének a diktatúra évei alatt? Csakhogy a diktatúrának volt egy fellazuló, puha szakasza is. A 80-as évek vége felé odalett a nagy magabiztosság. A szórványos, de egyre élesebb viták során már nem a retorzió, nem is a fenyegetés, hanem a tanácstalanság, majd a tárgyalókészség volt a válasz a haszonbérlet felmondásának felvetésére.
1992 végén került sor az áttörést jelentő erőpróbára. A legrangosabb vadásztársaságok egyike kapta meg a rendes felmondást. Az elképzelhető ellenállás ellenére is elkerülhetetlen nyilvános árverésen 6.600.000 Ft éves haszonbérleti díjnál esett ki az a vadásztársaság, amely addig a 10.000 Ft-ot sem mindig fizette ki…
A jelenlegi törvény alkotóinak logikája szerint a vadgazdálkodás összeomlásának, és a vadállomány kipusztulásának kellett volna bekövetkezni az „irreálisan magas” bérleti díj kigazdálkodási kényszere miatt.
És láss csodát: ennek az ellenkezője történt!
Bár a hasonló felmondás törvényi lehetősége a rendszerváltást követően még hat évig fennállt, csak egy-két estben éltek vele a legmegátalkodottabbak, a váltani nem tudók ellen a haszonbérbeadók. Lényeges változás következett be ugyanakkor a haszonbérlők magatartásában. Rendszeres, korrekt kapcsolat kezdett kialakulni. Emelkedtek a haszonbérleti díjak. Részben vagy nem ritkán teljes egészében átvállalták a vadkár és a vadkárelhárítás terheit. Nem ritka vendégek voltak a vadkárt szenvedett erdősítések műszaki átvételein. Érdeklődést mutattak a gazdálkodók tervei és érdekei iránt. Egyeztették a vadgazdálkodási berendezések – sózók, etetők, magaslesek – létesítésére és üzemeltetésére, valamint a vadállomány szabályozására vonatkozó terveiket. Mindezek következtében már rövidtávon is érzékelhetően kedvező ökológiai, gazdasági és erkölcsi változás következett be a vad és élőhelye viszonyában, valamint emberi, társadalmi vonatkozásban.
Több mint naivság lenne arra gondolni, hogy az ekkora változásnak a „megvilágosodás, és megtérés” és annak köszönhetően a haszonbérleti jogviszonyból addig élvezett előnyökről való önkéntes lemondás volt az előidézője. Sokkal inkább a felmondástól való félelem, és a tetemes, kényszerű engedmények után is bőven maradó haszonhoz való ragaszkodás.
Bebizonyosodott, hogy a földtulajdonosok rovására különleges előjogokat élvező „területes” vadászok Achilles-sarka – az egyetlen igazán sebezhető pontja - a határozatlan időre kötött szerződés. Az ő oldalukról ennek az érzékeny felületnek az álcázott, áttörhetetlen páncéllal való beborítása volt a vadászati törvény megalkotásának legfőbb célja!

A 17. § fent idézett (3) bekezdését is tartalmazó új törvény hatálybalépésével a változás kedvező tendenciája természetesen megszakadt. A haszonbérlők nem ritkán a letűnt időkben megszokottnál is érzéktelenebbek a tulajdonosok érdekei és sérelmei iránt. Oda lett a nagyvadállomány túlszaporodása miatt felborult ökológiai egyensúly fokozatos helyreállásához fűződő remény is. A sajtóban újra olvashatunk a földtulajdonosok és földhasználók gazdasági érdekeit, valamint a természeti környezetet legsúlyosabban fenyegető, többszörösen túltartott szarvas- és vaddisznóállomány „örvendetes” gyarapodásáról.
Ennyit röviden a határozott időre kötött szerződések alátámasztására felhozott indokok egyikéről. Nem kevésbé álságos a másik, a haszonbérbeadó földtulajdonost az azonnali hatályú felmondás lehetőségével nyugtatgató magyarázat sem.
Egyrészt ugyanis ez a lehetőség a határozatlan időre kötött szerződés esetében is ugyanúgy fennáll. Másrészt pedig azért, mert az a jog – a gyakorlat tanúsága szerint – csupán puszta elvi lehetőséget jelent, ráadásul további veszélyeket is hord magában.
Lássuk e súlyos, sommás állítás néhány bizonyítékát:
Nem a véletlen műve, hogy az elmúlt félévszázad alatt egyetlen esetben sem élt a haszonbérbeadó ezzel a jogával a földtulajdonost, földhasználót vagy a közérdeket ért sérelem elkerülése, orvoslása vagy megtorlása szándékával.
Az azonnali hatályú felmondás – a PTK 457. § (3) bekezdése érzelmében – hatályát veszti, ha a haszonbérlő három napon belül nem veszi azt beleegyezéssel tudomásul, vagy további nyolc napon belül nem fordul bírósághoz.
A megtévesztő „azonnali” jelző - az előző pontban hivatkozott, életszerűnek a legnagyobb jóindulattal sem mondható törvényi rendelkezés miatt - természetesen csak a haszonbérleti jogviszony megszüntetésére irányuló hosszú évekig tartó, igen költséges, idegileg is kimerítő, megalázó és ráadásul reménytelen bírósági procedúra kezdetére, nem pedig a haszonbérleti szerződés megszűnésére vonatkozik.
A tapasztalat szerint az ilyen peres eljárások 5-6 évig is eltarthatnak, a felmondásban szereplő tényállások bizonyítása ilyen időtávon képtelenség. A vadászattal kapcsolatos kisebb horderejű hatósági eljárásban szerzett keserű tapasztalatok is lebeszélik a földön járó embert arról, hogy ilyen útra vállalkozzon. Ha mégis megtenné, nem csökkentené, hanem esetleg megsokszorozná vele veszteségeit.
A szerződés lejárta előtt néhány évvel azonnali hatályú felmondást kézhez kapó haszonbérlő ugyanis biztos abban, hogy a bérbeadó a következő tízéves ciklusra nem vele fogja megkötni az új haszonbérleti szerződést – még a számára kedvező bírósági döntés esetében se;
- szinte bármit tegyen is, a szerződés lejártáig, vagy a folyamatban levő bírósági eljárás jogerős határozattal történő lezárásáig nem lehet őt jogszerűen megakadályozni a vadászati jog gyakorlásában;
- a vele perben-haragban álló bérbeadónak okozott veszteségek anyagi terhétől nem kell tartaniuk, mivel egyesületük kasszáját nem nehéz üresen tartani, a vadászatból származó hasznot személyesen élvező tagok pedig saját vagyonukkal nem felelnek a társasággal szembeni követelésekért.

Az elmondottak után remélhetőleg ezúttal elmaradhat a felvetett (a haszonbérleti szerződés új törvény szerinti időtartamának valódi céljára és következményeire vonatkozó) kérdésre tömör feleletet adó összefoglalás. Bizton rábízható a válasz a tisztelt olvasóra.

No events