2011. december 15. - Ma már legfeljebb a károsan naivak hisznek abban, hogy a kormányzó Fidesz-KDNP által tavaly meghirdetett nemzeti együttműködésből valaha is rendszer formálódik. Bár számos, valóban nemzeti sorskérdésnek nevezhető ügy ácsorog vakvágányon, most több mint kétmillió magyar farkcsóváló megnyugodhat: nemzetkompatibilis eb-törvény született
Formálisan „csak" az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt módosították, de jól láthatóan ebcentrikusan: a tízoldalas előterjesztésben száznál többször szerepel az „eb" szó. Az elmúlt másfél év törvényhozási gyakorlatát - vagy inkább dühét - tekintve (lex pálinka, lex turul, lex Borkai és társaik) az efféle aránytévesztés mögött inkább egyéni érdek sejlik fel, semmint a „zebeké". Nem ártana átböngészni a több mint kétszázhatvan Fidesz-KDNP-képviselő Facebook-oldalát: melyikük pózol staffordshire terrierje társaságában...
Merthogy a történet innen indul. Egy - inkognitójára gondosan ügyelő - indítványozó beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz: ugyan, s ha lehet, ízibe orvosolnának már egy, amúgy 1997 óta létező állapotot, amely alkotmányunk fundamentumait veszélyezteti. Szó szerint, nehogy idétlen viccnek gondolja bárki: „Az indítványozó [...] álláspontja szerint a Korm.r. melléklete ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és a 8. § (1) bekezdésével. [...] úgy véli: a problémát az okozza, hogy a pit bull terriert és a staffordshire terriert a mellékletben lévő felsorolás alapján nem lehet egyértelműen megkülönböztetni. Az indítványhoz csatolt szakértői véleményekkel igazolta, hogy nincsenek olyan objektív külső jegyek, amelyek alapján az e fajtához nem értő személyek egyértelműen meg tudnák különböztetni az amerikai staffordshire terriert és a pitt bull terriert egymástól."
E beadványt a köztársaság törvényességének legfőbb letéteményese jogosnak ítélte, és a kormányrendeletet hatoldalnyi indoklással idén szeptember 30-ával megsemmisítette. Az előadó alkotmánybíró dr. Kiss László volt, különvélemény nem született az ügyben.
(A magán-nyugdíjpénztári tagságukat fenntartó és emiatt az állami ellátásból kizárt tízezrek sorsáról az előzetesen jelzett augusztus 31-hez képest máig nem született döntés. Kezdjük érteni, miért.)
Bár egy sima korrekció elég lett volna, erre hivatkozva az amúgy nem sok életjelet produkáló Vidékfejlesztési Minisztérium nekilát, hogy átszabja a fent említett állatvédelmi törvényt, s szőrmentén besuvaszt néhány, erős médiavisszhangot kiváltó elemet. A lépés időszerűségét az is megkérdőjelezi, hogy a Bajnai-kormány 2010 elején fogadott el egy, döntően az EU-előírásokra épülő szabályozást a hobbiállatok tartásáról és forgalmazásáról.

Fogalmi zavar
Ami viszont gyanúnk szerint kínzóan aktuálissá tette a törvényt, az, hogy maradhatott ezen a mi nagy nemzeti söralátétünkön egy kiszínezetlen sarkocska, kellett egy kis apró az önkormányzatok jövő évi nagy vigasságához: újra itt az ebadó. A kormány elé terjesztett anyag két és fél millió ebbel számol, öt százalékuk ivartalanított, másik öt csippel ellátott: ezek mentesülnek. A munkakutyák, az őrző, illetve a vakvezetők, a menhelyről örökbefogadottak szintúgy. Látunk némi fogalmi zavart is: a kutyások nem adóznak ám: „ebrendészeti úton" hozzájárulnak a település költségvetéséhez - maximum hatezer HUF per eb, „veszélyes kutya" esetében húszezer. Ez átlag háromezer forintjával hatmilliárd országosan, egy közepes nagyságú városban negyven-ötvenmillió.
ló néhány önkormányzat már kijelentette, hogy nem fogja kivetni az ebadót. Tették ezt annak ellenére, hogy halvány fogalmuk sincs, miből fognak gazdálkodni 2012-ben. Számos - elsősorban kormánypárti - polgármester szentül hiszi, hogy az állam, miután saját kezelésébe veszi az iskolákat, csak a gyerekek után eddig járó állatni normatívával kurtítja meg a helyi büdzséket, annyival, amennyi az intézmények fenntartására felerészt volt elég. Pedig úgy sejtjük, az önkormányzatok többsége egyszerűen nem lesz abban a helyzetben, hogy ne vesse ki az újabb sarcot. Ha jól számoljuk, ez lesz az ötvennyolcadik.
A csiptuning és az ivartalanítás adókedvezményes támogatása kiváló gondolat, mivel segíti az igényesebb kutyatartási kultúra, szemlélet formálódását. Ebben a Fidesz amúgy is felülmúlhatatlan: a 2008-as a vizitdíj- és tandíjellenes kampány valószínűleg évtizednyi lépést jelentett szemléletben - hátrafelé. Viszont az ivartalanítás támogatásának már van némi lobbiszaga: ha a „végfelhasználók" kutyái nem szaporodnak tovább, nyilván kevesebb terem majd azokból az okos, hűséges szemű keverékekből, és többen vásárolnak majd fajtatiszta egyedeket a tenyésztőktől.
A jogalkotók kikérték a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) véleményét is. Az eredeti törvénytervezet több elemét -főképp a háromévenként kötelező ebösszeírást - támogatták, nyilatkozta az egyesület elnöke, Korózs András. Az elnök szkeptikus: „A nyolcvanas években már volt egy ebadó-próbálkozás, aminek következményeit három év alatt tudta csak felszámolni az akkor nagyon kiépített gyepmesteri hálózat." Hozzátennénk: úgy tűnik, az előterjesztés a háromévenkénti ebösszeírással nem is számolt, pedig az sem tűnik egyszerűnek.

Jó kis gumicsont
Korózs András véleménye szerint a törvény leggyengébb láncszeme a „veszélyessé nyilvánítás mikéntje". Senki nem tudja, milyen képesítés szükséges ahhoz, hogy valaki egy ebet veszélyessé nyilvánítson.
Dr. Pallós László, a Mezőgazdasági Szakigazgatási  Hivatal  Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettese szerint „egy eb veszélyessé nyilvánítható, ha pszichológiai, viselkedésbeli,  etológiai megnyilvánulásai alapján arra gyanút kelt, hogy esetleg később veszélyt okozhat". Hozzátette: a „harapásveszély" nem korlátozódik egy- egy kutyafajtára. A sikertelennek bizonyult pitbulltörvényt követő vizsgálatokból kiderült, sokszor a tacskók és a csivavák is okoztak komoly sérüléseket, így minden kutyafajtára kivethető a veszélyességi alapon  megnövelt ebadó.
Amit eddig tudunk, az erősen illik a képbe: pártunk és kormányunk - sajátosan értelmezve Juvenalis bölcsességét - elvesz ugyan némi kenyeret a néptől, viszont bőségesen lesz helyette cirkusz, ráadásul olyan, amit öntevékenyen, saját szórakoztatására játszhat a „misera plebs": ha ezentúl minden kutya veszélyesnek minősíthető, jó esetben tömegek fordulnak majd a területi  okleveles harapásszakértő kutya-ombudsmanhoz, hisz haragosa, idegesítő szomszédja, el- és leszámolnivalója Magyarországon nagyjából tízmilliónknak van. A játék élőképváltozata: a rokkantkártyával parkoló X-5-ös BMW anyósüléséről a járókelők torkát fixírozó, vörös szemű, köszörült fogú tömegpusztító fegyvernek már januárban papírja lesz arról, hogy óvodába járhat.
Mert, bár a törvény látszólag a pit-bullproblémából indult, de épp ezt sikerült homályban hagyni: csupán „veszélyes" ebekről beszél, és felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben szabályozza, mit tekint annak, illetve milyen feltételeknek kell majd megfelelniük a jövő kutyád okijainak, hogy eldönthessék, veszélyes-e egy eb, vagy sem. Alkalmasint elég lehet például egy Fidesz-tagkönyv. Az előterjesztés csak egy listát közöl a „kockázatos" kutyafajtákkal, s e fajták egyedei vizsga alapján kaphatnak majd felmentést a „veszélyes" minősítés alól. A listán ott a kaukázusi juhász, a rottweiler (a dobermann nincs), a bandog, valamint - láss csodát - a pitbull és a tőle alig különböző staffordshire terrier is. Mi mindnyájan pedig ott, ahonnan elindultunk.
Nyilván sejtik az előterjesztők, hogy jövőre az Alkotmánybíróságnak meglehetősen kevés elfoglaltsága lesz - gondoskodnak hát némi gumicsontról. Ami biztos, az az ebadó, a többin lehet rágódni.

Őshonos fajták
S persze már hiányozna is: a kötelező piros-fehér-zöld csomagolás, az őshonos magyar fajták adómentessége. Ennek a magyar szívek megdobbantásán kívül jelentősége alig van: a pulit és társait nem fenyegeti kihalás vagy genetikai leépülés. Snaucereknek, west-highland terriereknek és a többi kimondhatatlan nevűnek coki, de talán nem ártott volna a keleti fuvallatra figyelve mentesíteni a pekingit és a csaucsaut - jól jöhetne még. Kérdés, hogy mi lesz azzal a nemzeti alapon duty-free ebbel, amely - mint boldogult pulink, a Frici tette egy neurotikusabb napján - átharapja a postás lábikráját. Vagy a komondorral és a kuvasszal, amelyek éppoly veszélyesek, mint a kaukázusi?
A válasz, mint manapság mindenre, nyilván ott lesz a Facebookon.
Abból gondoljuk ezt, hogy az adómentességre már ott van: „Beadod a dögöt egy menhelyre, aztán két nap múlva kiveszed szegény árvát adó mentesen a nemzeti együttműködés szellemében." HUSZKA IMRE írása.


No events