2010. október 27. - A puli Az ázsiai eredetű magyar terelő pásztorkutya feltehetőleg az ősmagyarokkal került a Kárpát-medencébe. Az eltelt évszázadok alatt elvesztette ősi foglalkozását és ismertsége is csökkent, ugyanakkor eljutott Angliába, Németországba, sőt a tengerentúlra is. A puli tulajdonságairól és népszerűségi indexéről dr. Brauswetter Viktor állatorvos-tenyésztőt kérdeztük.
„Magyarországon a 70-es években 1500-2000 törzskönyvezett puli született évente, mára négyszáz alá csökkent ez a szám” – mondja dr. Brauswetter Viktor, akinek százhalombattai családi tenyészetéből számos díjnyertes eb került ki az elmúlt huszonöt évben. „A rendszerváltás után új divathóbortok gyűrűztek be az országba, Sophia Loren hívei yorkshire terriert akartak, mások angol bulldogot vagy harci kutyákat. A magyar fajták háttérbe szorultak, és sajnos a mai gyerekek többsége már alig ismeri őket, pedig a puli bármelyik nyugati divatkutyával felveszi a versenyt.”
A puli kecsesen apró léptű, közepes testű kutya. Csontozata finom, de nem túl könnyű, teste kicsit szikár, de izmos. Dús fürtű bundájában csak kis fekete orrocskája mutatja, melyik is voltaképpen az eb eleje. Szőrköntöse lehet fehér, fekete, maszkos fakó vagy szürke, de a két utóbbi viszonylag ritka. Fajtagazdája Magyarország, így a hazai tenyésztők vállára nehezedik annak felelőssége, hogy a kis létszámú, valóban kívánatos küllemű, jó idegrendszerű, örökletes betegségektől mentes tenyészállománnyal jól gazdálkodjon.
Ez a négy lábon járó „pamutgombolyag” a tenyésztés következtében vált pásztorkutyából társállattá. Rendkívül intelligens, érzelemgazdag, de kellő mértékben temperamentumos is. Remekül beilleszkedik a családba, szereti a gyerekeket és barátságosan közeledik hozzájuk, ugyanakkor remek házőrző. A hívatlan vendéget hevesen támadja, és előfordul, hogy meg is harapja. Egyébként szófogadó, kedves kutya, figyel a gazdájára, könnyen és gyorsan tanul, engedelmesen hajtja végre az utasításokat, a goromba bánásmódot viszont nagyon megsínyli.
 A puli mosolyogni is tud. Ha meglátja a gazdáját, barátságosan kivillantja a metszőfogait. Nála ez az üdvözlés jele. Nemcsak a kölyökkutya mókázik, szertelenkedik szívesen, hanem a felnőtt, sőt az idősödő állat is. Szereti a testkontaktust, szívesen bújik, dörgölőzik a gazdihoz. Élőhelyül tiszta, parkosított területet válasszunk számára, mert a hosszú bundájába minden növényi hulladék beleragad. Lakásban is jól tartható, a szőre nem hull, viszont szaglik, arra készüljünk fel. Vodál Vera