2009. 10. 29. - A felvidék három leghíresebb bányavárosa ma népszerű turistalátványosság. Selmecbánya kora egyik legmodernebb bányatechnológiáját dolgozta ki, ma a világörökség része. Körmöcbánya fennállása óta aktív pénzverőhely, manapság itt verik a szlovák eurót, de az ide látogatók saját maguknak is készíthetnek érmét. Besztercebányát a szovjet időkben betondzsungel kebelezte be, de az óváros megőrizte régi báját.

Selmecbánya, a művészek ihletője

Selmecbánya a hét egykori felvidéki bányaváros egyike, ma már a világörökség része. Nevéhez az arany kitermelését kötjük, pedig virágzását a középkorban inkább az ezüstnek és a réznek köszönhette. Már a korai Árpádok alatt is bányászok éltek itt, majd gazdaságát az ide érkező flandriai és bajor bányászok növelték. A természeti csapások mellett számos politikai rengés érte a várost. A település az európai tudomány- és technikatörténet szempontjából is meghatározó jelentőséggel bír. 1627-ben itt használtak először a világon puskaport bányarobbantáshoz, 1733-ban már hidraulikus bányaszivattyúval szivattyúzták ki a bányavizet, Mária Terézia pedig itt alapította meg Európa első bányatisztképző iskoláját, amely a mai soproni egyetem elődje. A 20. század jelentős romlást hozott a város életébe, lakossága csökkent, épületei lepusztultak. A szlovák függetlenség évében, 1993-ban a várost felvették az UNESCO világörökség-listájára, s részint uniós forrásokból mára sikerült nagymértékben visszavarázsolni régi fényét.
A hegyek és völgyek sűrűjében elterülő város számos művészt megihletett, Csontváry Kosztka Tivadar megfestette (Selmecbánya látképe, 1902), Bényei József verset írt, Mikszáth Kálmán pedig anekdotázott róla. Mikszáth Az arany-kisasszonyban ironikusan ír a zimankós vidékről, ahol az ide látogató láthat "háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal".
A városban mindenképp érdemes megtekinteni a Piargi-kaput, a helységet három kapu védte a fenyegető török csapatoktól, de az idők során a Szentantali-kaput és a Bélabányai-kaput lebontották. Érdekesek a hegyoldalban meghúzódó Kálvária építményei, az egymás fölé emelkedő három templom között találhatók a stációk.
Az impozáns főtéren található a városháza mellett Közép-Európa egyik jelentős műemléke is, az Alexandriai Szent Katalin templom. A késő-gótikus templom, az Óvár és a városháza három tornya adja a város hármas, magasba törő egységét. Érdemes sétát tennünk az Óvár udvarán, a templomból átépített vár körül és az alatta húzódó ódon temetőben, illetve a város föld alatti skanzenjében is.
Selmecbánya egyik dombján épült a török vész idején a Leányvár kastély, ahol ma a török harcokat bemutató kiállítást láthatjuk. A Leányvár és a Kálvária közötti tájat festette meg Csontváry, festményének közepén jól látszik a nagy E betű, régen valóban jól látszott az Erzsébet királyné tiszteletére vörösfenyőkkel kirajzolt gesztus, sajnos mára alakja beleolvadt a természetbe.
Körmöcbánya, az arany városa
A hét, 1000 méter magas hegy közé teraszosan épült bányaváros Selmechez és Besztercéhez hasonlóan a középkori alsómagyarországi bányavárosok egyike volt. Hírnevét az arany kitermelésének és az aranypénz verésének köszönhette. Most is működik a városban pénzverde, bár manapság már a szlovák eurót készítik itt. A Pénz- és érmemúzeumban a turisták borsos árért ugyan, de maguk verhetnek emlékérmét a régi gépeken.
Körmöcbányát Károly Róbert tette szabad királyi várossá, s 1335-től itt verték az európai hírű aranyforintokat, valamint a cseh mintájú ezüstgarasokat. A török hódoltság idején a királyi Magyarország legértékesebb részei voltak a bányavárosok, 1548-tól itt volt a királyi bányakamra székhelye. Gazdasági jelentőségük miatt a Habsburg császárok féltve óvták a várost a török portyáktól. A város polgárai maguk is igen sok pénzt áldoztak biztonságuk érdekében, a 15. században a cseh támadások miatt a helységet erős falakkal vették körül, a gótikus Szent Katalin-templomot pedig valóságos belső várrá, erődítménnyé alakították. A templomtorony egyszerre funkcionált védőtoronyként és tűztoronyként. A történelmi városmag, a falak övezte óváros a városkapukkal, a főtér módos polgárházai, a monumentális méretű Szentháromság-oszlop ma is szinte érintetlen formában maradt. A körmöci vár mellett érdemes megtekinteni a híres bányamúzeumot és a faerkélyes bányaházakat is.
A reneszánsz Besztercebánya
Ahogy Selmechez elsősorban az ezüst, Körmöchöz az arany, úgy Besztercebányához a réz bányászata köthető. A várost német bányászok alapították a 13. század elején, polgárjogot pedig egészen 1608-ig csak a németek kaphattak, a város falai közül a magyarok is ki voltak tiltva. A gótikus várost 1500-ban nagy tűzvész pusztította, de majd minden évszázadban sújtotta ez az átok, így régi épületei elpusztultak. A várból és a városfalakból több részlet is ránk maradt, de az óváros mai arculatát a reneszánsz és a barokk uralja, a tűzvész után e stílusokban épült újjá a város. 1620-ban Bethlen Gábor csapatai vették be a települést, s az erdélyi fejedelem itt hívta össze azt az országgyűlést, ahol magyar királlyá választották. A szocialista iparosodás betondzsungellel vette körül a nagyra duzzadt települést, de belvárosában nem végzett különösebb rombolást, így ma nem csupán oktatási, közlekedési és gazdasági központ, történelmi emlékekben is bővelkedő kulturális turistacélpont. A várossal összeforrtak a 17. század óta évente megrendezendő Radványi-vásárok, ahol a környék kézműves portékáit tekinthetik meg az érdeklődők.
Besztercebánya központjában számos nevezetesség található, központi eleme a vár, mely a királyi kincstárból és a bányákból ideszállított kincseket őrizte. A városi fogház részét képező Óratoronyból tökéletesen látszik a színes főtér. A téren található az egykor bányákat bérlő család impozáns háza, a híres Thurzó-ház, falai között ma múzeum üzemel. A téren található barkabánt és a város további nevezetességeit szervezett turistaútvonalon járhatjuk be. A várost körülvevő Körmöci-hegységben számos turistaútvonal van, egész évben kirándulók, télen sífutók látogatnak a környékre.