Hetvenkilencedikként ért célba az Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatóságának férfi csapata a XV. Bécs Budapest Szupermaratonon. A 352 km-es, ötnapos váltófutáson 129 csapat indult. A versenyzők október 19-én, kedden, Bécsben, a Práterből startoltak, s a befutó október 23-án, délelőtt Budapesten a Tabánban volt.

Az immár másfél évtizedes múltra visszatekintő verseny az országos futószámok között a leghosszabb és legnehezebben teljesíthető. Az Állami Erdészeti Szolgálat idén először vett részt a megmérettetésen. Az ÁESZ Budapesti Igazgatóságának munkatársaiból álló csapat a mezőny középső harmadában végezett 34 óra 10 perc 2 másodperces eredménnyel. A leggyorsabbak 23 óra alatt, a leglassabbak mintegy 43 óra alatt tudták teljesíteni a 352 km-es távot. Az időjárás - eltekintve a néhol csöpögő esőtől - mindvégig kedvezett a futóknak, mentes volt a szélsőségektől. Az öt fős csapatot Bakos Péter, Bakos Gergely, Padányi Gulyás Gábor, Szentpéteri Sándor és Turai Zsolt alkotta.
- A felkészülést nagyjából egy éve kezdtük. - foglalta össze Szentpéteri Sándor. - Az első futóverseny, amelyen elindultunk a kollégákkal, a tavalyi Olimpiai Marathon Váltó volt. Valamennyien rendszeresen sportoltunk addig is, de eltérő szinten. A szupermaratonos csapatnak is oszlopos tagja, Bakos Péter már régóta komoly maratonista, de a kezdeti csapat többi tagja inkább csak hobbiból sportolt. A megmérettetés miatt neveztünk be, és számunkra is meglepően sikeresen vettük az akadályokat. Ezek után nem volt "megállás a lejtőn", valamennyi nagyobb budapesti maratoni, félmaratoni versenyen elindultunk. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk komolyabban edzeni. A mostani csapat összeállítása némiképp eltér az akkoritól, a kisebb versenyeken más csapatban versenyző Padányi Gulyás Gáborral és Bakos Gergellyel - mindketten maratonisták - erősítettünk.
A 352 km-es távon naponta négyen váltották egymást. Egy futóra naponta 20-30 kilométernyi szakasz jutott. A versenyzőket orvosi felügyelet alatt tartották, ellátásukról, kényelmükről a szervezők a lehetőségekhez képest a legjobban gondoskodtak. A napi szakaszok végén masszőrök vették kezelésbe az elkínzott futókat. A verseny azonban nem csak komoly fizikai, hanem pszichikai megterhelést is jelentett. A napi átlagosan 60 km-es szakaszon a leglassabb és leggyorsabb csapat beérkezése között akár 10 óra is eltelhetett. Ezért az eltérő képességű indulók miatt, nagyon széthúzódott a mezőny.
- A legnehezebb dolog az erősen széttagolt mezőnyben futni úgy, hogy közel-távol nincs rajtad kívül más futó. Nem tudsz kihez viszonyítani. Sok helyen nem jelezték a megtett távot sem, így igazán csak az idő az ellenfél. - mondta Turai Zsolt.
A futók október 23-án, a városi ünnepségek zavartalan lebonyolítása miatt, eltérően az eddigiektől, a budai oldalon a Tabánban értek célba. A közönség hangulata fantasztikus volt. Az emberfeletti teljesítmény tisztelete jeléül mindenki mindenkinek szurkolt. A beérkezőket folyamatos taps fogadta. Az elcsigázott futók mellett barátok szaladtak, bicikliztek az utolsó métereken, hogy tartsák a lelket a sportolókban. Az ÁESZ-csapatot a célban népes, zászlókkal, transzparensekkel felszerelt szurkolótábor várta. Családtagok, munkatársak, barátok. Az öt napja tartó futás miatt érzett fáradtság ellenére, a célba érkezés után valamennyien egyöntetűen a jövőre is indulás mellett tették le a voksukat.
Szép volt fiúk!

Kattintson a kisképekre . A megjelenő ablakot a képre kattintva zárja be. Ha nem zárja be az ablakot és úgy kattint a következő kisképre, a tartalom az előző ablakba töltődik be, de nem jelenik meg az asztalon, csak a tálcán !! 

Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image
Image

Fotók: ÁESZ Bp.-i Ig., Horváth Adrienn és ForestPress