2019. február 21. - A magyar hallgatók waldenját mindenki dicsérte

A 2019-es év februárjának elején rendezték az 51. EFNS (Európai Erdészeti Északi Síverseny) nevű rendezvényt, ahol a magyar szakma is képviseltette magát. Egyetemünkről 4 hallgató, Kazal Márton, Sajtos Márton, Simon Dávid és Szalai Barnabás vett részt a versenyen, akik egy végzett erdőmérnökökből álló csapattal utaztak. 
Az EFNS egy biatlon bajnokság az európai erdészek, erdészeti tanulók és közeli hozzátartozóik számára. A rendezvény programjában nem csak maga a verseny szerepel, hanem szakmai tanulmányutak is, amelyek a környék erdeit, erdőgazdálkodását, illetve a megtermelt faanyag feldolgozását is bemutatják. Lehetőség van ezen kívül városnézésre, nemzeti park látogatásra is. Az első EFNS-t 1969-ben, Todtnauban szervezték, azóta minden évben új helyszín kapja meg a rendezés jogát. Németországban nagy múltja van a rendezvénysorozatnak, hiszem már 20 alkalommal látták vendégül az eseményt, de Magyarország is büszke lehet az 1993-as galyatetői rendezésre.
Az idei versenyre Bajorországban, a Bajor-erdőben (Bayerischer Wald), Arberlandban került sor. A Bajor-erdő  hegyvidék Németországban, az Ausztria, Németország és Csehország határán fekvő Šumava német része. A területe Bajorországon belül Alsó-Bajorországra és Felső-Pfalzra esik. Kb. 100 km hosszan fut az osztrák-német határtól északnyugati irányban, a Duna völgyétől, Passautól és Regensburgtól északra. Nyugaton a Cseh-erdőtől (avagy Felső-Pfalzi-erdőtől) a Cham–Furthi-völgy választja el. Legmagasabb pontja a Große Arber (1456 m). Itt található a Bajor-erdő Nemzeti Park, Németország első nemzeti parkja.
Február 11.
Tegnap sikeresen elfoglaltuk a szállásunkat Bodenmaisban. A mai nap a gyakorlás jegyében telt. Tovább csiszoltuk technikánkat a klasszikus sífutó számra. Több pályát is kipróbáltunk. Fáradalmainkat a Hütte melegében pihentük ki, ahol a híres bajor fehér kolbászt is megkóstoltuk, amit finom seritallal öblítettünk le. Az est végén, pedig a sikeres regisztráció is megtörtént. Holnap új kihívásokkal, a terepi program egy túra lesz. 
Február 12.
A második nap a Bajor-hegyekben erdészeti tematikájú terepi programmal telt. Ellátogattunk a Bajor Erdő Nemzeti Parkba, ahol hótalpas túrán vehettünk részt, miközben megfigyeltük a helyi ökoszisztémát. A park 24.000 hektáron fekszik, fő célja a természet megőrzése, mindenféle beavatkozás nélkül. A fő állományalkotó fafajok: luc, bükk, és a jegenye. A területen jelentős létszámú farkas és hiúz állomány is található, e két ragadozófaj jelenléte mellett is,  a nemzeti park két vadászt alkalmaz. A hazai szemlélettel szemben, itt jelentősen alacsonyabb szinten tartják a nagyvadállományt, ezzel megteremtve a természetes felújulás lehetőségét. A beavatkozások elhagyásának eredménye, a hatalmas mennyiségű holtfa az erdőn, ami hektáronként elérheti a 150-350 m3-t. Ez a szám óriásinak tűnhet, azonban azt figyelembe véve, hogy a területen semmiféle károsítók elleni védekezés nem történik, hatalmas területek esnek a szú áldozatául. A túra megkoronázásaként, felmásztunk a Grosser Falkenstein nevezetű 1315 méter magas csúcsra. A nap végén megtörtént a hivatalos megnyitó, fúvószenekarral, és a nemzetek zászlós bevonulásával.
Február 13.
A nap folyamán az egyéni klasszikus stílusú biatlon verseny került megrendezésre.  A klasszikus stílusú sífutáskor a versenyzők előre lefektetett nyomban futnak. A versenyzők a pálya adottságait és egyéb körülményeket is figyelembe véve választják meg az éppen alkalmazott alaptechnikát. A biatlon a lövészetet is magába foglalja, ami itt 5 célpont meglövését jelentette. A pályán három kört kellett megtennünk, az első kör után volt a lövészet. Elhibázott lövésenként 150 m-es büntető kör járt. A pálya körülbelül 3 km hosszú volt, a szint 74 m. A teljes táv tehát 9,2 km volt. Ezt sikeresen teljesítette mindegyik versenyzőnk. A hallgatók közül különösen Kazal Márton futott jó időt. Az idő gyönyörű volt, jó érzés volt a pályán lenni. Mindannyian kifáradtunk a nagy hajszában. Felüdülést jelentett a hideg hómezőn, a stihles stand meleg teája. Innen is köszönjük nekik. Az est végül, szaunázással, úszással ért véget. Itt ki tudtuk pihentetni fáradt tagjainkat.
Február 14.
A 4. nap az egyéni  szabad stílusú biatlon versenyre került sor. A pálya ugyancsak az volt, ami a klasszikus versenyen is. 9,2 km, 3 körben, lövészettel. Ebben a számban a hallgatói csapat nem indult, így a magyar csapat többi tagjának drukkoltunk. A korcsolyázó stílust az 1970-es évek elején Pauli Siitonen finn versenyző fedezte fel, illetve kezdte alkalmazni. A korcsolyázással sík terepen sokkal gyorsabban lehetett haladni. Ennek ellenére a futók nem kezdték azonnal tömegesen alkalmazni, de az 1985. évi világbajnokságon már az egész svéd csapat ezzel a technikával versenyzett, és tönkreverték a világot. A nemzetközi szövetség (FIS) nehéz helyzetben volt, de végül a legoptimálisabb megoldást hozta: legalizálta a szabadstílusú sízést, miközben megtartotta a klasszikus stílusú versenyeket is, és azóta is tartja a megfelelő egyensúlyt a kétféle technika között. Szabadstílusú versenyeken mindenféle technika használata megengedett. Az ilyen versenyeken (a rajt utáni rövid szakasztól eltekintve) nincsenek nyomok lefektetve, a terep simított. Ezen a havon a versenyző a gyorskorcsolyázók lépéseihez hasonló mozdulatokkal halad előre, miközben erőteljesen párosbotozhat is. Az idő a tegnapihoz hasonlóan, ugyancsak szép volt. Társaink jól futottak, igazán büszkék lehetünk rájuk. Holnap a váltóra kerül sor, ott már 4 fős csapatokban versenyzünk. Este pihenés, és felkészülés lelkiekben a holnapra. Valamint elfogyasztunk egy csapatépítő vacsorát az egész magyar csapattal közösen.
Február 15.
A váltóban 4 fős csapatok indultak, a csapattagok egyenként váltották egymást, az indulás egyszerre történt, ún. tömegrajttal. Lövészet ebben a versenyszámban nincs, de a táv ugyanaz a 9,2 km volt, vagyis szintén 3 kör a pályán. A váltás érintéssel történt, a célba beérkező játékos érintéssel indította a következő embert. Így figyelni kellett, ki éppen hányadik körénél járt. Amit a bemondó is megkönnyített, jelezve éppen melyik szám a befutó. A 4 fős csapatból 2 ember klasszikus, 2 szabad stílusban futott. Mivel itt nem kellett lőni, a távot gyorsabban meg tudták tenni az emberek. A magyar csapat 3 váltót állított ki. Jól szerepeltünk, de így is nehéz felvenni a versenyt, a biatlont komolyan űző nemzetekkel.
A váltót a nemzetek délutánja követte. Ez egy remek lehetőség volt, hogy új embereket ismerjünk meg, beszélgessünk más nemzetek tagjaival. Mintha csak egy vásárba csöppennénk, azzal a különbséggel, hogy itt minden ingyen van. Sós, édes falatok, lekvárok, befőttek, savanyúságok, kolbászok sonkák sajtok, halételek, specialitások, különlegességek, na és persze sörök, borok, snapszok, vodkák, pálinkák, likőrök. Az ember bepillantást nyerhet más nemzetek kultúrájába. A magyar asztal népszerű volt, a kitűnő magyar borok, és a jó pálinka sok embert vonzott. Legjobban a villányi borok, a muskotály és a barackpálinka fogyott. Ételek közül a szarvas kolbász, és a töpörtyű. Nekünk a lengyel zubrovka, valamint a különböző savanyított gombák, a cseh és német sörök, és kolbászok ízlettek leginkább. A magyar hallgatók waldenját mindenki dicsérte.
Az este egy finom vacsorával zárult, ahol saláta, egy jellemző specialitás a käsespetzl, valamint tészta és pörkölt volt felszolgálva. Ezután történt a díjkiosztás. A magyar csapat büszke lehet, a versenyen való teljesítményére.
Nagyon jó volt ez a hét, rengeteg jó hatás ért minket. Köszönjük a szurkolást! Reméljük lesz alkalmunk még részt venni ezen az igazán kitűnő rendezvényen. Most egy időre elköszönünk, de ne féljetek, még hallotok felőlünk!

 

No events