A természetes és természetközeli élőhelyeken előforduló kullancsok száma a korábbi években többnyire csak május végén és június elején kezdett emelkedni, azonban az idei, ismételten enyhe tél következtében a kullancsok sok helyen már most is jelen vannak. A tavalyi évhez hasonlóan ezért már most is érdemes fokozottan ügyelnünk a kullancscsípés elkerülésére, és érdemes beoltatnunk magunkat vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen is, amelyre a tél vége a legalkalmasabb időpont.



A forró, száraz nyár visszafogta a kullancsok szaporodását

A kullancsok világszerte körülbelül 300-féle betegséget terjesztenek, de ezeknek csak egy töredéke veszélyes az emberre, hazánkban pedig csak néhány fertőzés fordul elő nagyobb számban. A legritkább, de egyben a legsúlyosabb kullancs által terjesztett fertőzés a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancsencephalitis), amely megelőzhető a minden évszakban kérhető védőoltással. A megbetegedések aránya jelentős csökkenést mutatott az utóbbi évtizedben, mivel ez a szám korábban évente átlagosan 250-260 körül mozgott, 1997 és 2007 között viszont már alig haladta meg a nyolcvanat - mondta el korábban rovatunknak Dr. Ferenczi Emőke, az Országos Epidemiológiai Központ Virológiai Főosztályának szaktanácsadó főorvosa.

A szokásos átlagnak nagyjából megfelelő fertőzésszám részben annak volt köszönhető, hogy a hosszú, száraz nyár jelentősen ellensúlyozta a kullancsok számbeli növekedése által kiváltott hatást, ráadásul a 2007-ben vizsgált minták fele nyers, forralatlan kecsketejtől való fertőződéstől és nem az ízeltlábúval való közvetlen találkozásból eredt. Utóbbi esetben, ha csak egyetlen kecskét fertőzött meg a vírust hordozó kullancs, akkor az akár 10-20, vagy még több ember megbetegedését is okozhatta. A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás esetében egy-két héttel a fertőzés után influenzára emlékeztető tünetek jelentkeznek, majd egy hét után panaszmentes lesz a beteg. Később a betegség második fázisa magas lázzal indul, majd fejfájással, depresszióval, memóriazavarral, hányingerrel folytatódik. A kórházban ápolt betegek tizenöt-húsz százalékánál maradandó szövődményt okoz az agyvelőgyulladás, és bár egy-két százalékuk pedig a leggondosabb kezelés ellenére is meghal, a betegség az esetek zömében teljes gyógyulással végződik.
Gyakoriság szerint a baktérium által okozott Lyme-kór áll az első helyen: az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) adatai szerint 2007-ben a szokásos átlagnál kevesebb, 964 új esetet regisztráltak (2006-ban 1242 volt az esetszám), azonban a Lyme-kór valódi gyakoriságát - a környező országok adatait is figyelembe véve - ennek körülbelül a tízszeresére becsülhetjük. A Lyme-kór ellen nem létezik védőoltás, de az időben felismert betegség jól gyógyítható antibiotikummal. A betegség kezdeti stádiumában az egyetlen tünet a különböző testfelületeken megjelenő, körkörösen terjedő bőrpír, a Lyme-folt, amelyet égő, viszkető érzés is kísérhet. A kór későbbi fázisában idegrendszeri panaszok, ízületi gyulladások jelentkeznek, amelyeket sikerrel gyógyítanak.
Mitől csökkent drámaian 1997 óta az agyhártyagyulladásos megbetegedések száma?

A megbetegedések csökkenésének oka igen sokrétűnek mondható. Egyrészt mivel 1997 óta nem az állam, hanem a beteget kezelő kórház fizet az Országos Epidemiológiai Központnak a kóroki diagnosztikáért, ezért sokszor valószínűleg nem is küldik el hozzánk a fertőzött mintát, egyszerű anyagi megfontolásból. Másrészt az utóbbi években sajnos az emberek egyre ritkábban fordulnak orvoshoz, így a fertőzöttek egy része nem is jut el a megfelelő vizsgálatokra, ami természetesen szintén csökkenti a diagnosztizált esetszámot. Védőoltások ugyanis a veszélyeztetett személyek - erdészek, favágók, erdei dolgozók - esetében már az 1977 és 1996 közötti időszakban is voltak, így ez nem lehet a kimutatott esetszámok drasztikus csökkenésének az oka - mondta el korábban rovatunknak Dr. Ferenczi Emőke.

Ténylegesen tehát rendkívül nehéz megbecsülni azt, hogy mennyi a kullancsok által okozott agyhártyagyulladásos fertőzés. Egy az OEK-ban jelenleg is zajló, 2009-ig tartó kutatás során arra keresik a választ, hogy 2005 óta változott-e a kullancsok összlétszáma és a kórokozókat hordozó kullancsok számaránya, és ha igen, az milyen mértékben befolyásolta a kórokozók elterjedését.

A kullancscsípés elkerülése, a bőrbe fúródott kullancs eltávolítása és a védőoltás
A kullancsok főleg a lombos erdőkben, bokros, füves, csalitos területeken fordulnak elő, de városi parkokban, játszótereken és a kiskertben is találkozhatunk velük. Az állatok a levelek fonákján vagy a fűszálakon várakoznak, ahonnan ruházatunkkal is könnyen lesodorhatjuk őket. A kullancs terjesztette betegségek ellen úgy védekezhetünk a leghatékonyabban, ha könnyen ellenőrizhető ruházatban megyünk ki az erdőbe, és rendszeres időközönként megvizsgáljuk, nincs-e rajtunk kullancs. A megfelelő öltözék (szellős ruházat vagy zokni alá gyűrt nadrágszár, betűrt ing) megnehezíti, hogy a kullancs a lábszáron vagy az övtájon a ruha alá jusson. Ruházatunkat - főleg a nyaknál, csuklónál, deréknál és a bokánál - fújjuk le a gyógyszertárakban kapható kullancsriasztó spray-vel.
A kullancsriasztó szerek távoltartják ugyan a kullancsokat, de használatukat 3-4 óránként meg kell ismételni (megjegyzendő, hogy a polybé vitamintabletta nem alkalmas a kullancsok távoltartására). Rendkívül fontos a kirándulás utáni "kullancsvizit", amelynek során nemcsak a befúródott, hanem a bőrön mászó és minden nehézség nélkül eltávolítható kullancsot is felfedezhetjük. A ruhában megkapaszkodó kullancs legtöbbször a fénytől védett testtájak felé mászik (hajas fejbőr, testhajlatok, ruha alatti területek), majd a számára megfelelő helyen a bőrbe fúrja magát, és néhány óra múlva már vért szív. Ez a pár óra áll rendelkezésünkre, hogy megtaláljuk és eltávolítsuk a kullancsot.

A kullancs időben történő eltávolításával valamennyi kullancs terjesztette betegség eredményesen megelőzhető: a kullancs kivételéhez használhatunk speciális csipeszt, kullancskiemelő kanalat, vagy kézzel is megpróbálhatjuk kiemelni az állatot. A kullancs eltávolításakor fogjuk meg az állat potrohát - minél közelebb a bőrhöz - és finoman, egyenletesen húzzuk. Nem baj, ha az állat feje bennszakad a bőrben, mivel ez egy-két hét alatt idegen testként kilökődik, ezért a gennyes felülfertőződések elkerülése érdekében ne próbálkozzunk a fejrészek kiszedegetésével.

A kullancscsípés helyén az első 2-3 napon jelentkező bőrpír nem Lyme-kór, hanem általában a kullancs nyála által okozott allergiás reakció, illetve ha láz kíséri, akkor orbánc vagy a kötőszövet fertőző gyulladása (flegmone). Az allergiás reakció 2-3 nap alatt magától elmúlik, az orbáncot és flegmonét pedig antibiotikummal kell kezelni. A kullancscsípés helyét legalább két hónapig tanácsos figyelemmel kísérni.

Védőoltás vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen

Az oltás minden évszakban elvégezhető, de a legalkalmasabb időpont a tél vége, hiszen mire megérkezik a tavasz és felélednek a kullancsok, már mindenki rendelkezhet friss vagy felfrissített védettséggel. Vírusos agyvelőgyulladás ellen egy éves kortól kezdődően lehet oltani: tizenkét éves korig a gyermekek számára gyártott, az idősebbeknek pedig a felnőtt oltóanyag adandó. A vakcinát a háziorvos térítésköteles vényen rendelheti. A szokásos oltási menetrend: egy hónap alatt két alapoltás, egy év múlva emlékeztető oltás, majd háromévenként emlékeztető oltások.

Gyorsított oltási séma akkor alkalmazható, ha nem maradt elegendő idő a hagyományos oltási menetrendre (pl. a gyermek 3 hét múlva táborozni megy). Ilyen esetben egy hét alatt jár két alapoltás, majd a második után két héttel egy harmadik, egy év múlva emlékeztető oltás és utána háromévenként emlékeztető oltások.

Fontos, hogy háziorvosunkkal egyeztessük a szükséges oltási sorozat időbeli beosztását, s ne felejtsük el beadatni a szükséges emlékeztető oltásokat, mert csak ezáltal biztosítható, hogy védettségünk folyamatos legyen. A védőoltás természetesen nem teszi fölöslegessé a kullancsok mielőbbi eltávolítását, hiszen csak erre az egy betegségre nyújt védelmet.