2012. július 31. - Kinek lehetett fontos a Csarna-völgy „erdésztelenítése”? Erre keresem a választ az alábbiakban is, az érdekviszonyok hálójában.
2012. május 6-án „Mentsük meg a Csarna-völgyet!” címmel a WWF Magyarország által kiadott nyilatkozatot követően megjelentek a hirdetéseik:
„Adód 1%-a most jövőt adhat a magyarországi hiúzoknak!
Itt az alkalom, hogy segíts nekünk! Neked egy forintodba sem kerül, a magyarországi hiúzoknak viszont a jövőt jelentheti!
Segíts nekünk, hogy ez a páratlan ragadozó otthont találjon a magyarországi erdőkben!
Az adó 1% felajánlásokból befolyt összeg jóvoltából a WWF Magyarország tovább folytathatja küzdelmét a hazai erdők védelméért, mely otthont adhat a hiúzok számára.”
A hirdetésben a szervezet hiúz fajvédelmi programjáról is nyújt információkat. A hirdetésben látható fotón aranyos hiúzkölyök bóklászik gondtalan kíváncsisággal a szemeiben. Alapigazság a sajtóban: gyermek- és állatfotó garantált siker.
Emlékezetes, hogy idén május 21-én, hétfőn éjfélig lehetett benyújtani a személyijövedelemadó-bevallásokat a tavalyi évről, és befizetni az adót. És természetesen az 1 % felajánlásokat is.
Aznap a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), valamint a Magyar Posta meghosszabbított nyitva tartással várta az ügyfeleket.
Mondhatnánk, no comment.
Holott ez ördögien ki volt találva. Ahogy ezt a multinacionális PR-szakértők tanítják. Ráadásul a mi pénzünkön zajlik az egész… S az adakozók még jól is érzik magukat, és elégedettek a jó tett biztos tudatában.
Abban az időben az ügy állásáról az illetékes erdészeti hivatalnokok sem tudtak semmit. Vagy nem akartak tudni…
Végül eljött július közepe, és meghívót hozott a posta a szakminiszter kampánykörútjának következő állomására, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz.
A terepi bejáráson megtekintettük az Ipoly-völgy, mint Ramsári terület kezelését, számos – az Ipolyerdő Zrt által (!) kezelt – erdőterületet és közjóléti objektumot és madártávlatból a Csarna-völgyet.
Erről így számolt be a ForestPress 2012. július 19-én:
„A WWF-es hiúzé a Csarna-völgy + az 1 %
- Fazekas Sándor miniszter a királyréti nemzeti parki támaszponton közölte az Ipolyerdő számára hátrányos döntését. Semmiféle fakitermelés nem tervezhető a Csarna-völgyben - jelentette be Fazekas Sándor a nemzeti parkokat népszerűsítő körútja hetedik állomásán. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban a vidékfejlesztési miniszter beszélt arról is, újabb 600 millió forintot biztosított a kormány a vélhetően zsebszerződések útján külföldiek tulajdonába került védett termőföldek visszaszerzésére.
Fazekas Sándor az Ipoly völgyében és a Börzsönyben tett látogatásakor elmondta, az erdő és élővilágának megóvása érdekében ezután semmiféle fakitermelés nem tervezhető ezen a több mint ezerhektáros területen. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságán mintaszerű természetvédelmi munkát végeznek. Lehetővé teszik számunkra, hogy az országban egyedülálló természeti értékek sokáig fennmaradjanak – hangsúlyozta a miniszter.
Emlékezetes, hogy a WWF Magyarország hónapokkal ezelőtt sajtóhadjáratot és hirdetési kampányt indított a Börzsönyben élő hiúz érdekében.
Korábban nagy mennyiségű fakitermelésről szóló híresztelések kaptak szárnyra, holott a Vidékfejlesztési Minisztérium mindvégig elkötelezett volt a természetvédelmi érdekek és a terület értékeinek megőrzése mellett. A Csarna-völgyi erdők védelmét a miniszteri döntésnek megfelelően a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és az állami tulajdonban lévő Ipolyerdő Zrt. a jövőben különböző pályázati lehetőségek felhasználásával élőhely megőrzési, fejlesztési programokkal, valamint megfigyelő rendszerek működtetésével együttesen fogják megóvni.”
A döntést a multinacionális szervezet kellő elégtétellel nyugtázta 2012. július 24-én:
»Nem lesz fakitermelés a Csarna-völgyben
- A WWF Magyarország üdvözli a vidékfejlesztési miniszter döntését, miszerint nem lesz fakitermelés a Csarna-völgyben. A napokban megszületett rendelkezés méltó természetvédelmi oltalmat biztosít Magyarország legnagyobb kiterjedésű háborítatlan, fokozottan védett erdejének, az itt élő gazdag növény- és állatvilágnak.
Az elmúlt hónapokban éles szakmai és társadalmi vitát váltott ki a Börzsönyben fekvő ezerhektáros, fokozottan védett Csarna-völgyben tervezett fakitermelés ügye. A mintegy harminc esztendeje csak mérsékelt beavatkozásokkal érintett, ezáltal Magyarország legnagyobb, háborítatlannak tekinthető erdejében az állami erdőgazdálkodó faanyag-termelést szándékozott végezni, a természetvédelem szempontjából illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park tiltakozása ellenére.
Mivel az érintett felek, köztük az illetékes hatóságok sem tudtak szakmai alapon megegyezésre jutni, a döntést végül a vidékfejlesztési miniszternek kellett meghoznia. A WWF Magyarország a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Természetvédők Szövetségének támogatásával aláírásgyűjtést kezdeményezett a hiúznak is otthont adó „vadon” védelme érdekében, amelyet mintegy 180 szervezet és intézmény, valamint több mint 5000 magánszemély írt alá néhány nap alatt.
A miniszter múlt héten nyilvánosságra hozott döntése elsőbbséget adott a természet védelmének, amelynek értelmében „semmiféle fakitermelés nem tervezhető” a Csarna-völgyben.
„Üdvözöljük a miniszter úr döntését, amelyet mérföldkőnek tekintünk a hazai természetvédelem történetében.” - mondta Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. „A Csarna-völgy fokozott védelme ez által valóban megvalósul, ami biztosíthatja az ott előforduló ritka és veszélyeztetett fajok fennmaradását, állományaik gyarapodását. Reméljük, hogy a völgy továbbra is élőhelye marad a hazánkban egyelőre kis egyedszámban élő hiúzoknak. Különösen nagy öröm számunkra, hogy a tavaszi felhívásunkra ilyen sokan álltak az ügy mellé. Ez fényesen bizonyítja, hogy a természeti értékek megőrzésének hazánkban komoly támogatottsága van. Nem felejthetjük el ugyanakkor, hogy Magyarországon egyelőre nem alakítottuk ki a nemzeti parkok gazdálkodástól mentes természeti övezeteit, holott ezt törvény írja elő. A Csarna-völgy védelme mindenesetre a jó irányba tett első lépésnek tekinthető.” - hangsúlyozta az igazgató.
„A WWF, ahogyan az elmúlt években, továbbra is támogatja az erdőgazdálkodás természetközeli módszereit, különösen a szálalást, állami és magánerdőkben egyaránt.” - mondta Gálhidy László, a szervezet erdészeti programvezetője.
„Az erdőterületünk alig néhány százalékát kitevő fokozottan védett erdőkben azonban, ahol csak lehet, az erdő természetes folyamatait, háborítatlanságát kell megőrizni. Ennek nem csak természetvédelmi, hanem közjóléti, turisztikai szempontból is fontos szerepe van. Bízunk benne, hogy Magyarországon már a közeljövőben létrejöhetnek a nemzetközi elvek szerint működtetett, érintetlen erdőknek is helyet adó nemzeti parkok, miközben a társadalom számára fontos erdőgazdálkodás országszerte szintén magas színvonalon valósul meg. Ennek a jövőképnek a feltételeit mindenekelőtt az erdészek és a természetvédők szakértelme, szakmai összefogása tudja megteremteni, de a társadalom további támogatására is szükség van.” - tette hozzá Gálhidy László.«
Eldőlt tehát a vita, nem lesz minimális fakitermelés sem a Csarna-völgyben. Ez a bevételkiesés vélhetően nem dönti be az erdészeti társaság gazdálkodását, de az idén várhatóan nehezedő értékesítési, gazdasági feltételek nem adnak okot optimizmusra.
Aki a kicsit nem becsüli – mondhatnánk, de hát éppen ők azok, akik nagyon megbecsülnék…
Emlékeztetem az olvasót arra, hogy hasonló esetek korábban is előfordultak az évtizedes erdész-természetvédő viták során.
A Kerekerdő Alapítvány által 2003-ban, az Őrségben rendezett vita során Haraszti László olyan területi követelést terjesztett elő a Szombathelyi Erdészeti Rt-vel szemben, amely alapjaiban rendítette volna meg a társaság gazdálkodását. Ezt követték más társaságokkal – a Dalerd Zrt-vel, az Északerdő Zrt-vel, a KEFAG ZRT-vel és a Pilisi Parkerdő Zrt-vel - szembeni területi igények.
A szombathelyi területek kivételével a természetvédelem követelései többé-kevésbé teljesültek.
A Natura 2000 területek kijelölése annak idején – más színű kormányzat regnálása alatt – finoman szólva is, szakmailag megalapozatlanul történt. A jogi háttérről nem is beszélve. Az érdekeltek a polgármesteri hivatalok hirdetőtábláiról tudhatták meg - ha megtudták -, hogy földjük, erdejük, legelőjük bekerült a Natura 2000 hálózatba. Sokan azt sem tudták, eszik-e vagy isszák ezt a legújabb európai ördöngösséget. Kétségbe esve szaladtak fűhöz-fához, hogy mit tehetnének. Kiderült, semmit. Övék a veszteség. Mert a kompenzáció majd’ tíz évig késlekedett. Hogy kinek a hibájából, azt örök homály fedi. De a magyar gazdák, tulajdonosok maradtak a vesztesek.
Mi lehetett a célja az ötletadóknak? Erre vonatkozóan az egyik természetvédelmi honlapon olvasható a „megfejtés”:
„Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozással vállalta, hogy az Unió jogrendjét a hazai szabályozásba – megfelelő igazításokkal – beépíti. Így történt ez a természetvédelmi jogszabályokkal is; a csatlakozás pillanatától Magyarországra is érvényes a két uniós direktíva, a Madárvédelmi- és az Élőhelyvédelmi Irányelv.
Ezek értelmében hazánk köteles volt közösségi jelentőségű természetes élőhelyei, valamint állat- és növényfajai védelmében területeket kijelölni, amelyek így az EU ökológiai hálózatának, a Natura 2000 hálózatnak a részeivé váltak. A hálózat eszméjére nevéből is következtethetünk: értékes természeti területek, élőhelyek többé-kevésbé összefüggő láncolata, amelyek az eredeti európai élővilágot őrzik.
A kijelöléssel hazánk területének közel 21%-a lett Natura 2000 terület. Az eredeti védett területeink csaknem mindegyike bekerült a hálózatba, de ezeken kívül további körülbelül 1,2 millió hektár kap uniós védettséget. Nem csoda hát, hogy ezek között igen nagy százalékban vannak mezőgazdasági területek, gyepek, tavak, folyók, erdők, ahol évszázadok óta gazdálkodás folyik.
Európában a szó szoros értelmében vett „vadon" elvétve található, a táj képét oly régóta formálja az ember, hogy még a természetesnek tartott élőhelyek túlnyomó többsége is így vagy úgy őrzi annak keze nyomát. Európában ezért különösen igaz, hogy a biológiai sokféleségnek meghatározó eleme az a bonyolult kapcsolatrendszer is, amely összeköti az embert a természettel: a háziasított állatok és nemesített növények sokfélesége, a különböző földhasználati praktikák.
A Natura 2000 területek védelmében tehát különösen hangsúlyos a gazdálkodók, a fenntartó, hagyományos gazdálkodási módok szerepe. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a Natura 2000 hálózattal a rezervátum-szerű védelem helyett a társadalmi, kulturális, gazdasági és természetvédelmi érdekek összehangolására alapozó megóvás kerülhet előtérbe.”
Így a Natura 2000 hazai helytartói.
Hogy a végén kezdjük: hogy’ érvényesítheti a rendszer a társadalom (a tulajdonosok), a gazdaság (a társaságok) érdekeit a számos gúzsba kötő tiltás ellenében? Arról nem is beszélve, hogy egy-egy nemesnyáras miért értékes természetvédelmi szempontból. Mert például az Északerdő Zrt-nél ilyen is van.
A kijelölés ad hoc volta és szakmai hibái olyannyira nyilvánvalóvá váltak, hogy erős kritika zúdult az egykori zöldtárcára. A Natura 2000 revízióját zászlajára tűzte többek között a Fidesz-közeli gazdaszervezet is. A kormányváltáskor Fazekas Sándor – miniszterjelöltként – ígéretet tett a rendszer felülvizsgálatára.
Mindezek ellenére a Natura területek gyakorlatilag változatlanok maradtak. Nem követtük a bolgár példát.
A változás annyi, hogy ez év áprilisában megjelent a 41/2012. (IV. 27.) sz. VM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól.
A jogszabály a nem védett, magántulajdonú Natura 2000 erdők közelmúltban erdőtervekbe bekerült természetvédelmi korlátozásait kompenzálja, az erdő természetességi kategóriájától és az erdő összetételétől függő mértékben.
A kulcsszó az utolsó mondatban rejtezik: a nem védett…
A rendszer tehát bővíti a korlátozásokat, a korábban védettnek nem nyilvánított területekre is kiterjeszti a gazdálkodási akadályokat. Az EU irányelveket tűz ki, a helyi végrehajtók pedig megvalósítják, sőt túlteljesítik.
Az erdészek tehát évtizede defenzívában vannak.
Az igazi kérdés azonban az, hogy valóban az erdészek állnak-e vesztésre?
Első közelítésre persze így néz ki a magyar „zöld erdei” valóság. De milyen érdekes, a hivatalos természetvédők és a civil zöldek milyen mesterien, összehangoltan egy húron pendülnek.
Kitűnő – mondhatni ördögi – munkamegosztás szerint.
Valójában egy nemzetközi méretű hatalmi játszma kerékkötőivé váltak az erdészek (gazdálkodók, magántulajdonosok), amikor a zöld felület (az erdő, a termőföld, a vízkészlet) fölötti hatalom, vagyis a birtoklás megszerzéséért folyó küzdelem részeseivé lettek.
Mert a XXI. század erről, egyre inkább erről szól.
Ennek a nemzetközivé válásnak az útjában állnak a – többnyire – konzervatív-nemzeti elkötelezettségű erdészek. (Nem elvitatva a természetvédők ilyen irányú elkötelezettségét sem.)
De végül is szinte valamennyi természetvédelmi kampány élén két multinacionális szervezet exponálja magát.
Fölzárkózva melléjük a hazai „följelentők” (lásd Sajóládi erdő, a győri Audi-ügy) és a notórius aláírók. És természetesen a jobb- és baloldali újságírók. Sokan félreértésből, tájékozatlanságból, jót akarásból. Ahogy mondani szokták, a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve.
Nem furcsa, hogy egy magyar gazdasági szereplővel (és a tulajdonosával) szemben egy nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező multinacionális szervezet akarata érvényesül?
A kérdés persze költői…
Számomra tehát az a tanulság, hogy nem egy szakma, hanem egy ország áll vesztésre a külföldi érdekekkel szemben. A nemzetközi elvek és gyakorlat szerint. (Zétényi Z.)