Image
Fotó: Antli István

2012. június 23. – Első alkalommal, de a résztvevők egyöntetű reménye szerint nem utoljára adott otthont a Tolna megyei vadásznapnak Tamási. A rendezvényt szervező Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt., az Országos Magyar Vadász Kamara Tolna Megyei Területi Szervezete, valamint Tamási Város Önkormányzat nagyon szép természeti környezetben, a miklósvári parkerdőben tartotta immáron 20. megyei vadásznapját július 23-án.
A jubileumi alkalom, s a nagyszerű időjárás a Koppány-parti településre csábította a megye vadásztársadalmát, a nagyszámban meghívott vendégeket, s az esemény iránt érdeklődő helyieket, környékbelieket, a városban nyaraló turistákat.

A jelenlévőket elsőként Ribányi József, Tamási polgármestere üdvözölte, majd Korcsner Antal, az Országos Magyar Vadász Kamara Tolna Megyei Területi Szervezete, és a Tolna Megyei Vadász Szövetség elnöke mondott köszöntőt, s kiemelte, hogy az 1992-ben elindult esemény a megye vadászainak jeles ünnepévé vált. Felolvasta dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének, a vadásznap egyik fővédnökének levelét, aki hivatali elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen jelen lenni. Az üdvözlő szavak mellett az elnök úr méltatta a Tolna megyei vadászok múlt- és jelenbeli eredményeit, s a hagyományok folytatására bíztatta a részvevőket.
Image
Tóth Ferenc kormánymegbízott, Tolna Megyei Kormányhivatal vezetője a rendezvény másik fővédnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy Magyarország újra vadászati a kormány minden hathatós támogatást megad, közte a törvényi feltételeket, a bürokratikus háttér lebontását.
Ezt    követően    elismerések átadására került sor. Nimród-érmet vehetett át Tóth Ferenctől Farkas Attila, a Gazda Vadásztársaság tagja, illetve Záborszki Zoltán, a Németkéri Vadásztársaság     tagja.     Hubertusz-kereszt ezüstfokozatú kitüntetését kapott Kiss Zoltán, Horváth Péter, Radány Tibor, Szalai József, mindhárman a nagykónyi Koppánymenti Vadásztársaság tagjai, valamint Eck József, a csámpai Béri Balogh Ádám Vadásztársaság tagja. A díjakat Ribányi József adta át. A Hubertuskereszt aranyfokozatú kitüntetését Popp Miklós, a Völgységi Természetbarát és Vadász Egyesület tagja vehette át Gőbölös Pétertől, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatójától.
Image
A jutalmak átadása után a terítéken fekvő őzbak, valamint a nemzeti lobogó és megyei kamarai zászló behozatalával, a Himnusz és a Vadászhimnusz eléneklésével Hubertus- szentmise következett, melyet dr. Mészáros István és Hegedüs János római katolikus plébánosok celebráltak. A szószékről ismét elhangzott XVI. Benedek pápa híres béke világnapi üzenete: „Ha a békére törekszel, védd a teremtett világot!" Ennek szellemében a mise után 12 fiatal tette le az új vadászok fogadalomtételét.
A rendezvény hivatalos részét követően szakmai is és kulturális műsorokra került sor, melyet a Tamási Koncert-Fúvószenakar koncertje nyitott, de a színpadra lépett a Vadászkamara Kürt együttes, aMusette" tangó-harmonika együttes, a Pántlika néptánc együttes, a Kenderike citerazenekar.
Image
De láthatott a közönség vadászkutya fajta- és munkabemutatót, vadászruha divatbemutatót, Lóki György sólymaival kápráztatta a nagyérdeműt, míg Poszpis Péter, a Gyulaj Zrt. Tamási erdészetének munkatársa a gyulaji erdő híres vadjának, a dámtrófeák ismertetésével kötötte le a nagyszámú érdeklődőt. A vadásznap sem maradhatott el versenyek nélkül, így a felnőttek összemérhet ték tudásukat koronglövészetben, a gyermekek pedig rajzolásban. A megyei szinte valamennyi vadásztársasága képviseltette magát, s a hagyomány szerint most is mindenki maga gondoskodott az ebédjéről, amit Horgos István mesterszakács és zsűritársai értékeltek. A sokféle alapanyag és elkészítési mód közül legjobbnak a nagydorogi Ujbarázda Vadásztársaság ételét választották a legjobbnak.
Image
A kora estig tartó jó hangulati rendezvény egyik résztvevője így értékelte tömören a napot: „Igényes alkalom volt egy nagyszerű találkozásra." Elköszönőben sokan biztatták a szervezőket, hogy jövőre is vállalják fel a Tolna megyei vadásznap megtartását, hisz elsőre is kiválóan teljesítettek, nem lőttek bakot.
Image


Szent Hubertus-mise 
Dr. Mészáros István atya szentbeszéde

Főtisztelendő Úr!
Képviselő Urak! Polgármester Úr!
A Megyei Közgyűlés és a Vadászkamara Tisztelt Elnökei!
A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. képviselői!
A Gyulaj Zrt. és valamennyi vadásztársaság jelenlévő és nagyra becsült Tagjai!
Krisztusban kedves Testvérek!

Az Országos Magyar Vadászkamara Tolna megyei Területi Szervezete, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és Tamási Város Önkormányzatának közös meghívására jöttünk örömmel ide, a természetnek ebbe a templomába, hogy hagyományteremtő szándékkal a megye vadásznapját megüljük. Családok, barátok, sok-sok jószándékú, a természetért és benne a vadért tenni akaró ember találkozik most egymással, fog kezet és tapasztalja meg az összetartozást, a közösséget, végsősoron Isten jelenlétét, aki maga a Közösség.“Jó nekünk itt lenni! “(Mt 17,4)

Ezért, mielőtt még bármi mást mondanék, kérem, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a megtisztelő meghívásért Gőbölös Péter úrnak, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatójának, akivel sokadszor találkoztunk már a Bács-Kiskun megyei vadásznapokon, most legutóbb Kalocsán, az országos vadásznapon, beszélgettünk vadászatról és vallásról itt Tamásiban is, és – amiért a leginkább hálás vagyok – közelről megnézhettem az általa igazgatott nagymúltú Gyulajt. Mintaszerű, amit láttam. Jelesül azt, miként lehet itt, az ország 22 állami erdőgazdasága egyikében, sok jó kollégával, rendkívül gazdag vadászati múlttal és eredménylistával az örökséget a mai napig is sikeresen őrizni.

Tudom, talán – első ránézésre – furcsa, hogy a pap otthonosan mozog a vadászati rendezvényeken, a kapcsolódó szakterületeket művelők között, vagy többet foglalkozik azzal, hogy pl. Gyulajon a dám- és gímszarvas, valamint a vaddisznó tekintetében mind zárt, mind szabad területi gazdálkodás és vadásztatás folyik, de azt kell mondjam, nem idegen ez tőlem – főleg nem egy soproni alma materrel a hátam mögött. De a Katolikus Egyház intézményesen is szívén viseli a természet védelmét, minden élő sorsát a „másik oldallal szemben” is, azokkal, akiknek a vadászat (és tegyük hozzá) halászat csak milliárdos gazdasági ágazatot jelent. Elismerve ennek az ágazatnak a gazdasági potenciálját, ami fontos mérőszám ugyan, de mi a vadászatot inkább vadgazdálkodásnak, sőt, tudatos környezetvédelemnek mondjuk és akként is kezeljük, a hozzá kapcsolódó hagyományok, a szaknyelv és nem utolsósorban a test edzése és a természetjárás egészségre gyakorolt hatása miatt pedig – mondhatjuk bártan – a szó szép értelmében  ez „szerelem” – sokak életének ünnepe. Az elmondottak után már nem megy csoda-számba, hogy 2010. szeptemberében Magyarország is otthont adott a teremtésvédelemért felelős európai püspökök és püspöki konferenciák megbízottainak „zöld zarándoklata” rendezvényének, sőt, ugyanehhez a témához kapcsolódóan XVI. Benedek pápa egyik béke világnapi üzenetének alapgondolata az volt: „Ha a békére törekszel, védd a teremtett világot!” Megismétlem: „Ha a békére törekszel, védd a teremtett világot!”


Tehát nem lehet idegen az egyháztól, nem lehet idegen egy pap szájából azt hallani, hogy természetvédelem, teremtés megóvása, vadgazdálkodás és vadászat. Itt, a Miklósvári parkerdőben is segít bennünket Istenre hangolódni ennek a teremtett világnak a szépsége, melyet őriznünk kell. Az, aminek erdészek, vadászok, halászok, horgászok, természetjárók nap mint nap szemtanúi: az évszakok változandósága, a színek pazarsága, az élet, ami születik, növekszik és aztán újabb életnek ad életet; fű, fa, bokor, amire rá lehet csodálkozni; „madárka, madárka, csattogó rigócska” – ahogy a Csík Zenekar énekli, és sorolhatnánk. Nemde el lehet ezeken mind tűnődni, kilépve a megszokottból, a szürkéből, és lelkileg megemelődve eljutni Istenhez, minden szépség forrásához, akiről soha úgy még senki nem beszélt, mint Assisi Szent Ferenc híres Naphimnuszában.

Szent Ferenc – akit Boldog II. János Pál pápa 1979-ben az ökológia művelőinek védőszentjévé nyilvánított – a teremtett világgal szembeni keresztény magatartás középpontjára mutat rá. Arra, hogy a teremtés Isten embernek szánt ajándéka, Isten és ember találkozásának színtere, amelynek Istentől rendelt célja van. A környezet megóvása ezért több, mint a jelen és a jövő generációk méltó életkörülményeinek biztosítása. Éppen emiatt a keresztény ember a természeti környezet megóvásakor minden jóakaratú emberrel kész együttműködni, hiszen ez nem más, mint a közjó, vagyis az emberi méltóság védelme és előmozdítása.
Keresztény ember, közjó, emberi méltóság, együttműködés – nagy szavak, lehetne mondani. Igen, ha csak mondjuk, de senki sem teszi... Itt, most, a Tolna megyei Tamásiban valami születőben van. Hagyománnyá kellene lennie ennek: az igényes alkalomnak a találkozásra, közös együttgondolkodásra, egymást emelő-építő barátkozásra. Annyi érték van a kezünk ügyében, elődeink öröksége, a szakma nívós művelésére képes emberi tudás, szunyadó nagy tervek – miért nem aknázzuk ki őket? Sajnos, többet dolgozunk egymás ellen mint egymással: politikai-társadalmi életünk hangos a nézeteltérésektől, erőink a másik lejáratására forgácsolódnak szét, áll a keserű tétel: homo homini lupus – ember embernek farkasa. Pedig építeni, értéket létrehozni, hagyományt teremteni is tudnánk.
 Krisztusban kedves Testvérek! Nagyrabecsült Vadászok! Végezetül ennek a megyei vadásznapnak hubertus-miséjében szabad legyen újra Assisi Szent Ferencre és az ő tanítására emlékeztetni: azaz, hogy minden élőlény és élettelen jelenség, az egész világegyetem Isten teremtménye. Az ember pedig alapvető közösségben él a többi teremtménnyel, s ezt a közösséget Isten kegyelme és szeretete hozza létre, amely mindenkire egyformán árad. A teremtés isteni ajándékát tehát elengedhetetlenül tiszteletben kell tartani: óvni, művelni, felelősen gazdálkodni, vadgazdálkodni vele. Így születik meg majd mindanyiunk örömére az „Erdő és vad harmóniája.” Amen.