2013. június - XXII. évf. 2. szám - Távol áll tőlünk a szándék, hogy a gondviselés dolgába avatkozzunk, de valamiféleképpen az a benyomásunk, hogy Híradónk rendszeres olvasói előtt már ismert nevű erdészettörténészünk, Szakács László Bedő-díjas erdésztechnikus, ny. kerületvezető erdész talán már életének irodalmi főművét alkotta meg azzal a pompás könyvvel, amely „A zalaegerszegi erdők és az erdőgazdálkodás története a kezdetektől 2010-ig" címet viseli.
A 383 oldalas kötet 2012 utolsó heteiben jelent meg a Zalaegerszegi Millecentenáriumi Közalapítvány kiadásában, számos szponzor támogatásával, az „Erdészettörténeti Közlemények" c. kiadványsorozat LXXXVII. jelzetű köteteként.
A szerző alkotta is, írta is ezt a történetet
Szakács László évtizedekig volt a Zalaegerszegi Erdészet un. alsóerdei kerületének vezetője, szinte úgy is tekinthetjük tehát, mint városi erdészt (csak a fizetését nem a várostól kapta). Hitelesebb és elhivatottabb szerzőt keresve sem lehetett volna találni ennek a gazdag történetnek a megírására. Hiteles, mert egészen nyugállományba vonulásáig annak a történetnek egyik tevékeny részese, közvetlen formálója is volt, aminek most krónikása lett. Az alapos helyismeret nagy segítség az ilyen munkák esetében. Hangsúlyoznunk kell azonban az elhivatottságot is, mert az ismeret, a tudás elengedhetetlenül szükséges, de önmagában nem elégséges feltétel; a jó munkához - szív is kell!
Szakács László évtizedeken át szorgosan gyűjtötte munkaterülete múltjának adatait. Nagyban segítette őt az a körülmény is, hogy egész élete során sokat fényképezett és a sok ezer fotó nagyon sok mindent örökített meg a múltból a jövő számára. A gyűjtőmunka eredménye most beérett. (Zalai helytörténeti vonatkozásban egyébként Szakácsnak nem ez az első nagyobb lélegzetű dolgozata.)
Nagy fába vágta a fejszéjét, mert alkalmasint elhatározta, hogy egy komplex szakmatörténeti monográfiát fog írni az adott területről. Ezt ugyan direktben nem deklarálta, de kitűnik ennek következő fordított, pandant megfogalmazásából: „Magyarországon egy-egy város, vagy helység erdőiről, valamint erdőgazdálkodásáról összefoglaló könyv, vagy tanulmány nem jelent meg."
Talán előre megérezte, hogy lesznek majd, akik ennek a mondatnak az olvastán megcsóválják a fejüket. S lábjegyzetben mégis megemlíti néhány ilyen monográfia-gyanús tanulmány szerzőjét. Ezt követően azonban legott belefog a téma időben és térben létező minden vonatkozásának monografikus előadásába.
Az erdőkihasználástól az üzemterv szerinti erdőgazdálkodásig
A könyv szerkezeti felépítése, tagolása XV főfejezetet jelent. A tématerület topográfiai körülhatárolása és természeti viszonyainak részletes leírása után megkezdődik az „erdőkihasználás" történetének ismertetése az őskortól kezdve négy főfejezetben egészen az első magyar polgári erdőtörvény megalkotásáig (1879).
Megjegyezzük, hogy a történet kiterjed azokra a közeli kisebb településekre is, amelyek lazább vagy szorosabb integrációja a mai Zalaegerszeg kialakulását jelentette. (A könyv egyik nagy értéke a rengeteg helynév, határ-, dűlő- és erdőnév feltárása és megörökítése.)
Erdészember számára szükségtelen magyarázni, hogy a szerző miért használja az 1879 előtti időkre az „erdőkihasználás" kifejezést, ezt követően pedig miért az „erdőgazdálkodást".
Igen, 1885-ben Zalaegerszeg-Alsóerdőre vonatkozóan is elkészült az első erdőgazdasági üzemterv a törvény által előirt formában, sőt ez a fontos okmány ma is megtalálható a megyei levéltárban.
Az eddig is érdekes könyv tartalma 1879-től egyre bővül és máig ható aktualitásai miatt még érdekesebbé válik. Pl. az erdészet oldalán megjelenik az ipari fafeldolgozás és az azzal szorosan össze-függő fakereskedelem.
Kevésbé ismert közérdekű adatok
A két világháború közötti korszakot tárgyaló főfejezeten belül Szakács László külön fejezetben tárgyalja a Zala megyében volt zsidó erdőbirtokok sorsának az alakulását. Ennek a témának a maga idejében sem volt irodalma (csak maguk a zsidótörvények), 1945 után pedig az agyonhallgatás lett a sorsa. Ezért ezt a rövid fejezetet más helytörténészek is konkrétan hasznosíthatják munkájukban.
Hasonló megállapítást tehetünk az 1945-ös rendszerváltást közvetlenül követő négy-öt év erdészettörténetével kapcsolatban is, mivel erre a rövid, de történelmi fontosságú korszakra vonatkozóan korabeli dokumentumok nagyon gyéren állnak rendelkezésre országos viszonylatban - az uradalmi és intézményi irattárak anyagának felelőtlen kezelése következtében. A Zala Megyei Levéltár ebben a tekintetben jobban áll és a szerző ezt a lehetőséget lelkiismeretesen, alaposan ki is használta.
Az 1945 utáni korszak
A IX. főfejezet a történelmi közelmúltról és jelenről szól, amelynek már a szerző is személyes résztvevője volt, s több a rendelkezésre álló forrásanyag is. így azután érthető módon egyre több részlet és személyes élményen alapuló megfigyelés, adat jelenik meg a műben.
A könyvnek ebben a részében olyan kis csemegékre bukkanunk, mint pl. az egykori Erdőkémia Vállalat zalaegerszegi gyárában folytatott fenyőtűlepárlás és gyantagyártás, ami még két-három évtizede valóság volt, de ma már történelem.
Élő történelem viszont a nagyváros közelében kibontakozott közjóléti erdőgazdálkodás, parkerdők, arborétumok kifejlesztése, a már nemzetközi ismertségnek örvendő szépséges Azáleás-völgy megteremtése, amiben Szakács László szakmai munkájának oroszlánrésze volt, éppúgy, mint a már elpusztult erdei tornapálya kiépítésében.
Nincs erdő vad nélkül, tartja a régi mondás. Ahol pedig vad van, ott vadász és vadászat is van, Zalában különösen. Szakács László erre is gondolt a X. főfejezetben. Egészen a XV. század közepéig nyúlnak vissza a források ezen a téren, ekkor említenek először egy Egerszegi lovas vadászatot agarakkal.
Nagyon értékes a könyv befejező fejezeteiben az az összeállítás, amely a Zalaegerszegen működött erdészeti és erdészettel kapcsolatos hivatalos intézményeket sorolja fel, s ismerteti. Hasonló művön dolgozó más szerzők is felhasználhatják. Ugyanez állapítható meg az érdekes, gazdag irodalomjegyzékről is.
A testes, adatok tömkelegét tartalmazó kötet használhatóságát nagy mértékben megkönnyíti a 15 oldal terjedelmű személynév-, földrajzi név- és intézmény-mutató.
Képek: nincsenek is, vannak is
A szép kiállítású, számos táblázatot tartalmazó könyv egyik technikai érdekessége, hogy ábraanyag nem található a szövegoldalakon. Hanem a képmellékleteket a hátsó belső borítóoldalra erősített CD-lemez tartalmazza. A képekhez tartozó képszövegek pedig a XV. főfejezetben találhatók, sorszám szerinti rendben. Ez a megoldás ma még kissé szokatlan, de előrevetíti a jövő könyvének a képét. Kétségtelen, hogy jelentős oldalterjedelmet lehet így megtakarítani, tehát gazdaságos. Mindazonáltal sajnáljuk, hogy a könyvben nem láthatjuk Szakács László szép fényképeit, aki a szakmában közismert erdészfotográfus (ezt a hasznos tudományt édesapjától örökölte).
Erdőszeretet és hivatástudat hatja át
Ez a kitűnő könyv tanulságos iskolapéldája annak, hogy miként lehet „megfogni" egy olyan erdős táj erdészet-történetének a megírását, amely nagyon változatos, amelynek arculatát sokféle természeti és társadalmi tényező formálta az évszázadok során.
Áthatja az erdőszeretet és a hivatástudat, érezni rajta, hogy tő melletti erdész írta. Bár minél több szaktársunkat - tő mellettieket is - késztetné Szakács László példája arra, hogy már „menet közben" is munkahelyének és munkájának minél több részletét, mozzanatát rögzítse, szellemi és tárgyi emlékeit megőrizze, majd amikor elérkezettnek látja ennek idejét, írásba foglalja. Jó szolgálatot tenne ezzel szűkebb szakmai környezetévének is, az egész szakmának is. A most ismertetett, de más helytörténeti monográfiák mintául is szolgálhatnak ehhez.
A monográfia megjelenését a zalaegerszegi városi önkormányzatnak, a térség erdőgazdálkodó és vadászati szervezeteinek, s nevük mellőzését kérő magánszemélyeknek az anyagi támogatása tette lehetővé, dr. Oroszi Sándor DSc pedig lektorként segítette. Szép példája ez a szakmai és lokálpatrióta összefogásnak.
A könyv átolvasása után, élményének hatása alatt megértjük szerkesztőjének és kiadójának, a Millecentenáriumi Közalapítvány Kuratóriuma elnökének, Kiss Gábor úrnak gróf Széchenyi Zsigmond adaptációját:
„Az erdőgazdálkodás: motorfűrész- és erdőzúgás - de több erdőzúgás!". Király Pál

No events