2001. január - E l o r z o t t  t u l a j d o n - Varga Béla

A földtulajdonosoktól elorzott vadászati jog visszaszerzésének alapfeltételeként a hatályos jogszabályok - elsősorban a vadászati törvény - módosítását jelöltük meg az előző két fejezetben. A legnagyobb akadályok elhárítását szolgáló javaslatok leírása mellett arról is szó esett bennük, hogy meghatározó körökben nem vitatják már a törvénymódosítás szükségességét, csupán a pillanatnyi sürgősségét tartják kétségesnek azok, akik abban még reménykednek, hogy „ki időt nyer -  életet nyer”.
A politikai széljárás kiszámíthatatlansága miatt - mint a hasonló esetekben mindig - mégis nagy a bizonytalanság. Korántsem biztos, hogy nagyon gyorsan, és ráadásul a földtulajdonosok számára egyértelműen kedvező törvény születik.

Történjék így vagy úgy, a leggyorsabb és a legtökéletesebb új törvény is csak alapfeltétele lesz a mai áldatlan állapot megszüntetésének. Tényleges változást csak az hozhat, ha az érintettek felismerik saját érdekeiket, és következetesen ragaszkodnak azok érvényre juttatásához. Ha nem azt teszik a legjobb törvény is csupán írott malaszt marad. És marad minden a régiben, hiszen a legdurvább törvényszegés is általában büntetlen marad, ha áldozata némán tűri a rajta esett sérelmeket.
Mindez nemcsak a várható új törvény esetére vonatkozik. A hatályos jogszabályok értelmezése és alkalmazása során elkövetett jogsértéseknek is igen nagy hányada marad rejtve. (A törvénymódosítás ellenzőinek ma is az az egyetlen nyomós érvük, hogy viszonylag kicsi a rendezetlen, vitás ügyek száma.)
De mielőtt bárkire is követ dobnánk tájékozatlansága, túlzott türelme vagy bátortalansága miatt, gondolni kell arra, hogy senki sem lát sok biztató jelet maga előtt: Az igazukért szembeszegülő, elszánt, magányos Dávidok parittyakövei sorra visszapattannak a Góliátok kapcsolatokból kovácsolt vértezetéről.
Szerencsére a lepattant kövek mind nyomot hagynak a kemény páncélzaton. Mennyiség kérdése csupán, hogy mikor szakad át a hatásukra az egyre vékonyodó acéllemez.
Elemi érdeke - és egyben sorstársaival és utódaival szembeni erkölcsi kötelessége is -  tehát mindenkinek, hogy a törvénymódosítás kierőszakolásáig is használja ki tulajdona birtokbavételére a törvény-adta teljes mozgásteret.
Számos, kis kockázattal és kevés fáradsággal járó mód nyílik erre mindenki előtt. De mielőtt néhány biztató példát, és legalább halvány részeredményt is ígérő lehetőséget szemre vennénk, be kell vallani, hogy van azért minden ilyen lépésnek egy elég gyakori veszélye is. A megszólított vadászatra jogosultak első reakcióiból nem ritkán olyan jogi tájékozatlanság, butaság, és a hozzá illő, megalázóan pimasz hatalmi gőgből fakadó - olykor a nyílt fenyegetésig elmerészkedő - magabiztosság árad, amit gyengébb idegzetű, önérzetes  ember csak nehezen képes elviselni.

Csaknem hasonló a hatása a felelős kormányzati vagy politikai szerveknek vagy szereplőknek írt, súlyos sérelmekre orvoslást kérő levelekre kapott semmitmondó, mellébeszélő, elkenő, esetleg kioktató válaszoknak is.

Remélhetőleg nem elriasztja majd, hanem biztatja, megedzi és a kellemetlen meglepetéstől óvja meg az igazáért szót emelni készülő földtulajdonosokat az alábbi negatív, de fölöttébb tanulságos példa.

Milliónyi sorstársához hasonlóan járt L. Gy.: a vad érzékeny kárt okozott kukoricaföldjén. A törvény előírásainak megfelelően az illetékes körjegyzőtől kárszakértő kirendelését kérte. Helyette a következő levelet kapta:
 „A ... benyujtott kérelmére válaszolva közlöm T. Címmel, hogy vadkárügyében szakértőt kirendelni nem áll módomban,  ugyanis a Vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV tv. 81.§ /3/ értelmében
„Amennyiben a felek a  szakértő személyének kiválasztásában nem tudnak megállapodni, vagy ha a károsult kárának megtérítését nem közvetlenül a bíróságtól kéri, a szakértőt a felek közös kérelmére a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője rendeli ki.”
Az ... Vadásztársaság képviseletében Dr. T. P. úgy nyilatkozott, hogy a vadásztársaság az ügyben szakértő kirendelését nem kéri, így nem áll módomban a szakértő kirendelése.
Kárának megtérítéséért közvetlenül a ...megyei Bírósághoz fordulhat.”
Az ügyet a jegyző úr ezzel lezártnak tekintette.
Tipikus esetben ő döntött a földtulajdonosok helyett a vadászati jog sorsáról. Úgy látszik, azzal a döntéssel nem ért véget a földtulajdonosok érdekeiért kifejtett áldásos tevékenysége.
Lám, milyen könnyen lehet a törvény egy sajátos olvasatával járhatatlan kényszerpályára irányítani a jogos követelésével törvényes úton elinduló állampolgárt! Milyen az ilyen törvény, és milyen az ilyen közhivatalnok?
Nem járt több szerencsével történetünk hőse akkor sem, amikor közvetlenül a haszonbérlő vadásztársasághoz fordult vadkárrendezési ügyével. Tetemes kárának megtérítése helyett az alábbi választ kapta levelére az érintett vadásztársaság vadászmesterétől:
„...Meg kell jegyeznem nem a vt. tehet a magas vegyszer, vetőmag-árakról, sőt még a magas gázolajárról sem, valamint a kukorica felvásárlási áráról sem.
Azzal Önnel egyetértek,hogy a vetett kukorica jó állagú megfelelő a tőszám csak a gyommentességet kérem vizsgálja felül!
Mivel, hogy nem tudtam ott lenni  a kárbecslésnél a becsmérlő megállapításokra nem tudok reagálni, hogy a Vt képviselője vagy a független kárszakértő tette-e.
Vt.-nk jó kapcsolatot kíván fenntartani a tulajdonosokkal és tart is fenn kérem, hogy a törvényi előírásokat tanulmányozza, és a földtulajdonosra rótt kötelezettséget is tartsa be!
A kérdéses terület erdő közé beékelődött szántó, a 2000. évi vadkár bizonyította, hogy azon a területen vadérzékeny gabonát teljes bekerítés nélkül nem lehet megvédeni! Ha Ön, nem akar ráfizetéssel termelni, ha javasolhatom, akkor valamilyen védekezéssel, vagy nem vadérzékeny gabonával/pl. árpa vagy tritikálé/ hasznosíthatja a földterületét.
Vadásztársaságunk azon a területen tavasztól 67 alkalommal végzett vadkárelhárító vadászatot.
Ön 2001.jun.14.-én este21.00-21.20 között meghiúsította a külföldi bérvadászatot azzal, hogy vadászati időben napnyugta előtt egy órával kukoricaföldjét szemrevételezte, közel egyvonalban volt a lelövendő őzbakkal, így a kísérő vadász nem engedélyezte az őzbak lelövését a vadászbaleset elkerülése miatt. Ezzel vadásztársaságunknak becslés szerint 150.000.-FT bevételkiesést okozott amiből a társaságunk a későbbi vadkárokat egyenlítette volna ki. Ön semmiféle védekezést a földjén, földje körül ez idáig nem végzett!
... Úgy gondolom vadásztársaságunk minden tőle telhetőt megtett, és még meg is fog tenni a vadkár elkerülésében, vagy csökkentésében, kérem, hogy a vadkármegelőzésben együttműködni szíveskedjék velünk. Továbbá, kérem hogy vadászati időben ne zavarja vadásztatásunkat, mert az ebből eredő kárt kénytelenek leszünk Önre áthárítani. ...   
                                                                                                               Sz. Gy.
                                      Vadászmester
                            Bejegyzett erdészeti-mg-i kárszakértő”

Az egész ügy pikantériáját az aláíró vadászmester második titulusa adja.

Remélhetőleg csupán a saját vadászterületén - az elfogultság gyanúját elkerülendő -  bánik ilyen kesztyűs kézzel a renitens földtulajdonossal. Egyéb esetekben - szakértőként - bizonyára bátrabban csillogtatja erényeit, és keményebb fellépéssel védelmezi vadászcimborái érdekeit a földjén nem megfelelő haszonnövényt termelő, azt nem kielégítően ápoló, és egyéb galádságokat elkövető tulajdonossal szemben.