2015. május 17. - „Arra is megvan a taktikám, elválok…”

– Ez csak akkor jó, ha magának adnak igazat…
– Arra is megvan a taktikám. Elválok a feleségemtől, és más lakcímre költözöm. Ön szerint a hét gyermek mellett mit vesz le a fizetésemből a bank? Attól fogva majd csak készpénzes számlákat állítok ki, a pénzt nem tudják kivenni a kezemből…
Amikor a nevét kérdezem, megmerevedik.
– Jól elbeszélgetünk, de a nevemet nem mondom meg. Miért olvassam a hülye hozzászólásokat az interneten? Megvezettek, benyeltük, itt új életet kezdtünk. Nekem egy rokonom ajánlotta az OTP-ben, hogy forint helyett devizában vegyem fel a hitelemet, mert az jobb lesz. Hát nem lett jobb. A lányom Borsodban 18 helyre adta be az álláspályázatát, de csak egy céghez hívták be. Elkísértem. Felolvastak öt nevet, s megkérték őket, hogy üljenek az első sorba. Ő nem volt köztük, mondtam, csomagolj, megyünk, nem várjuk meg a fejtágítás végét. Amúgy az első sor nyert. Feljöttünk ide augusztusban, és októbertől dolgozik. Hát kell ennél több?
Betelt az ócsai lakópark. A banki hitelüket törleszteni nem tudó első beköltözők két évvel ezelőtt vették birtokukba az állam által ötszázezer forintos négyzetméteráron építtetett ingatlanokat. Mára a nyolcvan házat többnyire az életük alakulásával elégedett, munkába járó emberek lakják. A többség reméli, hogy megépül az idetervezett 420 ház is, s új – immár szolgáltatásokat nyújtó – falu létesülhet a puszta közepén. A házakhoz tartozó ezer négyzetméteres földek nagyobb része parlagon hever.
Csak távolról szép az alsópakonyi pusztára épített lakópark. A Tölgyfa út, Hársfa út, Kőrisfa út, Jegenyefa út, Szilfa út, Platánfa út házainak földjein a tarack lassan felfut a kerítésekre. Van, aki raklapokat állított a drótkerítése mellé, hogy ne lássák a parlagot, máshol óriási méretű, puha falú úszómedence kéklik a gyomok között. Az egyik portát leharcolt személyautó és egy kettévágott Mercedes hátsó fele ékíti.
„Mert ami az interneten ment rólunk, az mind hazugság!”
Üdítő kivétel az a gondosan művelt kert, ahol egy munkaruhás férfi acélbográcsban cementet kever. – Újságíróval nem tárgyalok – kiáltja felénk, bizalmatlanul méregetve. Mivel nem tágulunk, leteszi a bográcsot, megtörli a kezét, és lassan közeledik. Felháborodva mondja: – Mindegyik az igazságért jött ide, és hülyeségeket írt. Az első húsz beköltöző devizahiteles az elmúlt két év alatt kapott hideget-meleget. Azért költöztem ide Borsodból, hogy megkönnyítsem az életemet, s nem azért, hogy megnehezítsem. Mert ami az interneten ment rólunk, az mind hazugság! A híradót nézve azzal a kérdéssel hívnak ismerősök, hogy tényleg itt halunk meg éhen, vagy itt fognak megölni minket a cigányok… Az igazságot viszont még nem írta le senki. Azt, hogy ez viszonylag békés vidék. Nem úgy, mint Ózd vagy Salgótarján egyes részei. Én Ózd mellől jöttem, rendszeresen vittem haza az autómmal egy mozdonyvezetőt Taktaharkányba, aki a saját házába is riasztópisztollyal a kezében lépett be.
– Na, és maga itt megtalálta a számítását? – próbálom lecsillapítani.
– Meg. Négyütemű Wartburggal érkeztünk, és nézze meg, most két jobbfajta autó áll az udvaron! Főállásban Budapesten dolgozom. Ha itt egy húsz kilométeres körzetben körbemegyek, ötven helyre el tudnék helyezkedni. – Miféle jó szakmája van? Asztalos vagy talán tetőfedő? – Vállalkozóként fakitermelést végzek az erdészetnek.
„Lehet, hogy nem azt csinálja az ember, amit szeretne, de hogy lehet dolgozni, az biztos”
– És szinte az egyetlen, aki műveli a földet – teszem hozzá.
– Van, aki hagyja elgazosodni, van, aki tuját ültet, akad, aki fóliázik. Ez mindenkinek a maga dolga. A családom havi négyszázezer forintos bevétele mellett megtehetném, hogy eljárok a piacra bevásárolni, de nekem úgy ízlik, ha az én kertemben terem meg. Aki látott már földet, az erről megmondja, hogy homok, ezért itt a növénytermesztés sok vesződséggel jár. Tizenhatezer forintért trágyáztattam be a területet. Van benne barack-, meggy-, alma-, körtefa, abban a zöld kutricában pedig kétszáz darab csirke. Az a baj, hogy egyesek azt hitték, ha idejönnek, tálcán fogják nekik felszolgálni a reggelit, délben pedig kitátják a szájukat, és belehull a manna. Folyamatosan van munkaerő-felvétel a gyáli és a környékbeli üzemekben. Persze olyan is lakik itt, akinek két év alatt hat munkahelye volt. Lehet, hogy nem azt csinálja az ember, amit szeretne, de hogy lehet dolgozni, az biztos – teszi hozzá határozottan. Dühe már elillant. Kiderül az is, hogy a férfinak hét gyermeke van. A legidősebb húszéves, a legkisebb éppen hét hónapos. Már-már úgy tűnik, jólesik neki elmondania, ami a szívét nyomja.
– Van, akinek semmi sem jó. Pedig abból a faluból, ahol én éltem, csak naponta kétszer megy a busz Ózdra, itt pedig nyolcszor lehet bejutni Ócsára. Persze aki a fővárosi panelból érkezett, az furcsállhatja, hogy nem jön nyolcpercenként a kék busz… Csak öt kilométerre van Ócsa… Na, mondjuk az nagy baromság volt, hogy mindentől távol, ide telepítettek bennünket, a senki földjére. Persze ha ötszáz házas önálló település lenne szolgáltatókkal, mindjárt élhetőbb lenne. Én az elsők között jöttem, akkor, amikor a nyolcvan ház egynegyedében laktak. Akkor még furcsább volt.
„Időben kapcsoltam”
– A maga nyakát is szorongatta a bank?
– Nekem nem szorongatta! Ebből a szempontból igazi kakukktojás vagyok. Időben kapcsoltam. Egyeztettünk a bankunkkal, s átadtam egy ingatlanközvetítőnek a lakást. Így plusz kétszázezer forinttal szálltam ki. Az autóhitelemmel úgy néz ki, perre megyek. Felvettem kétmillió-hatszázezret egy Skoda Fabiára, visszafizettem kétmillió-kilencszázezret, és még hárommillió-százezret akarnak kérni. Hónapok óta nem fizetem, ugyanis azt a havi 38 ezret, amennyi a részlet lenne, inkább ráköltöm majd a bírósági hercehurcára.
„Arra is megvan a taktikám, elválok…”
– Ez csak akkor jó, ha magának adnak igazat…
– Arra is megvan a taktikám. Elválok a feleségemtől, és más lakcímre költözöm. Ön szerint a hét gyermek mellett mit vesz le a fizetésemből a bank? Attól fogva majd csak készpénzes számlákat állítok ki, a pénzt nem tudják kivenni a kezemből…
Amikor a nevét kérdezem, megmerevedik.
– Jól elbeszélgetünk, de a nevemet nem mondom meg. Miért olvassam a hülye hozzászólásokat az interneten? Megvezettek, benyeltük, itt új életet kezdtünk. Nekem egy rokonom ajánlotta az OTP-ben, hogy forint helyett devizában vegyem fel a hitelemet, mert az jobb lesz. Hát nem lett jobb. A lányom Borsodban 18 helyre adta be az álláspályázatát, de csak egy céghez hívták be. Elkísértem. Felolvastak öt nevet, s megkérték őket, hogy üljenek az első sorba. Ő nem volt köztük, mondtam, csomagolj, megyünk, nem várjuk meg a fejtágítás végét. Amúgy az első sor nyert. Feljöttünk ide augusztusban, és októbertől dolgozik. Hát kell ennél több? (…) Varga Attila

No events