2011.11.29. - Mióta az Országgyűlés elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998-as törvény módosítását, azóta háborognak a kutyatartók. A szakértők szerint azonban – bár vannak még problémák a törvénnyel – fontos döntés született. A menhelyek kérdését például muszáj megoldani, hisz ahogy a szegedi Tappancs Alapítványtól megtudtuk, „ömlenek" hozzájuk az elhagyott kutyák.
Nincs kutyám. Leszögezném, nem azért, mert nem szeretem őket. Ha a lépcsőházunkban engedélyeznék az állattartást, valószínűleg már nekem is lenne. Sosem hagynék magára egy állatot, már gyerekként fújtam az elcsépelt, mégis épp aktuális igazságot, „Te egyszer, s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél". Ismerik a szeleburdi család és a filodendron történetét? Na, legalább annyira. Nyilván, sokan mások nem így vannak ezzel. Nem is lenne gond, ha ők nem tartanának állatot és, ha például a szegedi Tappancs menhely munkatársaihoz nem futószalagon érkeznek a magukra hagyott kis- és nagykutyák. De ugyanez a helyzet a szegedi ebrendészeti teleppel is, az Orpheus Állatvédő Egyesülettel, akik egyáltalán nem értek rá beszélgetni a kedélyeket mostanság borzoló ebadóról, aminek a bevezetése ellen egy fél ország tiltakozik. Mert jövőre az önkormányzatok bevezetik, bevezethetik az ebadót. Érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak egy olyan témában, ahol talán mindenkinek igaza van.
Az Országgyűlés november 14-én, hétfőn 337 igen, 1 nem szavazattal és 15 tartózkodással fogadta el az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998-as törvény módosítását. Ez a szöveg teszi lehetővé az önkormányzatoknak, hogy kutyánként évi maximum 6000 forintos díjat, azaz ebrendészeti hozzájárulást, szedjenek. Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora szerint az önkormányzatok mérlegelni fogják, hogy behajtsák-e ezt az összeget. – Népszerűtlen intézkedés lenne, nem hiszem, hogy bevezetik. Egyébként sem értem miért kapta fel ezt a témát ennyire a sajtó! Évi 6000 forint, az 500 forint havonta. Egy doboz cigaretta ára. Aki egy doboz cigiért kiteszi az utcára a kutyáját, az egy szálért is megtenné – mondja. Nem ért egyet mindennel, de azzal igen, hogy intézkedésre szükség van. A három évenkénti összeírást például ritkának tartja, és úgy gondolja, a macskákat is számon kéne tartani, hisz az elmúlt tíz évben nem a kutyák, hanem főként a macskák terjesztették a veszettséget.

A kivételezettek kasztja

Persze, mint mindig, most is akadnak kivételek. „Nem szedhető ebrendészeti hozzájárulás a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló 32/2004. (IV.19.) OGY határozat mellékletében felsorolt magyar kutyafajtákba tartozó, a mentő-, jelző-, rokkantsegítő vagy terápiás, a Magyar Honvédségben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott, – veszélyes eb kivételével – az ivartalanított, az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy állatvédelmi szervezet gondozásában tartott, valamint állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbefogadott eb után" – olvasható a törvényben. A veszélyesnek nyilvánított kutyák esetén pedig nem 6000, hanem 20 ezer forintnyi adó lesz kiszabható.
Az ebrendészeti hozzájárulás ellenzői között nagy az egyetértés ezzel a ponttal kapcsolatban. Nagy részük nem az intézkedéseket ellenzi, de nem érti például, hogy a magyar fajták miért élveznek mentességet a többiekkel szemben és homályosnak tartja a veszélyes ebekre vonatkozó passzust is. – A kutyaadó nem újdonság, ráadásul havi 500 forintot ki lehet bírni, viszont teljesen fölösleges külön apparátust fenntartani erre a célra. Be kéne építeni a veszettség elleni oltásba, és fizessen mindenki! Úgy lesz igazságos – mondja egy a nevét nem vállaló tenyésztő. Fél, ha nyilatkozik, a hatóságok „rászállnak" és ő ebből él, nem engedheti meg magának, hogy nagy legyen a szája. De a „miért kell kivételezni a kutyákkal" kérdést több állattartó ismerősöm feltette. Ők évi 6000 forintnál jóval többet költenek kedvenceikre és egyáltalán nem arról van szó, hogy sajnálják tőlük. De úgy látják, mindenki megtalálja majd a megfelelő kibúvót a fizetés alól, így megint a becsületes emberek isszák majd meg a döntés levét. Hiányolják a megfelelő kutyafuttatókat és az utcák tisztántartásához szükséges feltételeket. – Nem engedhetem el a kutyámat sehol a városban csak a kutyafuttatón, ahol esetleg ugyanúgy szétszedik a már odaszokott falkában élő kutyák vagy szegény leélheti az életét pórázon. A kutyakakis zacsikról már nem is beszélek, meg arról sem, ha esetleg én viszek magammal zacskót, akkor sem tudom hová dobni a használtat, mert ha van kuka az utcán, akkor vagy kifolyik belőle a szemét vagy leverték. Tehát az a meglátásom, hogy ha például létesítenének kutyaparkokat, vagy ha a város összeszedné néha az ottmaradt kutyapiszkot, akkor mindenki szívesen befizetné ezt a pénzt – mondja Farsang-Szitás Zsuzsanna, két tibeti terrier gazdája.

Veszélyes ebek vagy veszélyes gazdik?

A másik gyakori kérdés, hogy ki és miért nyilváníthat veszélyesnek egy ebet. A szöveg idetartozó része szerint „az állatvédelmi hatóság az ebet egyedileg veszélyesnek minősítheti, amennyiben az eb fizikai sérülést okozott, és megvalósulnak a veszélyesnek minősítés e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételei vagy az eb fizikai vagy pszichikai állapota alapján feltételezhető, hogy az embernek fizikai sérülést okozhat, és ez a veszélyhelyzet kizárólag az eb veszélyesnek minősítésével hárítható el". Miközben a Tappancs Alapítvány menhelyére tartunk, Szerencsés Tillával, az alapítvány kurátorával erről is beszélgetünk.
– Van egy ismerősöm, aki odavan rottweilerekért. Jó ideig mégis rossz alomból válogatott, és a kutyái már kölyökként haraptak – mesélem.
– Igen van ilyen, én ezért szeretem jobban a keverék kutyákat. Sok a túltenyésztett fajta. De a legtöbbjük nem ettől lesz veszélyes. Minden a gazdától függ. Bármelyik kutyából lehet bármi. Viszont mióta ezt csináljuk, mióta mentjük a kutyákat, itt még senkit nem bántottak, akkor sem, ha sérülten kerültek be – mondja Tilla.

A felelős állattartás és annak hiánya

Szerencsés Tilla 2003-ban egyetemistaként hozta létre barátaival Szegeden a Tappancs Alapítvány menhelyét. Mindig is segített a kitaszított állatokon: hazavitte őket, gazdát talált nekik. Egyszer egy vállalkozó hirdetésére lett figyelmes, aki szatymazi telkét akarta felajánlani erre a célra, meséli. Elment a meghirdetett találkozóra, ahol megismerkedett alapítótársaival. A szegedi menhely végül nem ebből a kezdeményezésből született, a megjelent fiatalok maguktól, magánszemélyekként alapították meg szinte a semmiből a mai telepet.

Autóval megyünk a kicsit távoli tanyára. Miközben kanyargunk, Tilla mesél.

– Muszáj volt ide költöztetni a menhelyet! Nem csak a feljelentések miatt, hanem azért is, hogy ne tegyenek minden nap kutyákat az ajtónk elé.

– Ezek szerint hangosak – kérdezem.

– Persze, bár az előző helyen előttünk is kutyatelep volt. Nagyon izgatottak lesznek, ha látogató érkezik. Tudják, mit jelenthet ez számukra és látják, ahogy a társaikat elviszik. Ugyanolyan önálló személyiségek, mint az emberek, nagyon oda kell figyelni a lelkükre.
A telepen jelenleg körülbelül 280-290 kutya él. A napokban rengeteg kölyköt hoztak be. Voltak köztük olyanok, akiket vadászok találtak az erdőben és olyanok is, akiket nejlonzacskóban akasztottak fel egy fára a Mátyás téren, nekik még a foguk sem bújt ki. – Nem lehet egyszerűen csak letenni őket az ajtónk előtt, mert bár azért vagyunk, hogy segítsünk, véges a befogadóképességünk. Várólistával dolgozunk, ami azt jelenti, hogy elméletileg csak akkor jöhet be egy kutya, ha egy másikat örökbe fogadnak – mondja Tilla.

De az örökbeadással is nagyon kell vigyázni, folytatja, mert sokan visszakerülnek. Most, hogy közeledik a karácsony, még figyelmesebbnek kell lenni, mert sokszor olyanoknak ajándékoznának kutyát, akik nincsenek felkészülve a felelős állattartásra. – Játszanak velük, szeretgetik őket, aztán ahogy elmúlnak az ünnepek, rájönnek, hogy az oltások, a gyógyszerek, az eledel mind-mind pénzbe kerül és visszahozzák őket – magyarázza. Nemrég például bekerült hozzájuk egy hatalmas fehér Dog. Két érdeklődő már van rá, ám az egyiknek az volt az első kérdése, hogy mégis mennyit eszik egy ekkora kutya. A történetet Bővíz Ottília meséli, a menhely vezetője. Nem is kell tovább mondania, már fél szavakból értik egymást Tillával, nem ő lesz az új gazdi. – Ha valaki felteszi ezt a kérdést, már lehet tudni, hogy nincs felkészülve – mondja. A legnagyobb bajt itthon a felelős állattartási szokások hiánya okozza, egyeznek meg.

Így gondolja ezt Szilágyi István is, aki a Fehérkereszt Állatvédő Liga nevében 21 éve járja az iskolákat társaival ingyenesen, felhívva a figyelmet a természetvédelem fontosságára, állattartási kultúrát és állatvédelmet tanítva. – A felnőtt társadalommal van a probléma. A gyerekek evidenciákban gondolkodnak. Az tény, hogy állami szinten kéne szabályozni az állattartási normák és az állatvédelem oktatását, és tény, hogy a Nemzeti Alaptantervben ez nem szerepel, de a gyerekek sokkal befogadóbbak, sokkal érzékenyebbek erre a témára. A magyar embereknek, tisztelet a kivételnek, rossz az állattartási felfogása. Csak annak volna szabad állatot magához vennie, aki élete végéig tudja gondozni – mondja. – Nem tudjuk mennyi kutya él ma Magyarországon, csupán elavult 2006-os adataink vannak. Akkor 2,5 milliót számoltak. Évente viszont 10–15 ezer kutyát kell elaltatni a gyepmesteri telepeken és a menhelyeken! Éppen ezért nagyon fontos az ivartalanítás és a „chipezés" népszerűsítése, amit végre a törvény is támogat – magyarázza.

Mi lesz a pénzünkkel?

Az ebrendészeti hozzájárulás alóli felmentés mellett még egy részhez kapcsolódik a szövegben az ivartalanítás. „A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat köteles a befolyt ebrendészeti hozzájárulás teljes összegét az ebek ivartalanításának támogatására, az állatmenhelyek és az eb rendészeti telepek fenntartására, állatvédelmi szervezetek támogatására, valamint az ebösszeírás vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására fordítani" – olvasható a szövegben. Ez egy olyan pontja a törvénynek, ami kevéssé osztja meg az érintetteket. A megkérdezett kutyatartók egyetértenek abban, hogy erre a támogatásra szükség van, de sokan félnek tőle, hogy a pénz mégsem oda kerül majd, ahol a helye lenne. Szilágyi István mégis bizakodó. – Az elmúlt 21 évben nemigen hoztak betartható törvényeket, most végre legalább rögzítették, hogy a befolyt pénzt mire lehet költeni – mondja.

– Bár hivatalos értesítést még nem kaptunk, de a fenntartási támogatásra és a menhelyről örökbefogadott kutyák „adómentességére" vonatkozó szabály nekünk nagy segítség – mondja Szerencsés Tilla. – Nagyon sok a kutya, most legalább 50 kölyök van a telepen és nagyon nehéz az ellátás finanszírozása – teszi hozzá. A szegedi Tappancs Tanya az 1 százalékos adó felajánlásokból, pályázati pénzekből és adományokból tartja fent magát. Pénzt főleg az orvosi ellátásra költenek, az élelmezést próbálják felajánlásokból megoldani. Idén 4,5 millió forinttal kevesebb pénz érkezett 1 százalékokból, mint tavaly, ami igencsak megnehezíti a munkát, holott a telepnek felújításra volna szüksége. Új kutyaházak kellenének, mert a bentlakók szétrágják őket, de a kennelek beton burkolatát is rendbe kéne hozni.

Ugyan a menhely csak héttől háromig van nyitva, de a gondozók reggel héttől este hétig dolgoznak a hét minden napján. A menhely nem egyszerűen a munkahelyük, hanem az életük. A szüntelenül csaholó kutyák pedig egytől-egyig a barátaik. A hozzájuk kerülő ebeket amint lehet, ivartalanítják. Ha ezelőtt sikerül nekik gazdit találni, akkor is csak ivartalanítási kötelezettséggel adják őket örökbe.
– Ezek szerint itt biztos nem fogannak kiskutyák!

– Nem, az teljesen ellentétes lenne a céljainkkal – mondja.

– Sokan említik ellenérvként, hogy az ebadó bevezetése miatt még több kutya kerülhet utcára és így hozzátok is. Féltek ettől?

– Ez is benne van a pakliban, reméljük nem így lesz, de most is rengetegen vannak – válaszolja. A kölyköket mutatja, közülük vannak, akik nem nagyobbak a tenyeremnél. – A kicsiket hamar elviszik, őket először. Ezért próbáljuk a kicsit idősebb kutyákat előtérbe helyezni az örökbefogadó napokon. Legkisebb esélyük a feketéknek van – teszi hozzá. Ezt ő maga sem érti, de közülük rengetegen maradnak.

„Inkább az állatkínzókat kellene felkutatni!"

Miközben körbejárjuk az egész telepet és megismerkedek saját kutyáikkal is, arról mesél, hogy bár hatósági jogkörük nincs, fenntartanak egy védelmező és ellenőrző csapatot, a Tappancs Állatvédelmi Őrszolgálatot, vagyis a TŐR-t. Ők kérésre érkeznek és, ha úgy látják, hogy szükséges, akkor rendőrt hívnak a helyszínre. Egy önkéntes ügyvéd is segíti a munkájukat, nehogy belegabalyodjanak valami jogi útvesztőbe. – Nem tudják, az emberek, hogy azzal is állatkínzást követnek el, ha magukra hagyják a kutyákat itt a bejárat előtt – mondja. Az állatkínzással kapcsolatban egyébként még mindig nem tartja teljesnek a törvényt Szilágyi István. A módosítás ugyan megtiltja a kutyák és macskák étkezési célú felszolgálását, vagy prémként való felhasználását, de a láncon tartást nem.

– E téren is még mindig nagyon messze állunk nyugattól, de valahol el kell kezdeni – mondja. Egyes vélemények szerint, inkább az állatkínzókat kellene felkutatni és olyan büntetést mérni rájuk, ami kiváltaná azt az összeget, amit a kutyatartóktól akarnak beszedni.
Ötletek tehát vannak, és az érvek is megállják a helyüket. A menhelyeket támogatni kell, a kutyákat pedig ivartalanítani, ez ugyanúgy hozzátartozik a felelős viselkedéshez, mint az etetésük, értem meg. Nemrégiben az egyik ismerősöm arra kérte barátait az egyik közösségi portálon, hogy hagyják őt békén a kutyás bejegyzésekkel, mert amíg emberek fagynak meg a lakásaikban, addig nekik nagyobb szükségük volna a segítségre. Talán neki is igaza van, ahogy azoknak is, akik megelégelték, hogy megállás nélkül csak fizetnek és fizetnek. A felelős állattartás valóban gyerekcipőben jár. Ezt is meg kell még tanulni, ahogy a mindenkori politikától mentes társadalmi párbeszédet is. Talán lesz ebadó, talán nem. Talán történik valami előrelépés a felelős állattartással kapcsolatban, talán nem. Talán adó nélkül is történhetne, talán nem. Talán elindulhatnánk egy úton, hátrahagyva a rossz szokásokat. Sok a talán és a lehet. Rajtunk is múlik. Talán. Trogmayer Éva

No events