2006. november 18.
ImageForestPress fotók

Sopronban van az ország egyetlen hivatalos Erdészeti Faipari és Földméréstörténeti Múzeuma, amely a három szakmának a tevékenységét és történetét mutatja be.
1982-ben kapta meg az alapítás évében a működési engedélyét a múzeum és azóta áll a látogatók rendelkezésére.

Ahogy belépünk a ház kapualjában a látogatókat egy 250 éves tölgyfából kivágott tölgykorong várja, amelynek az évgyűrűin bejelölték a legjellegzetesebb és legfontosabb évszámokat, egyrészt egyetemes történetből, másrészt pedig a szakmák történetéből, és az oktatás történetéből. Aztán, hogyha kicsit továbblépünk, az Ipolytarnócról származó több mint 20 millió éves megkövesedett fenyőfatörzs, és az erdők történetét bemutató tablósorozat várja a látogatókat, meséli Varga Tamás, igazgató. Aztán az erdészettörténetet bemutató tablókhoz érkezik a látogató, ahol egyrészt egy honfoglalás kori Magyarország térkép fogadja az ide érkezőt, bejelölve rajta az akkori erdős állapotokat és itt szembesülhetnek azzal is, hogy a faiparos szakma gyakorlatilag már a görög kultúrában több mint 5 ezer évvel ezelőtt használta a gyalut famegmunkálásra. A következő a sorban az erdők védelmével foglalkozó törvényeknek a szemelvényei olvashatók. Itt két fontosabb erdőrendtartást emeltek ki. Az egyiket II. Miksa alkotta 1565-ben. Az akkori elterjedt mezőgazdasági kultúra, az állattenyésztés, a legeltetés okozta az erdők életében a legnagyobb problémát, hiszen a rendkívül sok állat összetaposta az erdei talajt, felvette a földre hulló magokat és így az erdő nem tudott önmagától megújulni és ezért ebben az 1565-ös rendtartásban a legfőbb intézkedés az volt, hogy megtiltotta a legeltetést bizonyos területeken, például meredek területeken.

Image200 év telik el és 1770-ben Mária Terézia adja ki azt a korszerűnek mondható erdőrendtartást, amelyben néhány passzusát mind a mai napig követte az erdészeti szakma. Egészen más probléma merült fel az erdőkkel. A XVIII. században a bányák gyomra iszonyatos mennyiségű faanyagot nyelt el és bizony a bányavágatok környékén, a nagyon hamar kopárok alakultak ki, ezért Mária Terézia előírta, hogy minden egyes kivágott fa helyére 20-at kötelesek plántálni és a gyakorlat mind a mai napig ezt az arányszámot követi.

Péhl Gabriella

 

Szo nov. 24 @10:00 -
Egy nap a madarakért