ImageAz erdő és a fa régészete és néprajza kézművesipar-történeti megközelítésben
Amint arról korábban beszámoltuk, megjelent az a tanulmánykötet, amely a 2005. májusában Sopronban tartott konferencia előadásait tartalmazza.

Nagyon-nagyon holt fák
A felhalmozott ismeretanyag alapján a tanulmányok végigkísérik a fa élettörténetét a paleolitikumtól napjainkig. Az őserdeinkben látható néhányszáz éves holtfa maradványok életkora nem mérhető a földtörténeti mérték szerint vizsgált famaradványokhoz. A geológiai léptékű időskálán, a „földtörténeti órán”, a Föld történetének egészéhez képest a negyedkor, s ezen belül a pleisztocén csak alig érzékelhető keskeny sáv – olvashatjuk a kötet első tanulmányában. Ez a dolgozat mihez tartás végett, helyre teszi a mai ember természetet leigázó ambícióit, és szembesít pillanatnyi és ideiglenes voltunkkal.
A fa viszont a nagy túlélő. Tanú erre a szén, és az elmúlt nyáron kibányászott bükkábrányi ős-őserdő.

A kötet izgalmas sokrétűsége ihlette Bartha Dénes professzort a dicsérő előszó megírására:
„A fa örök szépség" — vallja Lev Tolsztoj, s e kijelentésében aligha tévedett. Denaturálódó világunkban mind az élőfa, mind a faanyag kapocs a térben és az időben egyaránt, művi környezetünket kötik össze a természeti környezettel, a régmúltat a mával. Az élőfa és a faanyag információforrás is egyben, a fa faja, pollenje, évgyűrűje, elszenesült vagy más módon konzerválódott anyaga a hozzáértő számára kincsesbányát jelent: korábbi korok növénytakaróját, erdőségeit lehet rekonstruálni segítségükkel. De az emberi kéz által formált faanyag - legyen az éppen bödönhajó, fahíd-cölöp, vagy éppen malomkerék - is számos információt szolgáltat elődeink erdei iparáról, erdőhasználatáról, faeszköz-készítéseiről, faipari mesterségeiről. A fa és a faanyag vallatását sok szakterület képviselői végzik, a dendrológustól a xylotómuson, palinológuson át egészen a néprajzosig, vagy éppen a régészig. S talán pont ez a sokféleség teszi széppé e szakterületet, mai divatos kifejezéssel élve interdiszciplinárisán lehet közelíteni ezen összetett kérdéskörhöz.
A Sopronban, 2005. május 9-10-én megrendezett tudományos konferencián sok szakterület képviselője bizonyította, hogy kimeríthetetlen információforrás a faanyag, az egyre tökéletesedő technikák segítségével rövid időn belül újabb és újabb eredmények születtek, születnek. Örvendetes, hogy az előadások szerkesztett változata e kötet formájában napvilágot láthat, melynek különös értéke, hogy az adatközlő, tényfeltáró írások mellett módszertani tanulmányok is színesítik azt. A faanyagok kormeghatározásával, a régészeti faanyagok konzerválódásával vagy éppen a faszénvizsgálatokkal kapcsolatos módszertani ismertetések sokak számára és hosszú időn át forrásmunkaként szolgálnak majd. De érdekes adalékokat olvashatunk a korábbi korok fás vegetációinak, rekonstruált erdőtakarójának összetételéről, használatáról, a különféle erdei iparokról, famegmunkálásokról, fából történő építkezésekről is.
A konferencia szervezéséért, a kötet szerkesztéséért köszönet minden illetékesnek, előadónak, résztvevőnek, s külön öröm számunkra, hogy e rangos összejövetelnek Sopron adhatott székhelyet. Abban a városban rendezhettük a konferenciát, ahol az élőfával és a faanyaggal kapcsolatos oktatás egyetemi szinten, külön karokon folyik – zárja sorait a Nyugat-magyarországi Egyetem intézetvezető tanára.

Hozzátehetjük, hogy a kötet több évre elegendő Mindentudás egyetemi anyagot tartalmaz.

A kötet az alábbi tanulmányokat foglalja magába:
T. Dobosi Viola: Fás vegetáció a felső paleolitikumban 
Medzihradszky Zsófia - T. Bíró Katalin: Balaton környéki erdők a holocénben
Jerem Erzsébet: Vaskori táj és erdőgazdálkodás
Morgós András: Faanyagok kormeghatározása - a dendrokronológia
és a magyarországi helyzet
Kern Zoltán: Évgyűrűvizsgálatok a Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken
Dávid Szilvia - Kern Zoltán: Keleti-bakonyi és gerecsei tölgyek
dendrokronológiai és dendroökológiai vizsgálata
Sz. Jónás Ilona: A fa a középkori ember világában
Tóth J. Attila: Nyersanyagok és tradíciók a régészeti korok hajóépítészetében
Kertész Róbert - Morgós András - Nagy Dénes - Szántó Zsuzsanna: Tisza-hidak a török hódoltság korából radiokarbon és dendrokronológiai vizsgálatok tükrében
Magyar Kálmán: A középkori barcsi bödönhajó feltárása és kormeghatározása
Gömöri János: Régészeti faleletek Scarbantia/Sopron városrégészeti kutatásaiból
Fehér Sándor: Fafaj meghatározás és a Soproni Múzeum régészeti faleleteinek vizsgálata
Rudner Zita Edina: Faszénvizsgálatok régészeti lelőhelyeken 2. Jelentőség
Petercsák Tivadar: Erdei iparok és foglalkozások az Északi-középhegységben
Varga Éva Teréz: „Nem ecetfából való!" Jó és rossz fák a bakonybéli faeszközkészítők szemszögéből
Csiszár Attila: Ládakészítő központ a Sopron megyei Nagyerdő szélén
Ozsváth Gábor: Faragómolnárok, malmok, gatterek Háromszéken a 19-21. században
Szulovszky János: Faipari mesterségek Magyarországon 1892-ben
Morgós András: Régészeti faanyagok konzerválása
Varga Tamás: Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdészeti, Faipari és Földmérés-történeti Gyűjtemény