b_150_150_16777215_00_images_stories_hagyomany_szentmise2k.jpg
Kovács Albert atya a kapucinus templom plébánosa és Magó Ottó diakonus a szentmise bemutatása közben

Tata, 2020. április 30. - 2020. április 27-én, 17 órakor Tatán, a Tóvárosi Kapucinus templomban bemutatott szentmisében imádkoztunk Csekefalvi Török Sándor Temesvár-Vadászerdei Magyar Királyi Erdészeti Szakiskola (az első szakmai középiskolánk) egykori igazgatójáért és Béldi Ákos erdőmérnök kollégánkért illetve valamennyi hozzátartozójukért.

Tavaly egy novemberi ünnepség keretében emlékeztünk meg a Szakiskola 1919. november 19-i Tata-Tóvárosra történő költözéséről, tisztelegve Török Sándor és Béldi Ákos erdőmérnök kollégák közadakozásból felújított sírjainál és a Szakiskolának 1919-1924 közt otthont adó Vaszary János Általános Iskolánál.
Az „áttelepülés” során a Szakiskolával együtt került a két községben biztosított állomáshelyre az 1917 szeptemberében indított Hidasligeti Vadőri Szakiskola is, illetve a szervezett költözés hatására érkezett a Görgényszentimrei Erdőőri Szakiskola szolgálatvezetője Béldi György és családja is, és még sokan olyanok, akik Tata és Tóváros községek nagylelkű befogadásának hírére a településekre érkeznek.
A Török és a Béldi családok későbbi leszármazottai közt szakmai felsőoktatásunkban is igen komoly szerepet betöltő kollégáink voltak. Béldi György egyik unokája, Ákos unokatestvére, dr. Béldi Ferenc fizika-elektrotechnika tanszékvezetőnk személyében egyetemünknek olyan oktatási rektor-helyettesét tisztelhetjük, akinek nevéhez köthető a walden viseletének ismételt engedélyezése, Török Sándor fiára, vitéz dr. Török Bélára pedig úgy tekinthetünk, mint a hazai faipari felsőoktatásunk megalapozójára (az első két faipari tanszék létrehozása neki volt köszönhető).
Török Sándor és Béldi Ákos halálának évfordulói igen közel esnek egymáshoz (Török Sándor elhunyt 1922. április 20-án, Béldi Ákos elhunyt 1968. május 5-én), ezért esett a szentmise időpontja április 27-re mintegy lezárva a 2019. évi centenáriumi megemlékezésünket.
A stóladíj rendezésekor még csak hírből hallottunk arról, hogy Kínában koronavírus járvány van. Magyarországon akkor senki nem gondolt arra, hogy a járvány hamarosan megszorító intézkedések meghozatalára készteti a kormányzatot, aminek egyik következménye pl. a nagyobb létszámú rendezvények tiltása.
A szentmisék és istentiszteletek is ezen időszakban a hívek jelenléte nélkül kerülnek bemutatásra.
A szentmise evangéliuma Jn 6,22-29 vett szakasza volt, melyben Jézus Kafarnaumban az Oltáriszentség szerzéséről beszél:
A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
Az evangéliumi szakasz tanításában egy kereső csapat áll előttünk, aki következetesen keresi Jézust, kikövetkezteti a látottakból, hogy csakis hol lehet, meg is találják az Urat, akitől csodálatos, eucharisztikus tanítást kapnak.
Idén emlékezünk Trianon 100 éves évfordulójára. Az akkori, és közvetlenül azt megelőző események miatt Tatára menekülő erdészek, Törökök és Béldiek és a többi erdész-vadász szakember nem hagyta elveszni sem magyarságát, sem hitét, inkább maradt hű a Magyar Királynak tett esküjéhez és inkább lemondott a biztos egzisztenciáról, ez egy olyan Istennek tetsző viselkedést tár elénk, ami visszacseng a napi evangéliumi szakaszban álló tanításból.
(1879. évi X X XI. törvénycikk 38. §az Erdőtörvény esküszövegéből:
„én n. n. esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy a gondviselésem alá bizott erdőre, a vadállományra és szóval mindenre, a mi az erdőhöz tartozik, szorgalommal és feltétlen hűséggel felvigyázok, és azt bárminemű kártól lehetőleg megvédem…”
1916-os módosítással az eskü bevezető részében:
Esküszöm az egy élő Istenre, Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének I-ső Károly, Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Csehország Királya stb. és Magyarország e néven IV. Apostoli királyának és törvényes utódainak törhetetlen hűséget és engedelmességet.

…. Isten engem úgy segéljen.”)
Tekintettel a kialakult helyzetre a tudósításhoz felkértem Jánoska Tibor egyházközségi gondnok urat, hogy készítsen néhány fotót.

Schweighardt Ottó