A 2009. július 3-ai selmeci vándorgyűlés abban is különbözött az eddigiektől, hogy sikerült egy igazi sajtókommandót „delegálni” a nevezetes városba. A mai világban ez nem könnyű dolog, hisz’ minden orgánum a lehető legnagyobb hatékonyságra törekszik, s nem engedheti meg magának, hogy egy egész napra kivonjon a forgalomból egy-egy munkatársat. A kollégák általában a szabadidejüket áldozzák fel, ha erdészügyben tesznek eleget a meghívásnak. Így szokott ez lenni az Erdészeti Lapok szokásos évi sajtókirándulásain vagy a Közönségkapcsolatok Szakosztály túráján.
A nagy napilapok mutattak halvány érdeklődést az esemény iránt, de addig nem jutottunk, hogy tudósítót is delegáltak volna. A heti lapok szerkesztőinek is csupán az ígéretét bírom, hogy „majd foglalkozunk a témával”.
Július 2-án kiadtunk egy előzetes közleményt a vándorgyűlésről az MTI-OS felületén, s ez aznap hírül adta az eseményt az érdeklődőknek. Ennél nagyobb előzetes beharangozást az ismert körülmények miatt nem terveztünk.
Talán a legnagyobb siker az MTI különtudósítójának jövetele, hisz’ Szlovákiában nincs tudósítója a távirati irodának, s a prágai munkatárs küld anyagokat északi szomszédunktól is. Szerencsére a külpolitikai rovat egyik munkatársa vadászember, így a szívén viselte a selmeci vándorgyűlést, s a Komárom-Esztergom megyei tudósító jött el az alkalomra. Alaposan elláttam háttéranyagokkal őt is, már csak az idővel kellett versenyeznie. Elég jól megoldotta a feladványt, mert július 3-án, pénteken kiadta a távirati iroda a „Selmecbányán rendezték az Országos Erdészeti Egyesület jubileumi vándorgyűlését” című hírét. Köszönet érte.
Az előzetes szervezés eredményeként végül pénteken reggel hat újságíró kollégával és Pápai Gábor főszerkesztővel indultunk el Selmecre. Egy televíziós (Nagy László mtv), két rádiós (Dormán László mr1 és Serf Antónia MKR), egy hetilapos (Pethes József, Szabad Föld), egy havi lapos (Papp Mónika, EU Agrárgazdaság) és egy fotós kollégával szorongtunk a szűken kilenc személyes mikrobuszban. A társaság fele még nem járt Selmecen, de valamilyen vonzódása volt a nevezetes város iránt. Egyikük dédapja erdész volt, másikuk éppen Sopronban zárja PhD időszakát, a harmadik pedig Székesfehérváron tanulja a geodéziai tudományokat.
Közben tettünk egy regisztrációs kitérőt Gödre, a szállásra, mert a társaság egy része a második nap tudósítását is vállalta.
Nagy László tapasztalt mitfahrerként diktálta a kanyarokat, becsöngetésre értünk Szentantalba, ahol Faragó Zoltán, a vándorgyűlés sajtófőnöke várt bennünket. Az újabb regisztráció után nyakunkba akasztottuk a PRESS-kártyát és máris hajtottuk tovább Selmecre.
Hamarosan föltűntek a város eblematikus épületei, a Kálvária, a Leányvár, majd a Bányászati Múzeum.
A parkolóban már tömegjelenetek játszódtak, ontották magukból az autóbuszok az érkezők kollégákat.
Tömött sorokban vonultunk lefelé a Klopacska mellett, és máris ott voltunk a főutcán.
A Szentháromság téren már zajlottak a megszokott jelenetek, a rég nem látott játszótársak ölelgették egymást.
Az újságíró kollégákat is kezdte elfogni a harctéri izgalom, volt, aki egyetlen prominens erdészt, leendő interjúalanyt sem ismert. Egyiküknek a rektor kellett, másik az egyesület elnökét kereste, a harmadik az Akadémia történetét szerette volna elmondatni, a negyedik a botanikus kertre volt kíváncsi. A szlovák interjúalanyokhoz tolmácsra volt szükség, s ráadásul az ünnepség végén mindenki szétszaladt. Aki a beszédek alatt nem szerződött leendő interjúalanyával, az könnyen hoppon maradhatott. Aki nem szemfüles, nem élelmes, az ezen a pályán nem él meg.
Csapatunk a 8-as túracsoporthoz csatlakozott, amely Mizik András vezetésével a város és az Akadémia nevezetességeivel ismerkedett.
Sajnálatos módon Oroszi Sándor kollégát most sem sikerült interjúra bírni a sajtó számára, pedig ő igazán autentikus Selmec titkaiban. Szerzőtársa, Bartha Dénes professzor ellenben készségesen állt rendelkezésre, de csak, miután eleget tett idegenvezetői kötelezettségeinek.
Az Akadémiától búcsúzóban a nyakunkba kaptunk egy kis nyári záport, a társaság nagyját Kiss László vezérigazgató kocsija és más szolgálati autók kimentették, de néhányan azért eláztunk. Végül minket is fölvett egy menetrend szerinti autóbusz, és megérkeztünk másodjára is Szentantalba. Most már csak a mikrobuszt kellett odanavigálni, ami nem volt egyszerű, mert a mobilozás nem működött mindenkinek.
Kis csapatunk összeverődött ismét, és folytatódhatott az interjúalany-vadászat. A szlovákiai magyar kollégák egy része sajnos korábban távozott, ami nagy veszteség volt a határon túli műsort készítő kollégának. Kárpótlásul ott volt az egyik kitüntetett, aki szintén felvidéki.
Az eső nemcsak a szervezőket és résztvevőket érintette kellemetlenül, hisz’ nem lehetett a Koháry-Coburg kastély udvarán tartani az ünnepi ülést, hanem a leendő tévénézők is lemaradtak a gyönyörű látványról. Arról nem is beszélve, hogy a gigantikus és gyönyörű színpadkép – a visszatérő Csontváry-festmény – is veszendőbe ment.
A hosszúra nyúlt est végén valamennyi kolléga elégedetten nyugtázta az élményeket, teljesítette a feladatot, a második felvonás majd otthon következik: a kép, hang, szöveg szerkesztése. Az előzetes tervek szerint hétfőn este a Kossuthon, a Határok nélkül műsorában adásba kerül a Dormán László által felvett anyagok egyik része. Egy másik része a későbbiekben, a Kis Péter Ernő által szerkesztett Disputa című vasárnap délutáni Kossuth-műsorban lesz hallható. Egy harmadik Dormán-anyag pedig az Épített környezet című műsor része lesz.
Este tíz után indultunk vissza a kishazába, és éjfélkor álltunk meg Gödön, ahonnan még a társaság többsége tovább utazott Budapestre.
Szombaton este pedig már elhangzott a Kossuth Rádióban egy előzetesen fölvett műsor, az Esti beszélgetés a Földről, Mangel Gyöngyi szerkesztő műsorvezetésével, aki Pethő Józseffel és Nagy Dániellel beszélgetett többek között a vándorgyűlésről és az erdőtörvényről. Z.Z.
2009. július 5.
