b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethlencsapata201606.JPG
ForestPress fotók


2016. június 29. – Két teljes napon át ünnepelt az OEE Erdélyben.

2016. június 22-ikén hajnalban vágtunk neki autóbusszal a hosszú útnak negyven valahányan a Budakeszi Erdészet mellől.
Az első megpróbáltatás a nagylaki határállomásnál érte a csapatot, mert a régi időket idéző határellenőrzés következett, majd’ egy órás várakozás után. Dél körül léptük át a határt, s Déva illetve Marosillye, Bethlen Gábor szülőhelye felé vettük az irányt.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethlenhaz201606.JPG
Lássuk mit tanulhatunk Marosillye településről a Wikipédia és a helyi idegenvezetőnk, a Szent Ferenc Alapítvány önkéntese ismertetője alapján!

Marosillye Dévától 21 km-re északnyugatra, a Maros jobb partján fekszik. A község 91,38 km2-es teljes területének 37 százaléka erdő, 29 százaléka szántó, 20 százaléka legelő és 7 százaléka rét.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_verestor201606.JPG

Marosillye története
Neve az Illés névnek megfelelő Illye személynévből származik. Román neve ugyancsak az Illés egyik alakja. Első említése Helyaként 1260-ban.
1292-ben az Ákos nemzetségbeli Illyei család engedélyt kapott, hogy román (vlach) pásztorokat telepítsen be. 1350-ben vásáros hely volt magyar lakossággal, az erdélyi vajda jelenlétében tettek tanúságot a határjárásról, ami által földjeit szétválasztották a körülötte élő románokétól. A 15. században birtokközpont volt, arany- és ezüstbányák és egy marosi rév tartozott hozzá.
Az akkori fejedelem a pesti, Margit-szigeti apácáknak ajándékozta a települést.
A Dienessi család által épített erődített nemesi lakot 1468-ban említik először. 1560-ban az országgyűlés elrendelte megerősítését. 1574-ben Báthory István fejedelmi várrá tette és állandó őrséget helyezett el benne. A Dienessiek kihalása után a fejedelem 1576-ban, a lengyel trón elfoglalásakor Bethlen Farkasnak adományozta. Ekkori uradalmához tartoztak Marosbrettye, Bácsfalva, Szakamás, Vorca, Csertés, Viszka, Füzesdbogara, Kulyes és Gothátya falvak. 1603-ban Basta foglalta el, majd visszaadta Bethlen Gábornak, aki a várat 1613-ban, a töröktől elfoglalt Lippa mintájára bástyákkal és kőfalakkal kezdte erődíteni.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethlencimer201606.JPG
Bethlen Gábor szülőhelyének bizonyítéka a nagyterem mennyezeti boltozatán látható családi címer, amely két nyíllal átlőtt hattyút ábrázol. A hagyomány szerint ez a valóságban is megtörtént, mert Bethlen Farkas kiváló vadász hírében állt. A bejárati ajtóba pedig bevésette Bethlen Farkas a nevét és az építés időpontját, 1582-őt.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethleng201606.JPG
A későbbi fejedelem, Bethlen Gábor 1580. november 15-ikén itt született. Bethlen Gábor anyja, Lázár Druzsina gyergyószárhegyi székely lófő családból származott. Bethlen Farkas és Lázár Druzsina gyermekei közül Gáboron kívül csak az 1584-ben született István, a későbbi fejedelem, érte meg a felnőttkort.
A két fiú az apa 1590-ben vagy 1592-ben bekövetkezett haláláig a marosillyei várkastélyban nevelkedett. Noha írni-olvasni megtanultak a szülői háznál, oktatásukban a gyakorlati és katonai tudnivalókra helyezték a hangsúlyt. Bethlen Farkas tervezte ugyan, hogy Gábort a kolozsvári jezsuita akadémiában taníttatja, erre azonban korai halála miatt nem került sor. Mivel Báthory Zsigmond a marosillyei birtokot elvette az árváktól, az özvegy fiaival Gyergyószárhegyre költözött bátyjához, Lázár Andráshoz. Az anya halála után a fiúkat Lázár András nevelte tovább; mivel katonai pályára szánta őket, művelődésükkel nem sokat törődött. Bethlen Gábor utóbb felemlegette, hogy latinra nem tanították; ezt később önerőből valamennyire pótolta.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethlencsapat201606.JPG
Tizenhárom éves korában Gyulafehérvárra ment, hogy elvett birtokait visszakérje Báthory Zsigmondtól. Bocskai István és Lázár András ajánlására a fejedelem befogadta az apródok közé. 1595-ben részt vett a törökök elleni havasalföldi hadjáratban, 1596 nyarán pedig Temesvár sikertelenül végződött ostromában. Később a töröknél diplomáciai feladatokat lát el. 1597 elején tagja volt a fejedelmi kíséretnek, amikor Báthory Zsigmond Prágába utazott Rudolf császárhoz, hogy erősítse Erdély szövetségét a Habsburg Birodalommal.
1614-ben és 1624-ben Bethlen Gábor itt kelt rendeleteiben a református hitre térő román papokat felmentette a jobbágyi szolgálatok alól. Bethlen székelyeket is betelepített Szárhegyről a település északnyugati részére, amelyet a mai napig Secui-nak neveznek (Libertatii, Horia, Closca és Crisan utcák). 1640-ben 23 székely családot írtak itt össze, 1697-re csupán hat gazda maradt belőlük. Lakosságának zömét román zsellérek alkották, akik halászattal, hajók és kompok készítésével foglalkoztak.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethlentabla201606.JPG
A vár négy bástyából állt, a színéről Veres-bástyaként emlegetett építmény szolgált lakóhelyül.  A várat négyszög alakú fal és árok védte, udvarán négyszintes lakótorony állt, emellé 1629 és 1640 között öt helyiségből álló udvarházat építettek.


1627-ben a ház falára egy a fejedelmet dicsőítő tábla kerül, amely szülőhelyéül nevezi a várat. A tábla 1848-ban Nagyenyedre kerül, ahol egy későbbi tűzvészben megsemmisül. Ezért a nagyenyedi Bethlen Kollégium diákjai 1909-ben egy új táblát helyeznek el a vár falára, ami ma is ott látható.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethlenzaszlo201606.JPG
Bethlen Gábor uralkodását Erdély aranykorának nevezik, mert központosított államot hozott létre, és beindította a bányászatot, az ipart és a kereskedelmet, valamint iskolákat – többek között a gyulafehérvári és a nagyenyedi kollégiumot – alapított.
1629-ben, a születésnapján bekövetkezett halálakor fejtörést okozott az öröklés, mert nem maradt fiú utóda.
 A férfiágon kihalt iktári Bethlen családtól a várat és az uradalmat házassága révén Thököly István szerezte meg. 1670-ben a várat Apafi fejedelem rendeletére, a Veres-bástya és a várkapu kivételével lerombolták, mert attól féltek, hogy a törökök kezére jut. Köveiből Thököly Imre építtetett újra várkastélyt, de ez 1714-ben már ismét omladozott. 1716-ban uradalmával együtt Kászoni János szerezte meg, - aki nevet változtatott és felvette a Bornemisza nevet -, s ettől kezdve az általa alapított Bornemisza család birtokolta. A szomszédban található kastélyt már ő építtette részben a korábbi vár anyagából. Ignác fia fejezi be az építkezést, de a család adósságban úszik, s egy dévai ügyvédet hív segítségül. Az ügyvéd azonban segítség helyett átjátszotta a vagyont saját gyermekének. Az ő leszármazottai tulajdonolták a birtokot 1945-ig. Az állam elkobozta és kórházat rendezett be az épületekben. A Veres-bástyában fogászat és nőgyógyászat működött.
1989-ben a román állam visszaadta korábbi tulajdonosaiknak az elvett javaikat, így az egykori ügyvéd dédunokája visszakapta az orvul megszerzett birtokot. Ő azonban nem tudta működtetni a várat és a kastélyt, se kerestek alkalmas tulajdonost erre. Így találtak 2002-ben Böjte Csabára és alapítványára. Az alapítvány megvásárolta az épületeket, és 2005-2008 között rekonstrukciós felújítást végeztek.

Marosillyét a 18. században és a 19. század első felében mezővárosként említették. 1746-ban a pálosok és a ferencesek szerveztek római katolikus plébániát, amelyet 1794-től saját plébános gondozott. Református egyháza 1766-ban, Branyicska filiával együtt 128 főt számlált. A marosi sószállítás 1772-es szabályozása után sóraktárat építettek benne.


1784-ben paraszti lakossága Iosif Budai és Ion Florea papok vezetésével részt vett a Horea-felkelésben, nemesi kúriáit november 29-én kifosztották. 1786-ban 927-en lakták, 47 százalékuk zsellér, 24 százalékuk nemes, 20 százalékuk jobbágy és öt papi személy.
1808-tól 1818-ig, majd 1825-től 1865-ig és 1884-től 1949-ig Hunyad vármegye Marosillyei járásának székhelye volt. 1868-ban érte el a vasút, majd 1899-ben, a Marosillye–Lugos vonal átadásával vasúti csomóponttá vált. Az 1870-es években építették ki az első árvízvédelmi töltést. 1872-ben nyílt benne gyógyszertár. 1900-ban épült meg az első hídja vasból a Maroson (ez a főút mai hídja alatt található), korábban kompon lehetett átkelni, amely a Bornemisza család tulajdona volt. A folyó homokjából 1914-ig aranyat is mostak. 1890-ben itt kezdett el működni az első óvoda Hunyad vármegyében. 1901-ben Progresul néven takarékpénztárat, 1903-ban Marosillye és Vidéke címmel lapot alapítottak a községben. Az 1970-es árvíz idején a töltés átszakadt és a Maros átlagosan két és fél méteres magasságig a város teljes területét elöntötte és 68 ház összedőlt. A katasztrofális árvíz 1975-ben megismétlődött.

Marosillye lakossága
1850-ben 959 lakosából 728 román és 183 magyar nemzetiségű, 740 görög katolikus, 136 római katolikus és 67 református vallású volt.
1900-ban 1329 lakosából 753 volt román, 483 magyar és 92 német anyanyelvű, 760 ortodox, 282 római katolikus, 152 református és 92 zsidó vallású. A lakosság 52 százaléka tudott írni és olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 29 százaléka beszélt magyarul.
2002-ben 1747-en lakták, közülük 1715 román és 22 magyar nemzetiségű, 1558 ortodox, 112 pünkösdista és 21 római katolikus vallású.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bornemisza201606.JPG
 A Bornemisza-kastély késő klasszicista épülete a várkastély korábbi helyén épült a 19. század közepén. Az előbbi udvarán található a várkastély megmaradt épületrésze, az ún. Veres-bástya. (Az Óolasz bástya, amelyet a várfal déli sarkára építettek 1552 után, szemben a Maros partján létezett, a 18. századra elpusztult a Lunkán nevű településsel. A három másik sarokbástyától eltérően valószínűleg eredetileg lakóépületnek szánták.) Északkeleti, tornácos oldalán külső festés nyomaira, indadíszítésre bukkantak, és valószínűleg e festés színéről kapta a Veres-bástya nevet. A 18. században az uradalom tisztségviselői laktak benne. Az 1850-es években historizáló átalakításokat végeztek rajta, neogótikus ablakoromzatokkal és portáléval látták el.

A több mint háromezres településen ma egyetlen magyar család sem él. Illye és Dél-Erdély már szórványvidéknek számít, s a közeli Déván is csupán 4 százaléknyi a magyar, ez is csak annak köszönhető, hogy ott működik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány.
Az illyei vár ma az alapítvány tulajdonát képezi.

b_150_150_16777215_00_images_stories_vandorerdely_erdelymarosilly_bethlengyerty201606.JPG

Mindezt idegenvezetőnktől tudtuk meg, aki érkezésünk örömére gyertyát gyújtott, régi jó magyar szokás szerint.

Az Országos Erdészeti Egyesület az alapításának 150 éves jubileumát ünneplő erdélyi vándorgyűlés megrendezéséhez a Bethlen Gábor Alapítványtól több millió forint támogatást kapott.
A látogatás után irányt vettünk Tusnádfürdő felé. (zé)

No events