2013. 2. - Papp Nándor nyugalmazott építési előadó Papp Nándor, a Zalaerdő Zrt. nagykanizsai központjának építési előadója 2012. október végén, 35 év itt töltött munkaviszony után nyugállományba vonult. Mint elmesélte: a céghez kerülése a véletlenen múlt. A pénzügyi osztályon dolgozó nagynénje '77 nyarán hozott hírt arról, hogy építészt keresnek. Az akkori döntését egyetlen percig sem bánta meg, hisz a segítőkész, barátságos, megértést tanúsító kollektíva kárpótolta minden nehézségért, amivel olykor szembe kellett néznie a felelősségteljes feladatellátása során.
Szakmaválasztásával „kilógott" a családjából, mert rajta kívül senki nem volt építész. 13 évesen maga határozott arról, hogy építész lesz. „Ha az élet, ha a betegségem nem szól közbe, jövő év októberéig mindenképpen itt dolgoznék" - nyilatkozta. Beosztása alig-alig változott. Mélyépítési előadóként kezdett, majd 1982-től tervezőként foglalkoztatták a műszaki-fejlesztési osztályon, végül több mint két évtizeden keresztül ő töltötte be az építési előadói munkakört. Papp Nándort elöljáróban arra kértük, foglalja össze, milyen feladatok elvégzésével kellett foglalkoznia a hosszú pályafutása során:
- Az elmúlt három évtizedben jobbára a magasépítési, tervezési, beruházói, karbantartói feladatok hárultak rám. A Zalaerdő Zrt. és jogelődjénél a saját szempontból az 1980-as évek közepétől jött el az „aranykor", amikortól megnőttek az izgalmas feladatok. Ez időtől határozott a vállalat vezetése a letenyei furnérüzem létesítéséről, valamint a vadászházak építéséről, a kor színvonalának megfelelő szintre történő fejlesztéséről. Időközben a társaság összes vadászházát sikerült bővíteni, megújítani. Ezek közül zöldmezős beruházásnak az Oltárc község határában található márki vadászház számított, aminek az építési terveit - az összes közül elsőként készíthettem el. A többi vadászház inkább az átalakítás, a bővítés, a felújítás feladatkörébe tartozott. Komoly szakmai kihívást jelentett a műemléki védettségű Olgamajori vadászház bővítése, átalakítása, a szentpéterföldei vadászház több lépcsős bővítése, felújítása vagy a sohollári vadászház tervezése, hiszen ezt az épületet szinte teljesen le kellett bontani ahhoz, hogy a tényleges modernizálásra sor kerülhessen. Az erdészeti irodák teljes felújítása, sőt építése is ettől az időszaktól kezdve történt meg. A nagykanizsai központ épületét 1987-ben tetőtérrel bővítettük, amely így belesimul a tér több műemlék épületet is magába foglaló hangulatába. A cég anyagi lehetőségei sok útépítési, útkarbantartási, kisvasút-bővítési feladat elvégzésére biztosítottak lehetőséget.
- Miben érezte magát jónak a tervezők között?
- Talán sikeresebbnek számítottam olyan tervezési feladatok esetén, ahol sokkal több volt a kötöttség a megszokottnál. Ilyenek a kis ingatlanterület, a rossz tájolás vagy a rossz elosztású épület utólagos tetőtér-beépítése. Egészen rossz körülmények között is igyekeztem a tervezési követelményeknek és az építtetői elvárásoknak megfelelni.
- Mi jelentett kihívást a munkájában?
- Izgalmas és sokoldalú volt minden, amivel kapcsolatba kerültem. A korábban felsoroltakon kívül különösen a fűrészüzemi építések, a pelletüzem. Saját kútfőből kellett tervezni és jól működővé tenni a bajcsai makktárolót, mivel föld feletti épületben kellett biztosítani a pincében megszokott, a tároláshoz szükséges épületfizikai körülményeket. Sok megbecsülést kaptam, ezért jól is éreztem magam. Teljes életet éltem, nincs hiányérzetem. A tervezések terén nem nélkülözhettem a legfontosabb alaptulajdonságot: a kreativitást. A kivitelezést végzőkkel és vezetőikkel igyekeztem mindig higgadt, kompromisszumkész maradni. Kész voltam a tartalmas, építő párbeszédre, és általában sikerült elérni a minőségi kivitelezést. Szakmai alázattal közelítettem minden feladathoz. Az építtetői igényeket szentnek tekintettem, de azért szóltam, ha az építtetői vagy a vezetői elgondolás tévútra vitt volna egy beruházást. Különös szerencsének érzem, hogy a munkám jelentős része az erdőhöz kötött. Közeli kapcsolatba kerültem a természettel. Kicsit távolabbról, de szeretnék a továbbiakban is a volt kollégákhoz kötődni, ezért idén januárban beléptem a nyugdíjasklubba. A vállalatnál is viszonylag  rendszeres látogató vagyok, remélem a napi munka zavarása nélkül.
- A közelmúltban városi kitüntetésben részesítették...
- Igen. Meglepetéssel, örömmel fogadtam a tavalyelőtti jelölést a Zalai Príma Díjra, április végén pedig a város napi díszközgyűlésen meghatódva vettem át kiemelkedő közéleti és sporttevékenységemért a Nagykanizsa
Megyei Jogú Városért Díjat. A pozitív visszajelzések számomra azt igazolják: jó utat választottam, jó úton jártam.
- Mit sikerült megtanulnia az infarktustól?
- A betegség váratlanul, de annál erőteljesebben támadott meg. Különös kegyelemben részesített a sorsom, hogy le tudtam győzni a betegséget. A szerető családi háttér nélkül nem ment volna a viszonylag gyorsfölépülés, de még az életben maradás sem. A nagyszerű feleség segítsége, a két lányom odaadása, valamint a tudat, hogy jó lenne látni, mint nő fel a három unokám, megsokszorozta az erőmet. Azóta maradéktalanul megfogadom a kezelőorvosaim javaslatát, szigorúan betartom az előírásokat. Tavaly a Zalaerdő Zrt. vezetésének megértő segítségével - melyet ezúton is köszönök - orvosi tanácsra meghoztam az egyetlen helyes döntést: nyugdíjba vonultam, így végre sikerül magammal is foglalkozni. Teljes fordulatot vett az életem. A napi legalább két óra mozgás, a jóval kevesebb stressz, a nyugalom, a megfontolt étkezés, a jelentős fogyás mind ezt mutatja. Tavaly májustól a mai napig legalább 1800 kilométert gyalogoltam, 6000 kilométert kerékpároztam, 140 órát reggeli tornáztam. A kitartásommal a családomat, az orvosaimat, de legfőképp magamat is jócskán megleptem. Hitem szerint még két fontos dolognak köszönhetem az életben maradást, a gyógyulást. Egyrészt a választók bölcs döntése következtében nem maradtam önkormányzati képviselő 2010-ben, másrészt a sakk, amelyet 1966 óta versenyszerűen űzök.
- Mit köszönhet a sakknak?
- Rengeteget. A sakkban az embernek nemcsak az ellenfelet, hanem a fogyó időt és önmagát is le kell győznie. A sakk kitartásra, önfegyelemre,  kreativitásra, alkotásra, térlátásra nevel. Az utóbbiakat a tervezés terén is
tudtam hasznosítani. A háttérben óriásit segített eddigi életem legnehezebb és úgy hiszem leghosszabb, 6 és fél órás játszmájának megfordításában. Azóta többszöri megerősítést szereztem arról, hogy a dolgok fejben dőlnek el. Az orvosok csak azon tudnak segíteni, aki teljes erejével,  kitartásával a gyógyulás  mögött van. Ebben segített a sakk! Magyarország immár hatszoros sakkcsapatbajnokának, az Aquaprofit Nagykanizsai TUNGSRAM Sakk Klub csapatának csapatvezetője vagyok   2000 óta. 1991-2002 között 115 első osztályú csapatbajnoki mérkőzést játszottam, munkahely és otthoni munka mellett, amatőrként. 2002
óta a második vonalban játszom a kettes  csapatban. Az EFDSZ Országos Sportnapok állandó  résztvevője vagyok, ahol szinte mindig dobogón
végeztem. Németh József sporttársammal, barátommal már tíz alkalommal voltunk Lengyelországban, ahol 1993-ban kezdték a    Lengyelországi Erdészek Nemzetközi Sakkbajnokságának szervezését. Idén az immár XXI. versenyt 61 éves fejjel, messze az eddigi legidősebb győztesként sikerült megnyernem. Erre utoljára csak egészségesen, jóval fiatalabban, 2000-ben voltam képes. Németh Józsival és a győri Sipos Imrével a csapatversenyt is megnyertük. A most szerzett győzelem pedig olyan erőt adott, amiből újra tudok meríteni a továbbiakra az egészségem megőrzéséhez. A sakkversenyekre, sportnapokra, bajnokságokra továbbra is eljárok. Szeretnék még eljutni a román erdészek sakkbajnokságára, melyet az eddigi egyetlen részvételemkor 2008-ban megnyertem, de címvédőként Lengyelországba is kötelező visszamennünk. Ritka dolog, hogy egy állami erdőgazdaság egyszerre két, szakmájában nemzetközi színtéren is kiválóan szereplő sakkozót képes kiállítani. Örülök, hogy az egyik versenyző én lehetek.







No events