2006. szeptember
Az emberi környezet globális megítélése tekintetében megkerülhetetlen kérdés Földünk erdőtakarójának helyzete. Az erdőirtás, az erdőtakaró állapota kihat a globális szénforgalomra, a levegő CO2 és aeroszol-tartalmára, a Föld albedójára, és ezzel közvetlen befolyással van az éghajlat alakulására. Ezért nemcsak erdészek számára fontos, hogy az ENSZ Élelmezési szervezete a FAO Erdészeti Osztálya 5-10 éves időközökben felméri a Föld erdészeti erőforrásainak helyzetét.

A 2005. évi "Felmérés a Globális Erdészeti Erőforrásokról" az eddigiek sorában a legrészletesebb és legpontosabb. A munkában gyakorlatilag valamennyi ENSZ tagállam részt vett. A részletes jelentést 2006 januárjában adták ki, és az év során több tematikus jelentés is követni fogja pl. az ültetvényekről, az erdőtüzekről, a rovarkárosítások globális helyzetéről, az erdő-víz kérdésről. A feldolgozás összefoglaló táblázatai online hozzáférhetők a www.fao.org/forestry/fra2005 honlapon.
Az alábbiakban a 2005-ös Felmérés legfontosabb megállapításait foglaljuk össze, néhány kiegészítő megjegyzéssel.

A Föld jelenlegi erdősültsége 30 százalékos
2005-ben a teljes erdőterület majdnem pontosan 4 milliárd hektár (a szárazföldek 30%-a). Az egy főre eső terület világátlaga 0,62 ha, ez azonban nagyon egyenetlenül oszlik meg az országok között. Így pl. 64 ország összesen 2 milliárd lakosa kevesebb mint 0,1 ha/fő erdőterülettel rendelkezik. A négy erdőben leggazdagabb ország (Orosz Föderáció, Brazília, Kanada és az Egyesült Államok) viszont a világ erdőterületének majdnem felével rendelkezik (48%). Ugyanakkor az említett 64 ország erdőterülete együtt még 10%-ot sem ér el.

Az erdőpusztítás üteme csökken
Az elsősorban mezőgazdasági célú erdőirtás jelenleg is félelmetes ütemben zajlik, mintegy 13 millió hektár erdőterület tűnik el évente. Ugyanakkor azonban jelentősen felgyorsult az erdőtelepítés, az ültetvénylétesítések üteme, ezáltal a területcsökkenés nettó mértéke lényegesen kevesebb.
A kilencvenes évekhez képest az erdőfogyás üteme valamelyest mérséklődött, az akkori évi 8,9 millió ha helyett a Föld erdőterülete jelenleg évente 7,3 millió hektárral, a hazai erdőterület majdnem négyszeresével csökken. Határozott területnövekedés elsősorban Dél-Európában és Kínában mutatható ki. Ugyanakkor az erdőpusztítástól leginkább érintett régiók a trópusokon vannak: Dél-Amerika, Kelet-Afrika és Délnyugat-Ázsia.
A FAO erdőstatisztikáihoz meg kell jegyezni, hogy az "erdő" rendkívül rugalmas értelmezése miatt - már 10% borítottságot erdőnek tekintenek - a számokból levonható következtetések a valóságosnál optimistább képet rajzolnak! Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy sok sűrűbben lakott fejlődő országban az erdőirtás üteme azért csökken, mert egyszerűen nincs már mit kiirtani: az erdők elfogytak!
A kontinensek helyzetét áttekintve (1. táblázat) látható, hogy Afrika erdőfogyási üteme százalékosan a legmagasabb. A kelet-afrikai és Szahel-övezeti országok szenvedik el a legnagyobb veszteségeket, éppen a legérzékenyebb félsivatagos területeken. Egyedül a Dél-Afrikai Köztársaság erdőterülete nem változik. A politikai helyzet és társadalmi körülmények szerepét az erőterület alakulásában jól mutatja a két hasonló nagyságú és adottságú kisállam, Ruanda és Burundi esete: míg az előbbiben az erdőterület-növekedés rátája évi 6,7%, Burundiban ugyanez -5,2%.


Ázsia szerény erdőfogyása nagyon eltérő trendeket takar. A Közép- és Közel-Kelet, valamint Közép-Ázsia országai erdővagyona csekély (összesen 44 millió ha) és jelenleg alig változik, ugyanakkor DK-Ázsiában a gyorsan gyarapodó népesség hatalmas iramban pusztítja az erdőterületet. Egyedül Indonéziában évente Magyarország erdőterületének megfelelő őserdő tűnik el. A hazaival azonos erdőterülettel rendelkező, sűrűn lakott Pakisztánban a legmagasabb az erdőpusztítási ráta, évi -2,11%. Ezzel ellentétben a világ legnagyobb erdőtelepítési vállalkozásának lehetünk tanúi Kínában, ahol jelenleg évente 4 millió hektárral nő az erdőterület (2. táblázat). Ez a terület nagyobb mint egész Afrika erdőirtása!

1. táblázat: Az erdőterület változása 1990-2005 között
kontinensenként

Ország/térség
1990
2000
2005
Változás évente 2000-
2005 között
%
ezer ha
Afrika
699
656
635
-0,63
-4.040
Ázsia
574
567
572
-0,18
-1.003
Európa (Oroszországgal)
989
998
1001
+0,07
+661
Észak-Amerika (Mexikóval)
678
678
677
-0,01
-101
Közép- és Dél-Amerika
924
883
860
-0,52
-4.483
Óceánia
213
208
206
-0,17
Világ összesen
4,077
3,989
3,952
-0,18
-7,317

2. táblázat: Az erdőterület változása 1990-2005 között
a tíz legnagyobb erdőterületű országban, Európában ill. Magyarországon

Ország/térség
1990
2000
2005
Változás évente 2000-
2005 között
%
ezer ha
Kongó Dem. Közt.
141
135
134
-0,24
-319
India
64
68
68
0
0
Indonézia
117
98
88
-1,99
-1.871
Kína
157
177
197
+2,19
+4.058
Oroszország
809
809
809
-0,01
-96
Kanada
310
310
310
0
0
Egyesült Államok
299
302
303
+0,05
+159
Brazília
530
493
478
-0,64
-3.103
Peru
70
69
68
-0,14
-94
Ausztrália
168
165
164
-0,12
-
Európa (Oroszo. nélkül)
180
189
192
+0,39
+757
Magyarország
1,8
1,9
2,0
+0,71
+14

Ennél több, évi négy és fél millió hektár tűnik el a még mindig nagyon jelentős erdővagyonnal rendelkező Közép- és Dél-Amerika erdővagyonából. Erdőirtásban Brazília világviszonylatban messze a legelső, erdőterülete hihetetlen 3,1 millió hektárral csökken évente! A kontinens szomorú átlagát alig javítja, hogy két, rendezett erdőgazdálkodású ország gyarapítja erdővagyonát: Chile (+0,36%) és Uruguay (+1,34%).
Észak-Amerika erdővagyonát mindössze három ország (USA, Kanada, Mexikó) kezeli, a kimutatott változások nem jelentősek. Ugyanez a helyzet Óceániában is, ahol az ottani erdők alárendeltebb ökológiai szerepe és csekély területe miatt a területcsökkenés jelentősége elhanyagolható.
Az Oroszország nélküli Európa az egyetlen kontinensnyi térség, amely nemcsak átlagában mutat fel erdőgyarapodást, hanem valamennyi államában külön-külön is pozitív a mérlege. Még a hagyományosan erdő borította országokban is gyarapszik az erdőterület (Svédországban évente 11 ezer hektárral). A százalékos változás a legnagyobb (3,9%) Izlandon, amely 1990 óta megkétszerezte erdőterületét, amely persze így is mindössze 46 ezer hektárnyi.
A "dobogós" erdőtelepítő országok Európában jelenleg Spanyolország, évi átlagban 296 ezer ha (1,74%) területnövekedéssel, valamint Olaszország 106 ezer ha (1,10%) és Franciaország 40 ezer ha (0,26%) évi növekedési rátával. A volt szocialista országok között Magyarország átlagos helyet foglal el évi 14 ezer hektárral (0,71%). Kiemelkedő Bulgária, amely a vizsgált öt évben hirtelen évi 50 ezer hektárra növelte telepítési ütemét.
Az óriási orosz erdőterületre kimutatott csökkenés statisztikai hibahatáron belül esik. A terület-kimutatás természetesen nem sokat mond az erdők állapotáról. Így pl. csak 2000-ben 800 ezer hektáron pusztítottak erdőtüzek. (Kanada és az USA fenyveseiben ebben az évben 300-300 ezer ha erdőtűz-kárt jelentettek.)

Az őserdők helyzete tovább romlik
Világviszonylatban ma az erdőterület 36%-a számít őserdőnek, 52,7%-a természetközelinek minősül. Az őserdők fogyása továbbra is jelentős, évi 6 millió hektár. Ez ugyan százalékban kifejezve nem tűnik soknak: az őserdők aránya "csak" 0,5%-kal csökken évente. A fogyás azonban nagyobbrészt a leggazdagabb fajdiverzitással rendelkező trópusi őserdőket érinti. Egyes európai országokban és Japánban érdekes módon némileg növekedett az őserdőként nyilvántartott terület, amely a szigorú rezervátumok bővüléséből adódhat.

A faültetvények kiterjedése nő, de nem kielégítő mértékben
A FAO nyilvántartása szerint ültetvénynek csak a nem honos fafajjal létesített erdőket számítják. Ezek területe világviszonylatban 140 millió hektár, azaz az összes erdőterület alig 3,8%-a. Az ültetvények területe az elmúlt öt évben alig 2,8 millió hektárral nőtt, a lassú növekedésnek feltehetőleg pénzügyi okai vannak. Az ültetvények így továbbra sem képesek az őserdőkre és természetközeli erdőkre nehezedő nyomást világviszonylatban csökkenteni.

Az erdőtakaró fontos szénnyelő
Az erdő tartamos használata, az új erdő- és ültetvénytelepítés és a degradált erdők rehabilitációja a légköri szén megkötését növeli. A felmérés alapján a Föld erdeinek biomasszája 283 gigatonna (milliárd t) szenet tartalmaz. Ha ehhez hozzászámítjuk a holt szerves anyag (humusz, avar) és az erdőtalaj széntartalmát, az 50%-kal meghaladja a földi légkörben található szén mennyiségét!
Az erdővegetációban tárolt szén mennyisége csak Európában és Észak-Amerikában növekszik az erdőtelepítések és a visszafogott erdőhasználat következtében. A többi régióban a megkötött szén mennyisége évtizedek óta csökken, ami egyben azt jelenti, hogy a felszabaduló szén a légköri CO2 koncentrációját - és ezzel az üvegház-hatást - növeli. Az erdő szénnyelő szerepét nemcsak a folytatódó erdőirtások és a túlhasznált erdőterületek degradációja rontja; hozzájárulnak a szándékosan keltett, vagy véletlenül létrejött erdőtüzek és egyéb biotikus, vagy abiotikus katasztrófák (pl. viharkárok, rovargradációk). Nincsenek megbízható adatok az elpusztult erdőterület nagyságáról. Évente átlagosan mintegy 104 millió erdőterület megsemmisülését mutatják ki a statisztikák, amely 2,6%-a az összterületnek, és bizonyosan alábecsült adat.
Minden felsorolt tényezőt figyelembe véve, az erdei biomassza "szénraktára" összességében évente 1,1 gigatonnával csökken.

A világ erdőterületének 11%-a elsődlegesen a biodiverzitás védelmét szolgálja
A 2005-ös felmérés során a tagállamok kimutatták az elsődlegesen természetvédelmi célú erdők területét. 1990 óta Afrika kivételével valamennyi kontinensen jelentősen nőtt ezek területe (összesen 96 millió ha-ral) és jelenleg a globális erdőtakaró 11%-a védett. A biodiverzitás védelme az egyéb célú erdőterületek egy harmadánál a hasznosítási célok között is szerepel.
Az erdőtípusok fajgazdagsága természetesen klimatikus, evolúciós és emberi hatások miatt nagyon eltérő. Az északi félteke óriási kiterjedésű boreális erdőövében a fás fajok száma általában tíz alatt van (Izlandon pl. csak három faj őshonos). Az esős szubtrópusok és a trópusok erdei közismerten fajgazdagok: Brazíliában 7780 fafajt tartanak nyilván.
Ugyanakkor a gazdaságilag igazán jelentős fafajok száma igen alacsony. A világ nagy részére igaz, hogy a tíz leggyakoribb fafaj szolgáltatja az élőfa-térfogat több mint felét. Kivételt képeznek a Föld különösen fajgazdag régiói, mint Közép- és Nyugat-Afrika, Délkelet-Ázsia, valamint Közép-Amerika és az Amazonas-medence.
A természettől ritka, valamint értékes fájuk vagy egyéb hasznosítás miatt megfogyatkozott fafajokat gyakran veszélyezteti a kipusztulás. Átlagosan a fafajok 5%-a esik a veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett kategóriába.

A kitermelt fa mennyisége és a fa nyersanyag ára stagnál

Világszerte az erdőterület több mint felét hasznosítják fakitermelésre és egyéb termékek nyerésére. 2005-ban a globálisan kitermelt fatérfogatot 3,1 milliárd köbméterre becsülték, amely alig tér el az 1990-es adattól. Ez a mennyiség a teljes élőfakészlet 0,69 százalékát teszi ki.
Az egyes kontinensek trendjei eltérőek. Afrikában 1990 óta összesen 30%-kal növekedett a fakitermelés, míg Ázsiában csökkent. Ugyancsak csökkenést jelentettek Európából és Dél-Amerikából is, míg Észak-Amerika fahasználata alig változott.
A kitermelt fa felhasználását a gazdaság fejlettsége és a fafajösszetétel jelentősen meghatározza. Afrikában a kitermelt faanyag alig egy tizede iparifa, a többi tűzifa. Észak-Amerikában az arány fordított: csak 10%-ot tüzelnek el. Globálisan a faanyag közel felét tűzifának használják fel. Meg kell azonban jegyezni, hogy a sokszor illegálisan, helyileg kitermelt faanyagról nincsenek statisztikák. Így a ténylegesen kitermelt fatérfogat kétségtelenül magasabb lehet.
A 2005-ben kitermelt faanyag értékét mintegy 64 milliárd dollárra becsülték, azaz átlagosan 20,6 dollár volt egy köbméter fa ára. A faárak 1990 óta 11 százalékot emelkedtek, ami az infláció mértékét nem éri el. Vagyis világviszonylatban a fa nyersanyag értéke inkább csökken.
Az egyéb erdei termékek forgalma és értéke viszont emelkedni látszik. A legfontosabb termékek az ehető növények és az erdei állatok húsa ("bushmeat"). A statisztika szerint az egyéb termékek forgalma 4,7 milliárd dollár volt 2005-ben, ez a szám azonban nagy valószínűséggel csak az összes forgalom töredékét tükrözi.

Tulajdonviszonyok és munkahelyek az erdőben
Világviszonylatban az erdők állami tulajdona meghatározó: az erdőterület alig 16%-a van magántulajdonban. Az elmúlt két évtizedben azonban világszerte kimutatható a magánszektor szerepének növekedése mind a tulajdon, mind a gazdálkodás vonatkozásában. A magán- és közösségi tulajdon részaránya Ausztráliában a legmagasabb (39%), ezt követi Észak-Amerika 33%-kal.
Az erdőgazdálkodás munkahely-teremtő hatása az elmúlt évtizedekben csökkent. 1990 óta mintegy 10 százalékkal mérséklődött az alkalmazottak száma. A csökkenés elsősorban a primer kitermelési szektorban jelentkezett, ami valószínű a termelékenység növekedését jelzi (pl. a volt szocialista államokban is). Az ország-jelentések alapján 10 millióra tehető a világon erdőgazdálkodásban alkalmazottak száma. A vidéki életminőség és sok gyengén fejlett ország nemzetgazdasága szempontjából azonban ennek az ágazatnak lényegesen nagyobb a jelentősége, mint amit ez a szám sugall.

Mátyás Csaba

No events