b_150_150_16777215_00_images_stories_egyetem_sopevnyito_aulatotal2017.JPG
ForestPress fotók


2017. szeptember 14. – Az Erdőmérnöki Kar évnyitója alkalmából 2017. szeptember 5-én koszorúzást tartottak a főépület aulájában megörökített egyetemi hősök emlékére

Az ünnepi alkalom a Bányász és a Kohász himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Heil Bálint docens mondott ünnepi megemlékezést.

b_150_150_16777215_00_images_stories_egyetem_sopevnyito_aulaheil2017.JPG
A szónok utalt arra, hogy az Alma Mater növendékei számos alkalommal bizonyították hazaszeretetüket és önfeláldozásukat az Akadémia falain kívül is.
Ilyen volt többek között az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az I. Világháború, majd az azt követő menekülés és költözés Selmecbányáról, a II. Világháború, a kommunista éra évei, az 1956-os forradalom, melyek számos áldozatot követeltek.
Az egyetemi campus főépületének aulájában azokra emlékezünk, akik vérüket, életüket áldozták a haza oltárán.
Az 1848-as szabadságharcról Vadas Jenő, az Akadémia jeles tanára írta: A magyar szabadságharc szelleme Selmecbánya városát sem kerülhette el, és amidőn az ezredéves haza szent és sérthetetlen jogainak megvédelmezésére minden magyar kardot fogva a csatatérre vonult, nem maradhatnak az Akadémia ifjai sem könyveik mellett. Szívük sugallatát követve lelkesedéssel keresték fel a magyar nemzeti zászlót, mely alatt vitézül küzdve a névtelen hősök számának emeléséhez járultak. E szabadságharc történetében sem az elesettek számát, sem a nevüket nem jegyezte föl a történelem.  Az I. Világháború selmeci hőseinek emléktáblája itt az aulában 1927 óta emlékezteti az alatta járókat az ősi selmeci jelmondatra: Egy mindenkiért, mindenki mindenkiért.

b_150_150_16777215_00_images_stories_egyetem_sopevnyito_aulaheilb2017.JPG
1914 őszén, a selmecbányai tanévkezdésre visszatért 580 hallgatót városszerte sorozóplakátok fogadták. A Léván székelő sorozóbizottság utasítást kapott, hogy akadémistákat lehetőleg ne vegyen be. A sorozóbizottság elnökét elhivatott ifjaink meggyőzték. Aki petyhüdten áll a magasságmérő léc alá, az a főiskolát és a tanulmányait választja, ám, aki büszkén kihúzza magát, az önként vonul be a haza szolgálatára. Hallgatóink több mint fele, kb. 300 ifjú állt délcegen a megmérettetésen. Legtöbbjük tisztként és tiszthelyettesként a világháború legkülönbözőbb harcterein szolgált. Közülük mintegy nyolcvanan sohasem tértek vissza. A legfiatalabb főiskolás hősi halott még nem volt húsz esztendős, és a legidősebb sem érhette meg a harminc évet.
A nyugat-magyarországi felkelés során Ágfalva alatt 1921. szeptember 8-án elesett hallgatóink neveivel válik teljessé az első világégés és utórezgéseinek selmeci, soproni névsora. A menekülő Akadémia diákjainak újra tanúbizonyságot kellett tenni hazájuk, az őket befogadó város iránti elkötelezettségükről, hálájukról. Ne feledkezzünk meg a legendás Rongyos Gárda fiataljairól sem! Hisz’ életüket adták azért, hogy Sopron és még nyolc kis település 1921. december 14-e és 16-a között népszavazás kereteiben letehesse voksát magyarsága mellett.
A II. Világháború hat évig tartó harcaiban 17 erdőmérnök hallgató és végzett erdőmérnök és egy kohómérnök hallgató vesztette életét különböző frontokon.
Emlékezzünk 1956 hősiességére és történelmi szerepére is! Arra a forradalomra és szabadságharcra, amellyel a magyar nép ismét a szabadságvágyáról és a szabadságért vívott harc szükségességéről, igazságosságáról és fenségességéről tett tanúbizonyságot. Az 1956-os forradalom és szabadságharc is követelt véráldozatot, csak a véletlenen múlhatott, hogy az Erdőmérnöki Főiskola polgárai közül csak egy nevet kellett feljegyezni a megemlékezés emléktáblájára.
Hőseink áldozata nem volt hiába való. Megerősítette az itt maradottakat abban, hogy a háborúmentes hétköznapi életben is érdemes áldozatot hozni munkával, kitartással, a hazáért, az Akadémiáért. Példamutatásukkal felelősséget is róttak az őket követő nemzedékekre. Éltetni, gyarapítani, megvédeni mindenáron örökségünket, magyarságunkat, a Selmeci Akadémia szellemiségét.
Vivat crescat floreat Hungaria, vivat Academia, vivat Professores!   

b_150_150_16777215_00_images_stories_egyetem_sopevnyito_aularektorok2017.JPG

Ezt követően koszorúzás következett.

b_150_150_16777215_00_images_stories_egyetem_sopevnyito_auladekanok2017.JPG
Az egyetem koszorúját Faragó Sándor rektor, Náhlik András rektorhelyettes, az Erdőmérnöki Kar koszorúját Lakatos Ferenc dékán, Szalai László és Bidló András dékánhelyettes, a tiszteletdiplomások képviseletében Holdampf Gyula és Szélesy Miklós erdőmérnök helyezte el az emlékezés koszorúját.

b_150_150_16777215_00_images_stories_egyetem_sopevnyito_aulaarany2017.JPG
Az ünnepi megemlékezés az Erdészhimnusz eléneklésével zárult.  (z)