2010. október 5. - Nincs mindenhol gyepmesteri szolgálat, ezért vagy kilövetik, vagy megpróbálják valamelyik állatvédő szervezethez eljuttatni a kóbor kutyákat Döcögős, kátyús, sáros út vezet a Zaranyi erdő mélyére. Mielőtt az ember eltévedne az erdő sűrűjében egy-egy nyíl jelzi: állatmenhely. Most éppen százhúsz jószág él itt, egy-egy ember, család hajdani kedvence.
Nálunk nincs szaporulat, minden kutyát ivartalanítunk - mondta Szántó Ildikó a telep gazdája, miután éppen megetetett egy csapatot - Az összes kutyát úgy szedtük össze az utcáról. Még a kölyköket is. Hol egy kartondobozban találtunk egy alom apróságot, hol a kuka környékén, két falu között.
Nyolc, tíz kutya egy-egy kennelben. Éktelen ugatásba kezdenek, amikor meglátják az etetős vödröt.
- Akad olyan kutyánk is, amelyiknek meghaltak a gazdái, nem volt, aki gondozza. Szóltak a szomszédok, elhoztuk őket. Hozzánk nem lehet megunt kutyát behozni. Ha időben szólnak, keresünk gazdát. Ezek a
kutyák az emberek áldozatai. Legjobban a külföldi állatvédőkre támaszkodhatunk. Ezt a kifutót, ahol most a kölykök vannak a svájci állatvédőktől kaptuk, de még ebben a hónapban kapunk tőlük karantént is, aminek a költségét is külföldi állatvédők adták össze.
Ők visznek is el gazdihoz kutyákat. És nemcsak a fajtatiszta, gyönyörű, fiatal állatokat, hanem az öreg, süket, vak kutyákat is.
A Philip állatmenhely a külföldi civil szervezeteken kívül az  önkormányzattól is kap támogatást. A legnagyobb probléma azonban nem a pénz, hanem az emberhiány.
Ide hosszabb távra senki nem akar eljönni dolgozni mondta Szántó Ildikó. - Reggel nyolctól este 10-ig nincs megállás. Aki nem szereti szívből az állatokat, nem is tudja csinálni. Nincs jelentősége, hogy
fajtatiszta egy kutya vagy korcs. Nem kell, megunták, sok vele a munka vagy sok a költség: kidobják. Most is van két magyar vizsla, több pincsi a telepen, de volt itt törzskönyvezett leonbergink is. Ha valaki meg akar szabadulni a kutyájától, akkor annak teljesen mindegy, milyen fajta. És nem jutunk el minden kutyáért. A répáspusztai sorompónál is ott van még az a szegény németjuhász. A hét végén voltam kint, de nem volt sehol a kutya. A kukoricásban jól el tud bújni. Nagyon sokan etetik, így a nyugtatóval preparált kaját nem eszi meg. Most már válogat a jó falatok között. Ha learatják a kukoricát, talán könnyebb lesz befogni.
Szántó Ildikó panaszolta, hogy nagyon sok helyre, főként a falvakba nem érnek oda a kóbor kutyákért. A jegyzőnek lenne kötelessége az ebtartási rendelet betartását ellenőrizni. De nincs mindenhol gyepmesteri szolgálat, ezért vagy kilövetik, vagy megpróbálják valamelyik állatvédő szervezethez eljuttatni.
- Ha a falvakban találnának egy embert, aki szereti az állatokat és az udvarán három kennelt fel lehetne állítani, már sokat segítenének az állatvédőknek. Két hétig kellene csak a kutyát tartania, annyi idő alatt találunk neki gazdát, és eltűnne a faluból a kóbor kutya is. Egyébként nemcsak a gazdasági kényszer, hanem az egyre eldurvuló, agresszívvá váló világ sem tesz jót. A minap Budapestről hívott egy hölgy, hogy a mellette levő lakásban sír egy kutya és menjünk azonnal, mert ez őt zavarja. Nem érdekelte, hogy több mint kétszáz kilométerre vagyunk. Üvöltve annyit mondott, hogy maguk az állatvédők! Nem mindegy, hogy milyen messze vannak?
Most 120 kutya van a telepen, de Szántó Ildikó igazán a téltől fél. Ilyenkor több a kidobott felnőtt kutya, és ládaszám a kölyök. Az apróságok hamarabb megfagynak, és halnak éhen. Jobb lenne, ha nem születnének meg. F. Szarka Ágnes


No events