b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_majera_0670k.jpg
ForestPress fotók
A Bakonyerdő Zrt. szervezte meg 2020. október 16-ára azt a megemlékezést, amelyen Majer Antal születésének 100. évfordulója alkalmából tisztelegtek a nagy tekintélyű professzor egykori tanítványai, ismerősei, tisztelői a Farkasgyepűi Erdészet kezelésében álló forrasztókői exótásban.

A hamisítatlan bakonyi őszi esős idő ellenére eljött mintegy félszáz ünneplő között az alkalmon részt vett többek között a Soproni Egyetem két professzora, Bidló András, az Erdőmérnöki Kar dékánja, Lakatos Ferenc, az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet igazgatója, Balogh Ákos, az Agrárminisztérium Erdészeti Igazgatási Osztály vezetője, Urbán Pál, az Országos Erdészeti Egyesület Erdőművelési Szakosztály elnöke, Bús Mária, a megyei erdészeti hatóság egykori vezetője, Péti Miklós korábbi erdőtervezési irodavezető, valamint Bácskai Péter a Hajagi Természetvédő és Szabadidő Egyesület elnöke.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_majera_hallg0646k.jpg
A megjelenteket Patocskai-Lunk Eszter kommunikációs vezető köszöntötte.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_majera_eszter0634k.jpg
Elsőként Varga László, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
Megjegyezte, hogy erre az alkalomra minden bizonnyal nem vendégek, hanem Majer Antal szakmát szerető tisztelői érkeztek.
Emlékeztetett, hogy a nagy tekintélyű professzor nem csupán az erdőműveléstant oktatta, hanem az erdőesztétikának is professzora volt, aki a magyar költészet birodalmán keresztül az erdő iránti tiszteletet és szeretet plántálta tanítványai lelkébe.
Felidézte az ’50-es évek exóta telepítéseit, többek között a forrasztókői exótás létesítését.
Majer Antal akkor az ERTI Ugodi Kísérleti Állomás vezetője volt, és rajta kívül a volt Ugodi Erdészet szakemberei vettek részt a kert létrehozásában.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_majera_varga0654k.jpg
A vezérigazgató felhívta a figyelmet a kertben ma található fontosabb exóta fajokra: atlasz cédrus, simafenyő, óriás mamutfenyő, zöldduglasz fenyő, oregoni hamisciprus, nyugati tuja, óriástuja, koreai jegenyefenyő, kaukázusi jegenyefenyő, coloradói jegenyefenyő és közönséges jegenyefenyő.
Végezetül megemlítette a professzor utolsó látogatásának emlékét ezen a helyszínen, ahol a Forrasztókő kilátóponton emléktáblát helyeztek el tisztelői. Személyes emlékeit fölidézve elmondta, hogy az 1979-1980-as tanévben, harmadéves erdőmérnök hallgatóként részese lehetett annak a felejthetetlen élménynek, amelynek során a professzor tanította őket az erdőnevelés tudományára.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_majera_lakat0673.jpg
Lakatos Ferenc intézetigazgató emlékbeszédében összefoglalta Majer Antal életútját a családtól, iskoláin át a szakmai pályafutásáig.
Trianon évében, a ma Sárbogárdhoz tartozó egykori pusztán, Sárhatvanon született. Dégen járt az elemi iskolába, majd a veszprémi piarista gimnáziumba került. A tanárától itt szerzett benyomások hatására jelentkezett Sopronba erdőmérnöknek.
1944-ben végzett, majd a Veszprémi Erdőhivatalnál kapott állást. Ettől kezdve karrierje gyorsan emelkedik, és 1953-ig már az Ugodi Erdőgazdaság igazgatóhelyettes-főmérnöke.
1953-ban az ERTI munkatársa lett, és 1961-ig az Erdőművelési Osztály vezetője volt. Innen egyenes út vezetett a soproni Alma Materbe, ahol 1985-ös nyugdíjba vonulásáig az Erdőműveléstani Tanszéket vezette.
Az intézetigazgató kiemelte, hogy Majer Antal iskolateremtő egyéniség és szenvedélyes kutató-oktató volt.
Kutatásait itt, a Bakonyban kezdte: célja a bükkösök természetes felújításának ökológiai alapokra helyezése volt, innen jutott el az erdőtipológiához.
Tipológiáját az ország valamennyi természetszerű és kultúr-erdőtársulására kidolgozta.
Tanszéke számos nemzeti park, tájvédelmi körzet és természetvédelmi terület erdejének kezelési tervét készítette el.
Lakatos Ferenc hangsúlyozta, hogy nagyon szívós és józan kutató volt, igen következetesen a gyakorlati tapasztalatokra és a tudomány eredményeire támaszkodott.
Oktatóként szigorú és következetes volt, sokat adott, ám sokat is követelt. Szerinte „két szép, felemelő hivatás van az életben: az emberek és az erdő nevelése”.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_majera_k.png
Hatalmas szakmai tudásához mély humán műveltség is társult, ez az erdőesztétikai ismereteiben jelent meg, amiket az erdő zenével, irodalommal és képzőművészettel való kapcsolatán keresztül mutatott be hallgatóinak. Utolsó megjelent könyve „Az erdő poézise. Líra az erdőről: fákról, fényről, csendről” címen jelent meg, 1993-ban.
Munkásságát 28 könyv és könyvrészlet, valamint 168 szakcikk és tudományos publikáció fémjelzi.
1995. december 29-én, néhány nappal 76. születésnapja előtt hunyt el. Szombathelyen helyezték örök nyugalomra.
Büszkeséggel tölt el, hogy a korábban általa vezetett tanszéket ma, mint intézetigazgató oktató én irányíthatom – zárta beszédét Lakatos Ferenc.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_majera_trk0694k.jpg
Török András erdőmérnök, Majer Antal egykori tanítványa és munkatársa a professzortól kapott feladatára emlékezett: az ugod-forrasztókői exótakert fafajainak magassági és vastagsági növekedés-vizsgálatát.
Fölidézte a professzor egyik írását, a „Visszatérés az álmok erdejébe" címűt, amelyben így írt erről a helyszínről:
„Híres kilátómtól, a Forrasztókőről, ahonnan mindenütt csak erdőség s a hegység legmagasabb hat pontja látható, elvétve tűnt fel fenyő, nyiladékszegélyként vagy tisztások lehatárolójaként alkalmazták. 1953-ban a Forrasztókő igen változatos termőhelyén 15 hektáron olyan állomány-átalakítási kísérletbe kezdtünk, ahová exótákat, főleg fenyőféléket telepítettünk.”
A farkasgyepűi Róth-féle kísérleti területek kiértékelése akkortájt az Erdőműveléstani Tanszék kiemelt kutatási területe volt – emlékezett a szakember -, melybe az itt diplomamunkát készítő erdőmérnök-jelöltek is besegítettek. Amikor a téma egyik részfeladatát a professzor úrtól megkaptam, figyelmeztetett: „Az erdő- és termőhelytípus térképezés nagy pontosságot, körültekintést igénylő feladat!" Majd forrásmunkát ajánlott. Nagy szeretettel bocsátotta rendelkezésemre az általa írt „Félévszázados kísérletek a farkasgyepűi bükkösökben" című könyvét.
Felidézte, hogy 1970-es években javaslatot tett egy 260 hektáros kutatási bázisterület létesítésére Farkasgyepűn.
Ez merész elgondolás volt – fogalmazott a szakember -, hisz jószerével a terület határait sem ismertük pontosan. Annak rekonstruálásában ifj. Róth Gyula volt a segítségemre, aki résztvevője volt az 1936. IX. IUFRO kongresszusnak, melynek egyik bemutatóhelyszíne volt a farkasgyepűi kísérleti terület.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_kosz1_0710k.jpg
Török András szeretettel idézte föl későbbi találkozásaikat, a számos anekdotát. A professzor különös egyéniségének titkát röviden így lehetne megfogalmazni: mindenkit tanítani, és mindenkitől tanulni.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_kosz2_0704k.jpg

A beszédek elhangzása után Varga László és Török András, valamint Bidló András és Lakatos Ferenc, továbbá Bácskai Péter megkoszorúzták Majer Antal professzor emléktábláját, majd két tiszafát ültettek az emlékezések zárásaként.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_ultet1_0719k.jpg

Végezetül Varga László fölolvasta a korábban elhelyezett emlékkő szövegét, majd elénekeltük az Erdészhimnuszt.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_kilat_0740k.jpg
Búcsúzásként a bátrabbak még fölkapaszkodtak a nevezetes Forrasztókői kilátóponthoz. Z.Z.

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_csoport_0746k.jpg

b_150_150_16777215_00_images_stories_BAKONYERDO_kilat_0748k.jpg

No events