2012. április 21. - Kikeltek az első Lord Howe-szigeti botsáskák a Fővárosi állat- és Növénykertben. A világ legritkább rovarfajának számító, kritikusan veszélyeztetett botsáskát eddig csak az állat őshazájának számító Ausztrália állatkertjeiben tartották. A történelem során most először jutottak el egy másik kontinensre.
Első alkalommal keltek ki Lord Howe-szigeti szigeti botsáskák a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A világ legritkább, kritikusan veszélyeztetett rovarfaja, amely a rovarok világában még ritkábbnak számít, mint az óriáspanda az emlősök között, Budapesten kívül sehol a világon nem fordul elő állatkertben, kivéve Ausztráliában, ahová a faj természetes elterjedési területe is tartozik.
A Lord Howe-szigeti botsáskát (Dryococelus australis) angol nevének (Lord Howe Island Stick Insect) rövidítése nyomán sokan egyszerűen csak LHISI néven emlegetik. A névadó Lord Howe-sziget a Tasmán-tenger vízéből emelkedik ki, 600 km-re keletre az ausztrál partoktól. Területe alig 15 km2, kisebb tehát, mint Budapest XIV. kerülete. 1788-ban fedezték fel, az első állandó telepesek pedig 1834-ben vették birtokba. A szigeten élő emberek viszonylag hamar megismerték a helyi állatvilágot, így az őshonos Lord Howe-szigeti botsáskákat is. Igaz, a helyben lakó, főleg bálnavadászatból élő emberek ezeket az akár 15 centiméteresre is megnövő, látványos kitinpáncélt viselő állatokat egyszerűen csak tree lobster-nek, azaz fán lakó homárnak nevezték, noha a rákokhoz – botsáskaként – természetesen nincs sok köze ennek az állatfajnak. A természettudósok 1885-ben azonosították és katalogizálták a fajt. A szigetre véletlenül behurcolt patkányok egyik kedvenc táplálékává éppen ezek a rovarok váltak, ez rövid időn belül megpecsételte a sorsukat. Az utolsó vadon élő példányt 1920-ban látták a szigeten, így 1930-tól kezdve a faj nevét lényegében a kihalt állatfajok között emlegették. Ezt követően néhány vállalkozó szellemű sziklamászó kiszemelte magának a Lord Howe-szigettől 23 kilométerre, délkeletre eső magányos sziklaszirtet. Az alig több mint 1 km hosszú, nagyjából 300 méter széles és 562 méter magas, vulkáni eredetű sziklatömeget Ball piramisának nevezik a sziklaalakzat formája, és annak felfedezője, Henry Lidgbird Ball sorhajóhadnagy neve után. A szirt csúcsát először 1964-ben mászta meg néhány Sydney-ből érkezett sziklamászó, és az elkövetkező években számos követőjük akadt, olyannyira, hogy a helyi természetvédelmi hatóságok kénytelenek voltak korlátozni a sziklamászásra kiadott engedélyeket.
A sziklamászók közül többen is arról számoltak be, hogy elpusztult botsáskákat láttak, ez a tény felkeltette két ausztrál kutató, David Priddel és Nicholas Carlile érdeklődését. 2001-ben egy kisebb csapattal alaposan átkutatták a sziklaszirtet, és mindenki nagy meglepetésére eleven Lord Howe-szigeti botsáskákat is találtak. A kihaltnak hitt, de újra felfedezett állatfaj fennmaradását valószínűleg az tette lehetővé, hogy a Lord Howe-szigettel ellentétben ide sohasem hurcoltak be patkányokat.
Az persze nagy kérdés, hogy hogyan jutottak el ide ezek a röpképtelen állatok a 25 kilométerre eső Lord Howe-szigetről. Egyes vélemények szerint talán madarak hurcolták át őket véletlenül, vagy uszadékfával sodródtak át. Az újra felfedezett rovarokból mindenesetre Ball piramisán is csak néhány tucat eleven példányt sikerült felkutatni, vagyis a populáció igen sérülékeny. Éppen ezért néhány tenyészállatot a szárazföldre szállítottak, hogy ott, ellenőrzött körülmények között kezdjék meg a faj természetvédelmi célú szaporítását.
 Ennek a szaporító programnak az egyik legfőbb központja a Melbourne-i Állatkert, ahol 2003 óta szaporítják ezeket az állatokat. A törzsalapító párt stílszerűen Ádámnak, illetve Évának nevezték, és az állomány 2008-ban már hétszáz állatból állt. Hosszú távon a cél az, hogy olyan populációt tartsanak fenn mesterséges körülmények között, amely egyrészt biztosítja a faj túlélését, ha Ball piramisán valamilyen ok miatt elpusztulna az ott élő kicsiny állomány. További cél az is, hogy ezeket a rovarokat – megfelelő előkészületek után – magára a Lord Howe-szigetre is vissza lehessen telepíteni.
A Lord Howe-szigeti botsáskák szaporító programjához – az európai állatkertek közül elsőként – a Fővárosi Állat- és Növénykert is csatlakozott. Hosszadalmas előkészítő munkálatok eredményeként március 19-én 200 pete érkezett Budapestre. E petékből az első növendék április 16-án hétfőn kelt ki, majd további két-két kikelés történt 19-én és 20-án, azaz most csütörtökön és pénteken.
Először került tehát sor arra a történelem során, hogy Ausztrálián kívül Lord Howe-szigeti botsáskák keljenek ki a petéből. A többi pete kikelése az elkövetkező hetekben, több lépcsőben várható. A frissen kikelt növendékekből, amelyek most még csak 2 cm-esek, nyár végére lesznek igazán látványos méretű állatok. Így az év második felében a közönség is láthatja majd a világ legritkább rovarjait.

No events