2013. szeptember - ...egészen pontosan 1962. július 2-án indult útjára a Budapesti Erdészettől a Társadalmi Erdei Szolgálat (TESz) első járőre, tehát erről a kis jubileumról tavaly lehetett volna megemlékezni. De nem emlékezett meg senki. Ezért megemlékezünk most mi, mert úgy véljük, hogy ennyi csúszás talán még elnézhető. Hiteles forrásunk, a „Társadalmi Erdei Szolgálat jubileumi évkönyve " ezt a dátumot jelöli meg a TESz tényleges megalakulásaként. Hihetünk neki, mert a kis könyvecskét a tízéves évforduló alkalmára még a legendás természetjáró turista, a végtelenül lelkiismeretes Pápa Miklós dr. állította össze.

A Pilisben született az ötlet
A TESz nem előzmények nélkül jött létre. Ezeknek az előzményeknek a legfontosabbika talán az az erdész-vadászturista találkozó volt, amelyet a Pilisben, a Lajos-forrásnál álló turistaházban 1961. szeptember 9-én bonyolítottak le számos küldött részvételével, s amelyet 1967-ben a turistaház falán emléktáblával örökítettek meg. Itt született meg az erdők társadalmi védelmének gondolata.
Az erdészet részéről a tanácskozáson részt vett és nagyhatású felszólalást tett Végvári Jenő, a Pilisi Áll. Erdőgazdaság igazgatója, Mihalik János felügyelő, Bíró László, a Szentendrei Erdészet vezetője kerületvezető erdészeivel és összes egyéb munkatársával. Az Országos Erdészeti Főigazgatóságot dr. Molnár Lajos jogtanácsos, valamint Nagy Mihály tűzrendészeti főelőadó képviselte. Ott volt a korabeli szaksajtónk részéről Bisztray Kálmán, az „Erdőgazdaság és Faipar" c. havi folyóirat újságírója is.
A vadászokat Csamangó Henrik országgyűlési képviselő, Dvorak Oszkár vadászati felügyelő, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége részéről pedig Szűcs Sándor, a MAVOSz lapjának, a „Magyar Vadász" c. folyóiratnak állandó munkatársa képviselte.
Végvári Jenő volt az, aki javasolta az értekezletnek egy társadalmi erdei őrség létrehozását, amelynek tagjai az erdészekkel karöltve vigyáznának az erdőre. Az igazgató már ekkor jelezte: a Minisztertanács foglalkozik azzal a tervvel, hogy az egész Pilist nemzeti parkká nyilvánítsa.

Erdőmérnökök szorgalmazták
„Első a tett; a szó csak második." -ez volt nagy Széchenyi szavajárása. De miként lett a Lajos-forrási gondolatból és szavakból tett?
Ezzel kapcsolatban idézzük a kis jubileumi kötet 11. oldalán írtakat:
„Az erdész-vadász-turista találkozón elhangzott javaslat Köveskuti György erdőmérnök buzgólkodásából jutott olyan lehetőséghez, hogy élő gyakorlattá váljék. Kezdeményezésére ugyanis a Budai Erdészet átirattal fordult ez ügyben a Vörös Meteor Természetbarát Egyesülethez."
A Budapesti Áll. Erdőgazdaság l.sz. Budai Erdészete, név szerint Kiss Frigyes erdészetvezető ebben az 1962. május 28-án kelt levélben kérte a VMTE-t, hogy nyújtson segítséget a budai parkerdők védelméhez. A Meteor a megbízást vállalta; csupán azt kérte, hogy a Szolgálat tagjait az erdészet lássa el megbízólevéllel.

Az első TESz-járőr
Ilyen előzmények után sorakozott fel a TESz első erdei járőre 1962. július 2-án az erdészet udvarán, hogy bevetésre induljon a környékbeli erdőkbe.
A gondolat tetté vált, a TESz megkezdte működését.
Ez az első járőr megérdemli, hogy név szerint is felidézzük. Spirk Tibor volt a vezetője, tagjai pedig Kahotek Mihályné, László István, Polonkai La-josné, Spirk Tiborné és Szölgyémi Tamás.
A következő járőrt Pápa Miklós dr. vezette július 22-én, majd gyors egymásutánban - általában vasárnaponként - követte őket a többi... évtizedeken át nagyon sok. Mert a kis kezdeményezés hólabdaszerü gyorsasággal terebélyesedett és 1964/65-re már országos mozgalommá vált.
Időközben az úttörő munkát elvégző Vörös Meteor T.E. - ez a hatalmas szervezet - egy nem szerencsés átszervezés nyomán gyakorlatilag összeomlott, szerepét a Budapesti Természetbarát Szövetség (BTSz) vette át.

Magyarszéky Béla szerepe
Az említett szervezeti változás azonban nem okozott törést a TESz munkájában, mert ekkor kapcsolódott be abba a BTSz új titkára, (vitéz) Magyarszéky Béla.
A rendkívül lelkes, agilis és cselekvőképes Magyarszéky szervezte meg amúgy igazában a TESz-t és fejlesztette fővárosiból országos mozgalommá.
A tagság lakóhely szerinti összetételében a budapestiek dominanciája végig fennmaradt, de pl. a tízéves jubileum idejére a mintegy 1.800 tagból már 800 vidéki volt. A megyék közül elsőként a Fejér megyei természetjárók csatlakoztak a mozgalomhoz. Aktivitásban, a járőrözések számának alakulásában azután a vidék már fölül is múlta a fővárost.
Magyarszéky Béla soha nem tévesztette szem elől, hogy honnan, s milyen céllal indult a mozgalom és mindig nagy gondot fordított az erdészeti szervekkel való kapcsolattartásra, annak erősítésére. Azt kell megállapítanunk, hogy az ő irányítása alatt a TESz szinte jobban ragaszkodott az erdészethez, mint az erdészet a TESz-hez. Ahhoz a társadalmi szervezethez, amely pedig abszolút önzetlenül, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül vállalta és végezte ezt az áldozatos munkát. Alig volt példa arra, hogy a szakma valamely magasabb állású vezetője megjelenésével megtisztelte volna a TESz évenként megrendezett országos találkozóját. Kivételként említendő dr. Balassa Gyula országos erdészeti főigazgató, valamint dr. Madas László, a Pilisi Áll. Parkerdőgazdaság igazgatója.

Önzetlen, áldozatos szolgálat volt
Az Országos Erdészeti Egyesület már a '60-as évek első felében bekapcsolódott a TESz tevékenységébe, mégpedig elsősorban Mikológiái Szakosztályán keresztül, amely gombaismereti tanfolyamokat rendezett az ez iránt érdeklődő TESz-tagok részére.
Én az OEE főtitkáraként a '70-es években kerültem kapcsolatba a mozgalommal Magyarszky Béla meghívása alapján. Több országos találkozón vettem részt Budapesten és vidéken, amelyek abszolút sportszerű, protokoll-mentes természetbarát megmozdulások voltak. S megtanultam mélységesen megbecsülni ezeket a férfiakat és nőket, akik szerényen, szabad idejüket nem sajnálva, önzetlenül végezték a szolgálatot. Ennek során felvállaltak olyan kellemetlen konfrontációkat is a vandálokkal, amelyek elől sokszor még az erdő védelmére kötelezett fegyveres erdész is kitért, vagy - szabad hétvége lévén - nem is tartózkodott az erdőben. Volt közöttük orvosprofesszor is, gyári munkás is, idős tanárnő is és fiatal tanítványa is.

A hanyatlás évei
A '80-as évek azonban már a TESz leszálló ágát jelentették. Az alapítók lassan kiöregedtek, a korszellem pedig nem kedvezett az utánpótlásnak, a fiatalításnak. A létszám fogyott, a tevékenység szűkült, miközben a környezetvédelem eszméjének kibontakozásá val párhuzamosan a feladatok óriásivá duzzadtak. A mozgalom elnevezésében is megváltozott és a Társadalmi Természetvédelmi Szolgálat nevet vette fel. További sorsát nem ismerem, talán megszűnt. Magyarszéky Béla még megélhette, hogy ismét használhatta vitézi címét, azután 2000-ben, életének 79. évében Budapesten meghalt, amint ezt annak idején közöltük is Híradónk októberi számában.
Zárszóként ennek az évfordulós történetnek a végén megemlítem annak egy mellékzöngéjét. 1987-ben részt vehettem a Budapesti Erdők Baráti Köre (BEBAK) alakuló ülésén, amit néhai dr. Csötönyi József erdőmérnök kollégánk szorgalmazott. A pesti Városházán lebonyolított ülésen még ott volt dr. Berdár Béla, a Pilisi Áll. Parkerdőgazdaság igazgatója, valamint ifj. dr. Sólymos Rezső kolléga is, akkoriban a Budapesti Erdészet vezetője, aki azután a BEBAK titkára lett. A rendszerváltás után mindketten más vizekre eveztek.
Mi lett veled, TESz? Mi lett veled, BEBAK? Király Pál






No events